Az őrület fészke (Murder In The First, 1995)

Az őrület fészke nem más, mint a hírhedt Szikla, az Alcatraz. A börtönsziget, ahol például Al Capone is raboskodott. Ez alkalommal azonban nem valami szökési dráma, nem börtönhorror (illetve, ez csak egy egész picit) és nem akció-kalandfilm helyszíne a komor börtön, hanem ok egy feszült tárgyalótermi drámára. Marc Rocco rendező egy múlt század harmincas-negyvenes évekbéli történetet kapart elő, hogy általa beszélhessen az amerikai igazságszolgáltatásról, amely van annyira fejlett, hogy még a büntetés végrehajtás az amerikai elnökkel is cimboráló, nagy hatalmú igazgatójával is képes szembeszállni, még akkor is, ha védence nyilvánvalóan bűnös, méghozzá bevallottan gyilkos. Ez persze normális esetben, egy normális filmben csakis a humanizmus és csak a legtisztább erkölcsiség védelmében és érdekében engedhető meg, itt sincs ez másképpen: Henry Youngot (Kevin Bacon) egy ötdolláros lopásért ítélték el, melyet ráadásul azért követett el, mert éhező kishúgának akart belőle enni adni. Azonban elkapták és az Alcatrazba került, ahol az embertelenségig szigorú börtönigazgató (Gary Oldman) túlkapásai, a több mint ezernapos magánzárka lelkileg megtörték a férfit, akiből az évek során felgyülemlett feszültség egy őrült pillanatban robbant ki, melynek eredményeképpen egy rab (akinek amúgy nagy része volt abban, hogy Young az igazgató “kedvencévé” vált) vérbe fagyva maradt az ebédlő padlóján. A gyilkosságot az összes rab, valamint a szolgálatos őrök végignézték, Young bűnösségéhez kétség sem fér. Egy fiatal és ambiciózus ügyvéd (Christian Slater) azonban nem hiszi, hogy egy ötdolláros lopásért elítélt fiatalember ok nélkül vált gyilkossá a börtönben. Sziszifuszi munkával és csavaros logikával aztán James Stewart-i győzelmet arat az igazság és a humánum élén a vaskalapos és szűklátókörű, konzervatív gonoszságon.

Rocco picit csalt az igazságon, a valóságban Youngot nem éppen öt dollárért, hanem egy csinos bankrablásért csukták be, de hát a cél szentesíti az eszközt -a lényeg amúgy sem azon van, hogy Young miért ült, hanem azon, hogy miért ölt. A filmet viszont, a kezdeti szétszórtság után rendesen gatyába rázva, elegánsan vezényli le. Slater nagy igyekezettel, és az említett Stewartra, vagy a filmben is utalt Gary Cooperre is hajazó, tiszta lendülettel oldja meg az igazság bajnokának kissé közhelyes, de mégis soha meg nem unható karakterét, partnere, Bacon pedig néha picit túljátszva, de a drámai kulcsjelenetekben valóban nagyot alakítva az összetört Youngot. Oldman pedig nem tud hibázni rohadt figura-szerepben, így itt sem teszi, a rendelkezésére álló relatíve kevés időben sikeresen megutáltatja magát (és en bloc az összes hatalmaskodó, öntelt hivatalnok-kiskirályt). Igazságérzetünknek jó kis vitamin ez az olcsó DVD-polcokon fellelhető, érdemtelenül alulbecsült kis film, mely az asanisimasa szerint: 7/10.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Az őrület fészke (Murder In The First, 1995) bejegyzéshez

  1. bog.art szerint:

    már töltöm is!

  2. bog.art szerint:

    Ah, irigylem az amerikaiakat – az önértékelésük alapja, hogy folyamatosan emlékeztetik magukat és a világot arra, hogy náluk mindig van/volt/lesz egy bátor ember, aki szembeszáll az igazságtalansággal és alapjaiban rengeti meg az eladdig rohadt rendszert….mért van az, hogy soha ilyen filmet nem látok a britektől? és mért jut mégis mindig az eszembe az ilyen filmek alatt Guantanámó és hasonló helyek? de nem akarom őket bántani, mondom, csak az irigység beszél belőlem, plusz én is elmorzsoltam jó pár könnycseppet Young-ért. (Azt már csak rosszmájúságból jegyzem meg, hogy a guantanámó-i foglyokért majd akkor fogunk könnyeket hullatni, ha kijön egy amerikai film, amely bemutatja, hogy egy bátor US honpolgár hogyan vette fel a harcot a túlkapások-kínzások megszüntetéséért…)
    A film olyan pazarul van fényképezve, hogy többször is elvonta a figyelmem a cselekményről a kameramozgatások nyomon követése, időnként már barokkosan túlzónak és indokolatlannak éreztem ezt a technikát, de azért bejött. A színészek a saját képességeik 100%-át nyújtják, Bacon alakítása bicsaklott meg egyszer-egyszer, inkább hangjátékban, mint gesztusokban. Viszont jó volt újra látni Slatert, mindent elsöprő a frizurája, szerintem egyedül neki áll jól a hollywood-i színészek közül….:-) Jó volt egynek, de azért az örökzöldek közé nem teszem be….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.