Legjobb lenne talán egy szótárcikkelyt írni e film kapcsán, hogy mit jelent a ‘lebutít’ ige, már, ha én lennék a kiváló magyar-magyar szótár (mint ahogy nem vagyok), így megpróbálom néhány mondatban, fröcsögésmentesen összefoglalni, hogy a Titánok harca miért csak bolhafing.

Tehát: lebutít. Ez a mostani változat persze semmivel sem butább, mint volt anno ’81-ben a korábbi B-kategóriás “csoda“, legfeljebb a belefeccölt pénz mennyiségében nő túl rajta, ami a látványban azért mindenképpen megmutatkozik. Ahhoz a félelmesen gazdag ógörög mitológiához képest butaság, mely gyakorlatilag az egész európai kultúrának alapjait képezte, se mely nem is olyan rég még közkincs volt a polgárok elméjében Athéntól Oslóig és Moszkvától Lisszabonig. A Pegazuson lovagló Perszeusz nem csupán egy akcióhős volt ‘abból a filmből’, hanem mindenki értette, amikor valaki pegazuson lovagolt be a parnasszusra. Az elmúlt nagyjából ezer-ezerötszáz évben kimaradt a műélvezetből az, aki nem volt tisztában a görög mitológia dzsungelével, hiszen a bibliai témakör mellett szinte minden művész ebből merítette a legtöbbet, az alanyi költőktől a festőkig és operaszerzőkig bezárólag. Ez a film azonban, mely némi kacskaringóval végül is Louis Leterrier számlájára írandó, úgy hasít ki ebből a vadul burjánzó, gyönyörű és csodálatos, mindennek ellenére és éppen ezért komplex, összefüggő kultúrkincsből egy vékonyka szeletet, hogy a lehulló maradékra még rá is lép. Aztán e szeletet felmutatja, mint önálló, szuverén produktum, holott nem az, hiszen csak egy kiragadott momentum egy hatalmas folyamból. Viszont ezért van, hogy a nézők röhögnek, hogyan képes megtanulni Perszeusz egy perc alatt kardozni, hogy kerül elő az a műbagoly, miért nem különböznek az istenek az emberektől jelentősen, miért járnak közöttük, stb. Leterrier és e film többi alkotója belemarkolt egy kincsesládába, de az ujjaik között az arany bizony szarrá vált. Perszeusz csodálatos mítoszát egy igénytelen akciófilmmé butították le.

Felesleges ragozni, hogy a mitológiai környezetben magától értetődő képességek, hely- és időanomáliák s egyéb más furcsaságok egy akciófilmben, különösebb magyarázat, indoklás híján már nem működnek, azzal, hogy elébigyesszük a fantasy jelzőt, még nincs megmagyarázva semmi sem. Ismert színészek neveit olvashatjuk a stáblistán, de őket alig ismerhettük fel a filmben, hiszen arcukat kitakarta és eltorzította a CGI, bár ez tulajdonképpen nem lényeges, mivel ehhez a filmhez különösebb színészi tehetség amúgy sem kell. De mindez baromira nem lényeg, hülyítse mindenki magát úgy, ahogy neki jólesik. Csak az dühít, hogy nem írják ki a filmhez, hogy 80-as IQ felett megtekintése nem ajánlott! Még jó, hogy az asanisimasa megúszta diszkontban: 3/10, de csakis a látványosságok miatt.