Égből pottyant Mikulás (Als der Weihnachtsmann vom Himmel fiel, 2011)

Az igazság Mikulásról természetesen az, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben, igenis létezik. Él és virul, bár manapság nem igazán megy jól sora, hiszen gonosz fondorlatok útján kiűzetett otthonából, Karácsonyföldéről. Amit vele kapcsolatban viszont muszáj elfelejtenünk, az az, hogy ő egy hosszú, fehérszakállú bácsi, mert ez, így azért nem teljesen igaz.

Az igazi Karácsony

Manapság a karácsonyi időszak őrült rohangálással, idegeskedéssel, tumultussal kezdődik, egyik plázából ki, a másikba be, közben többen agylobot kapnak, amikor százezredszerre büntetik a Jingle Bells, a I Wish You Merry Xmas és a Last Christmas dallamaival. Az Oh, Tannenbaum szinte már kifejezetten üdítőleg hat azokra a fülekre, melyek még nincsenek önkézzel teleöntve ólommal. A jó karácsony mércéi a minél több és minél drágább ajándékok képezte hegy, a gigászi és ultracsicsa karácsonyfa, valamint a roskadozó asztal lettek. Nem jelent korlátot semmilyen válság, józan, hagyománytiszteletre és mértékletességre intő szó vagy az elkövetkezendő hosszú hónapok kínkeserves koplalásának és önsanyargatásának réme, hogy nyárra újra beleférjen mindenki a tavalyi fürdőruhába, mert új darabra már nem lesz pénze, részben éppen a karácsonyi túlköltekezés miatt. Az „igazi karácsony” képei jóformán már csak az ajándékdobozok csomagolópapírjain, giccses képeslapokon és mesekönyvekben, valamint efféle filmeken jelennek meg, mint ez a mostani Égből pottyant Mikulás is. Kezdjük ott, hogy mikor volt utoljára fehér, hólepte karácsonyunk? A bácsi tán még emlékszik rá, aki épp most dugta ki az orrát a szomszédban. Mikor volt az, amikor saját magunk vágtuk ki a jó előre, már nyáron kiszemelt fenyőt, melyet otthon aztán karácsonyfává díszítettünk? Mikor pislogtunk ki a jégvirággal szegélyezett, de középen leheletünk párájától homályos ablakon, hogy hátha meglátjuk a Télapót, amint házunk elé kanyarodik rénszarvas-vontatású szánjával? Mikor volt az, amikor alig vártuk, hogy kisüljön a kemencében a bejgli, ami még nem folyt ki a fülünkön már december elején? Mikor volt, hogy úgy örültünk egy piros pettyes labdának, vagy a bumfordi mackónak, mintha a világ legmenőbb Xboxát és iPadjét kaptuk volna?

Nincs mese, de mégis van

Szinte kőkemény reáliából indít az Égből pottyant Mikulás című, Cornelia Funke (pl. Tintaszív) regényéből készült német film is: most költöztünk ide, apa munkanélküli, anya épp most nyitotta meg édességboltját, amit egyelőre senki nem látogat, én meg új fiú vagyok az iskolában és a helyi menő arc persze, azonnal megtalál magának. Bent, a tízévesforma kissrácot azonban nem abból a fából faragták, ami könnyen meghajlik a ránehezedő súly alatt, ráadásul fantáziájával sincs semmi gond: szárnyal, mint Mikulás rénszarvasszánja a csillagos égen át. Hétköznapi problémáit, valamint családjának karácsonyát is meg fogja oldani ebben az alapvetően kedves, vidám történetben, mely a trendeknek (J.K. Rowling, Stephanie Meyer és a többiek) megfelelően, afféle posztmodern mese. Ergo, innen-onnan ügyesen összeollózott ötletek (és most finom voltam) vegyítése, mely szépen feldíszítve és megcukrozva pont olyan, mintha eredeti történet lenne. Funke a Csokoládé című regény és film egyes motívumait vegyítette a Mikulás/Télapó/Santa Claus/Joulupukki-mesével, a bibliai Kiűzetés-történettel, az ógermán hitvilág különféle lényeivel, koboldokkal, tündérekkel és egyebekkel, s így kaptuk meg ezt a mostani mesét, Mikulás kvázi eredettörténetét, ami meglepetésre fogyasztható, sőt igen jóízű „falat” lett – még az általános karácsonyi émelygés közepette is.

Értéktartás

Oliver Dieckmann filmjének minden pillanata a tradicionális értékeket hangsúlyozza, néha még kissé tanárian is, azt az ideális családi karácsonyt, melyről az első bekezdésben írtam. Nálunk ugyan pici zavart okozhat a fejecskékben az, hogy a Mikulás december 6-án jön, karácsonykor az ajándékot a Jézuska hozza. „Ajrópában” azonban ez másként van. Ott karácsonykor a vallásosok a templomban ünneplik Jézus születését, de az ajándékokat a Mikulás (Santa Claus, stb.) hozza, rénszarvasszánon, néhol a kéményen át behatolva a lakásba. Kínzó kérdésként jelentkezhet ez a kiskorú magyar nézők esetében, nos, ezt a feloldhatatlannak tűnő ellentmondást oldják meg a szülők valahogyan. Ettől függetlenül, a film „egzakt bizonyítékokkal” szolgál Mikulás létezésére, sőt, mi több! Kalandos, de olykor szívet melengető pillanatokkal is megörvendeztető, ízlésesen látványos mozi, melyet igazi németes bájjal a szájunkba rágott, manapság szinte már ódivatú, ám mégis megszívlelendő erkölcsével együtt ajánlok megtekintésre, természetesen családostul. Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.