Harrison Bergeron (1995)

Kurt Vonnegut 1961-ben íródott azonos című novellája alapján készült a Harrison Bergeron című tévéfilm, mely különböző sutaságai, hiányosságai ellenére az egyik legjobban sikerült Vonnegut-adaptáció. A novella az Isten hozott a majomházban című kötetben olvasható, és egy olyan szép, új világba kalauzol el bennünket, ahol valóban mindenki egyenlő. A társadalom tökéletesen kiegyenlítődött, senki sem szebb, erősebb, okosabb, mint az átlag. Ha nincs kiemelkedő egyéniség a társadalomban, nincs irigység, nincsenek frusztrációk, nincs probléma. Mindenki ugyanolyan gazdag és boldog. Néhány kiváltságos ember irányítja az egész társadalmat, az egyének számára kötelező homlokpánt segítségével, mely központilag nyirbálja meg még csírájában az esetleges formabontó, forradalmi gondolatokat. A társadalom így a könnyen irányítható, szelíd együgyűség állapotában leledzik, amit a televízió gondosan megszerkesztett zsibbasztó hatású műsoraival tart karban. Még egyszer mondom, Vonnegut 1961-ben írta a novellát. Ezért van, hogy bár 2081-et írunk, a világ az ezerkilencszázötvenes évek stílusába van ragadva, ami részben az író aktuális éleslátását, részben pedig zseniális jövőbelátását mutatja. A sztori egyszerű: egy srác, aki genetikailag átlag feletti intellektussal bír, öntudatára ébred és leveszi a fejpántot.

Címszerepben Sean Astint látjuk néhány évvel fiatalabban, minthogy Csavardi Samuként megismerhette őt a világ, hát itt sem egy alpacino, de amúgy szimpatikus. Kissé molett figurája legalább szakít azzal a közhellyel, hogy aki átlagon felül intelligens, az kizárólag csak nyüzüge, szemüveges geek lehet. A Bruce Pittman által rendezett tévéfilm alapvetően az alacsony költségvetésű, B-kategóriás filmek eszköztárával, díszleteiben és közepes tehetségű színészi gárdájával dolgozik, azonban minden kockáján átüt az író, Vonnegut csillogó, okos szellemisége és fanyar, maró gúnyú, de bölcs és igazságos humora. Pittman jó érzékkel felmérve gyakorlati korlátait, minden energiáját Vonnegut gondolatainak közvetítésének szentelte, ami meg is látszik a filmen: egy bizarr, agymosott jövőbeni világot látunk, mely azonban ijesztően hasonlít mai mindennapjainkra is, így csak ismételten fejet hajthatunk Vonnegut előtt, hogy ezt az egész média által manipulált világot milyen élesen látta már 1961-ben. Vonnegutot kötelező olvasni, de jobb híján e film is megtekintésre érdemes, az asanisimasa szerint 7/10. (Akinek e film végkifejletéről eszébe jut az a nem túl rég játszott, szintén médiatárgyú hasonló végkifejletű film, az megkommentelhetné, mert az istennek nem ugrik be a címe. Köszönöm.:)

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

24 hozzászólás a(z) Harrison Bergeron (1995) bejegyzéshez

  1. Zelefánt szerint:

    Vonnegut-olvasó vagyok.
    Mondhatni — fenntartásokkal — rajongó.
    Ez a film szar.
    Felháborítóan az.
    Köpködjetek le.
    Csáp.

  2. Zelefánt szerint:

    Öreg, Te alaphelyzetben olvastad a novellát?….

  3. ratman_ szerint:

    Az nem íródott, hanem írta valaki. Történetesen Vonnegut. Akit egyébként nem lehet megfilmesíteni.

  4. boldogito szerint:

    nem olvastam eddig tul sokat Vonneguttól, csak 1-2 könyvet. Mindenesetre kíváncsivá tettél. Na nem a filmre, hanem a novellára.
    De hogy súgjak is.
    Az általad keresett film címe:
    Equilibrium – Gyilkos nyugalom.

    port.hu/equilibrium_-_gyilkos_nyugalom_equilibrium/pls/fi/films.film_page?i_film_id=46915&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=1

  5. endike szerint:

    A scifi próféták tévedtek. A “fejpántot” ma önként veszik fel az emberek, nem kell kötelezővé tenni.

  6. Zelefánt szerint:

    Vonneguttól, igazán, ha fetrengeni akarsz:
    “Börtöntöltelék”
    “Utópia 14”

  7. Pásztor Tibor szerint:

    Macskabölcső! És persze a Börleszk. De szinte bármelyik regénye.

  8. Zelefánt szerint:

    Pásztor Tibor —-
    Azért sokszor ismételte önmagát.

  9. Zelefánt szerint:

    Például a “Bajnokok reggelije” szinte gyűjteménye az egész életműnek.
    Meg az “Ötös számú vágóhíd”.
    Utóbbiból egész jó mozit csinált
    George Roy Hill.

  10. Panther_V szerint:

    Az ötös sz’mú vágóhíd, kurva jó. a könyv. A film szar. A Harrison Bergeron film meg egész jó.

    Az Áldja meg az Isten Mr. Rosewater is jó.

  11. cuko szerint:

    kis korrektúra: nem unszimpatikus, hanem antipatikus.. bocsi (:

    a cikk alapján amúgy inkább a könyvhöz kaptam kedvet, mint a filmhez, nem tudom, miért (lehet, hogy az általános tapasztalat miatt?)

  12. Egerészölyv szerint:

    Évekkel ezelőtt olvastam a novellát az Interneten. Most megpróbáltam megkeresni, de sajnos nem találtam meg azt az oldalt, viszont a Google kiadta az Index fórumának egyik oldalát, ami tartalmazza a művet. Itt a link:

    forum.index.hu/Article/jumpTree?a=94060495&t=9194075

  13. borzash szerint:

    az adaptációk közül nekem az Éj anyánk tetszett a legjobban.

  14. magyar-magyar szótár szerint:

    A filmtörténet egyik legvacakabb adaptációja, amiről azt hazudták, hogy van köze a nálunk Börleszk címen ismert regényhez.

    Itt is meg kell említenem a jellegzetesen sunyi, falmelléki ganaj magyar irodalomtudományi elő-tálalását Vonnegutnak, amit persze “szemtől-szembe” simán letagadnak, miszerint klimaxos magányos vidékitanárnők besztszellere…

  15. magyar-magyar szótár szerint:

    Már az ‘Ötös számú’ előtt elismert író volt – Amerikában- egyetemi körökben, ez volt az egyik írása, a másik a “Rosewater” , ami után meghívták egyetemre tanítani … előtte (azt hiszem, ezen hosszúelbeszélés megírása alatt…) a Saab autóvigéce volt (a Saab akkoriban “trabanthatású” kisautókat gyártott, már úgy értem, hogy amerikai szemmel kisautókat…)

  16. magyar-magyar szótár szerint:

    Szerintem a Vonnegut-adaptációk egyik trükkje a színészvezetés és jó színészválasztás lehet.
    Még nem késő Kilgore Trout szerepére fölkérni Jack Nicholsont, őt vezetni se kéne…

    Egy ‘vidám, mókázós’ Tarkovszkij [Koncsalovszkij él!]meccsoda Burleszk -et tudna!

  17. Énbagoly szerint:

    Nagyon szeretem Vonnegut-ot.
    De úgy ír, hogy azt szerintem képtelenség rendesen áttenni filmre. 🙂
    Nem hiszem, hogy a humora tudna működni filmben is. 🙂

  18. efes szerint:

    @Zelefánt: Az ötös számú vágóhíd című film szar, pontosan azért, mert önálló minőséget akart Hill létrehozni, ez pedig azért a legjobb Vonnegut-adaptáció, mert nem akart semmi különöset, csak lefilmezni a novellát. Vonnegut (is) megfilmesíthetetlen. Elég sok Vonnegutot olvastam ahhoz, hogy legyen némi képem róla, ezt a novellát is olvastam. Úgy rémlik, a film csak a technikailag megfilmesíthetetlen nyelvi természetű bravúrokkal, illetve a kötelező mellékszálcsipkedésekkel kurtította meg azt.

    @Panther_V: Szerintem is.

    @Énbagoly: Még talán itt működik legjobban. De ja, filmesíthetetlen.

    @cuko: unszimpatikus direkt. 🙂

  19. efes szerint:

    @magyar-magyar szótár: A magas irodalom szvsz ma sem ismeri el Vonnegutot odatartozónak, de nem hiszem, hogy éppen a vidéki tanárnők kedvence lenne, inkább a városi műszaki értelmiségieké, és pályaelhagyó bölcsészeké…:) Túl egyszerű és olvasmányos ahhoz, hogy magas legyen…:) Nicholson tényleg jó Kilgore Trout, de amúgy én azon vagyok, hogy nem kéne Vonnegutot megfilmesíteni. Olvassa az, aki még tud olvasni.

  20. efes szerint:

    @boldogito: Köszi, de nem erre gondoltam. Amit én kérdezek, az egy tévéshow műsorvezetőjéről szólt, akinek az volt a szavajárása, hogy Most nagyon-nagyon mérges vagyok, és ezt nagyon-nagyon unom! Jó film volt, de nem ugrik be a címe most sem… :/

  21. efes szerint:

    Most elutazom, így lehet tolni a fikát. Köszi a kommenteket és BKÜ.

  22. Malachi szerint:

    @efes: csak szeretnéd kisbarátom, csak szeretnéd! bár a filmet nem láttam, de Vonnegut jó és aki ezt elismeri rossz ember nem lehet! nesze és minden jót!

  23. huta9020 szerint:

    A korábbi könyveit szerettem, lestem, hogy mikor jelenik meg újabb. Az Idóomlás azonban már csak szánalmas önigazolási kísérlet, a régi humorának, gondolatiságának maradványai között. Tipikusan az a könyv, amit nem kellett volna megírni. Arra jó volt nekem, hogy segített a korábbi munkáit is reálisan értékelni, a rajongói elvakultság nélkül, a helyükre tenni.

  24. Durbints szerint:

    Imádom Öt nagyon sok filmjénél bábáskodott,ennél is sőt a bajnokok reggelijében szerepelt is

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.