Anne Fontaine Coco Chanelről szóló életrajzi filmje körülbelül annyira érdekes, mint egy szabászati ismeretek-óra a 611-es számú Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet női szabó-osztályában. A szakma iránt elhivatottak számára kihagyhatatlan, de legalábbis jól felfogott érdekből abszolválandó tananyag, a céltalan töltelék számára unalom és nyűg (mint általában minden).

Fontaine felfogásában a forradalmi hatású életpályát maga mögött tudó divattervező, aki az első nő volt e szakmában, eleve elrendelt sorsa volt káprázatos életpályája, ugyanis a legkisebb hajlandóságot nem mutatja arra amellett, hogy bemutatja az ismertséghez vezető rögös út stációit, a nézőt szórakoztassa is. Pedig Chanel pályája tartalmaz drámai fordulatokat jócskán, apácáknál, gyakorlatilag árvaként nevelkedett, lokálokban énekelt, eltartatta magát, stb., azonban ezek olyan súllyal jelennek meg sorban a filmben, mintha megszúrta volna az ujját a varrótű, vagy kissé megázott volna egy futó nyári záporban. Tehát a film a nézőt témájába komolyan bevonó megrázó, felemelő, tanulságos dráma helyett csupán egy könnyen és gyorsan átlapozható, ám korrekt és egzakt képeskönyv a különc és sejthetően különös divattervező karrierjének kezdeti szakaszáról.

Chanel figuráját Audrey Tautou sem tudja megtölteni valamiféle súllyal bíró tartalommal, nem érezni Chanel figurájának különlegességét, mintha megelégedne a fizikai hasonlósággal. Bájos, vadóc, amikor megkérik, hogy énekeljen a gazdag és részeg úri társaságnak, ahogy morcosan énekelni kezd, az zabálnivaló, de a nagy formátumú, a férfiak világában is érvényesülni tudó nőt nem ismerjük meg általa. Mellette az általában zseniális Benoit Poelvoorde is csak egy szürke figura marad, holott abban a karakterben is volt bőven “puskapor”.

A film persze nem nézhetetlen, helyes, bájos, szép, franciásan könnyed. Semmiképpen nem kidobott pénz/idő, amit rászánunk, inkább csak az erre fogékonyak érezhetik a kihagyott nyilvánvaló ziccerek hiátusait. Akik viszont nem érdeklődnek a különféle kalapstílusok, a ruhát díszítő fodrok és pántlikák mennyisége, hogy szükséges-e a fűző egy úrihölgynek vagy sem, és más efféle problémák iránt, továbbá nem az amúgy valóban bájos Audrey Tautou rajongói, azok valószínűleg óriási ásítások közepette szenvedik végig a film 105 percét. A Coco avant Chanel című film, így ránézésre “kalap, kabát”, de az nem derül ki, mi van “benne”. Asanisimasa-index: 6/10.