Submarine (2010)

“Túl sokáig vártam életem filmjével. Oliver Tate-nek hívnak. Ez a film fogja bemutatni különleges egyéniségemet, például azt, ahogyan elcsábítottam osztálytársamat. Jordana Bevant, pusztán az akaratommal. Valamint, mivel a szüleim házasságát fenyegette egy férfi, aki a spirituális erőről tart tréningeket, a filmben központi helyet kapnak az arra tett kísérleteim, hogy őt hatástalanítsam. Lesznek benne légi felvételek, lesznek benne lassítások, és olyan emelkedett részek is, mint például hogy hogyan próbálom az apukámat kigyógyítani a depresszióból. Felhívnám a sajtó figyelmét, hogy a mű jellemzésére a legalkalmasabb jelzők a következők: “lélegzetelállító”, “ellenállhatatlan”, “hatalmas teljesítmény”” – Na ja, nagyjából erről van szó ebben a 2010-es angol filmben, a Submarine-ben, a javasolt jelzőkkel azonban takarékoskodnék.

A fent idézett monológgal kezdi élete első nagy kalandjának elmesélését a filmbéli Oliver Tate, aki amúgy nagyjából ekvivalens az immár 16-17 évessé cseperedett Adrian Mole-lal, azonban egy generációval frissebb kiadású srác (Joe Dunthorne) frissebb paráival körítve, megtartva persze a divattól, kortól és helytől független, általános problémáit a felnőtté válásnak. De Oliver figurája egyértelműen Adrianból nőtt ki.

A filmbéli hercehurcát amúgy minden, kicsit furi fiú (és lány) átélte, kisebb variációkkal, amiben e film különbözik ettől, az mindössze annyi, hogy Dunthorne ezeket le is írta, valamint Richard Ayoade filmet csinált belőle. Viszont így adott a film közönségének veleje, sokan magukra ismerhetnek Oliver (és Jordana) figurájából, a maradékot pedig hozzáteszik azok, akik a valóságban is kiröhögték őket. Minket. A Submarine persze nem lélegzetelállító, ellenállhatatlan, hatalmas teljesítmény, csupán egy szórakoztató, vicces, és őszinte film arról, amit társaságban csak pirulva szoktunk elmesélni jó néhány évvel később, már ha egyáltalán. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

10 hozzászólás a(z) Submarine (2010) bejegyzéshez

  1. Aquarius szerint:

    Nekem is tetszett. A kritika is. 🙂

    Köze nincs ehhez a filmhez, de ezt is nézd meg:

    A bőség földje

  2. ChrisDry szerint:

    Aranyos kis szerelmes film + kis családi drámával. Nekem tetszett 7/10

  3. wim szerint:

    Egy kicsit talán több is egy aranyos kis szerelmes filmnél, a franciásan könnyed stílusa igazán bravúros. Én biztosan szántam volna rá még egy pár bekezdést. 🙂

    • efes szerint:

      Nekem ennyi jutott (főleg, hogy gyak. az elsőt is loptam :). Alapvetően nincs bajom a filmmel, mégis ha tovább ragoztam volna, akkor csak gyalultam volna: kedves volt, aranyos és vicces is, de nem kaptam tőle semmi pluszt, amit már idevágó témájú, korábbi filmektől, könyvektől ne kaptam volna meg. Ráadásul, a kiscsaj karaktere számomra érdekesebb volt, mint a balfasz Oliver, akit már jól ismerek. :))))))

  4. wim szerint:

    Na ja, vsz. elfogult vagyok, nyilván a film a maga nemében nem nagyobb érték, mint mondjuk az Adrian Mole-történet, bevallottan nem is akar ennél többet nyújtani; ezt díjazom benne, hogy önmagát sem veszi komolyan. Nem kell gyalulni, még csak az hiányzik!

  5. Visszajelzés: A hasonmás (The Double, 2013) | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Submarino (2010) | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  8. Visszajelzés: Saját szoba – A ki***tt világ vége (The End of the F***ing World, 2017-2019) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.