Mildred Pierce (2011 – minisorozat, HBO)

A Postás mindig kétszer csenget című regény írójaként világhírűvé vált James M. Cain negyedik regénye a Mildred Pierce, melyet szinte rögtön első megjelenése után (1941) megfilmesítettek, ráadásul nem akárki, Michael Curtiz, vagyis Kertész Mihály, a Casablanca rendezője. Ahogy az kell, Joan Crawford meg is kapta a címszerepért abban az évben (1945-ben) az Oscart, így nem véletlen, hogy ebben az új, HBO által gyártott minisorozatban sem akárki játssza a két gyermekét egyedül nevelő, a nagy Gazdasági Világválság közepette alkalmi pitesütő háziasszonyból többszörös étterem-tulajdonossá váló Mildred alakját, hiszen a szintén komoly elismeréseket begyűjtő, 2011-es Mildred Pierce-ben Mildredet Kate Winslet alakítja, Guy Pearce és Evan Rachel Wood, valamint “sokan mások” asszisztálásával, miközben a projekt mögött a szintén neves Todd Haynes áll rendezőként.

A történet egy a “Postás…”-hoz igen hasonló, férfiak által magára hagyott, ám éppen így megerősödő nő karrier- és élettörténete, ahogyan megvívja messze nem átlagos csatáját a rázúduló nehézségekkel, valamint a magányos, védtelen nő körül lebzselő, kéjéhes férfifalkával. A nő életét átszövő masszív, a mai ízlés szerint közepesen nyílt erotikus felhangokkal dúsított szerelmi szál, a gazdasági válság nehézségei, valamint ezek függvényében a gyereknevelés problematikája  adja meg a cselekmény aktualitását. Mildred figurájába igen könnyen beleélheti magát bármelyik, a keszekusza unortodox gazdaságpolitika áldatlan hatásait nyögő magyar családanya is, de a szituáció, illetve a szereplők motivációi is abszolúte reálisak és tökéletesen érthetők mind a mai napig. Cain igen jól megírta ezeket, Todd Haynes pedig jó ízléssel tudja ezeket megjeleníteni. Cain ún. “hardboiled” (nem tudom, van-e erre a tipikusan amerikai irodalmi stílusra valami jó magyar kifejezés?) regénye, bár vaskosan melodramatikus effektekkel operál, plasztikus társadalom- és környezetrajzával, hús-vér karaktereivel (jó volt Winslet kicsit tenyeres-talpas alakítása, de még jobbak voltak a körülötte dongó, nem kicsit suttyó pasik karakterei) jócskán felülnő az átlagos, puhafedeles melodrámák színvonalán, és ez a plusz megjelenik e minisorozatban is. Anélkül, hogy túlságosan elspoilerezném a cselekményt, mindössze annyit tennék hozzá bírálatként, hogy a harmadik rész végén érezhetően megnyekken a történet íve – bár ugrunk is az időben 5-6 évet – és a már felnőtt Veda (Mildred nagyobbik lánya, akit ekkor már Evan Rachel Wood alakít) nem mondom meg, milyen karrierjében is vannak annak szakmai hitelességét csorbító nüanszok.

Én mondjuk, ahogy öregszem, úgy igénylem egyre jobban a szentimentális, melodramatikus történeteket, nem zavar, ha olykor bőgni kell, és az sem, ha néha hosszú percekig ajtócsapkodós-üvöltözős jeleneteket kell néznem, melyek mindenképpen jobban hatnak rám, mint ugyanennyi autósüldözés, vagy éppen képregényből kivágott szuperhősök 3D-s vagdalkozása. Így megy ez. Mildred Pierce története pedig éppen ilyen ajtócsapkodós melodráma, így az említett plusz hozadékai, valamint a jó zenék miatt tök bírtam. Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film, Tévé
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.