The Master (2012)

A tavalyi év általam legjobban várt filmje ez, részben, mert Paul Thomas Anderson az egyik kedvencem a ma alkotó filmesek közül, részben pedig a témája, egy bizonyos, sok utalásból a szcientológusokat eszünkbe juttató szekta története, ami, érthetően, igen izgalmas is lehet. A hosszú várakozásban persze, majdnem úgy jártam, mint Nyuszika, aki elindult a Rókához a fűnyíróért, ám közben szerencsésen lebeszélte magát az “ügyletről” (- Irigy az a the master 3Róka, nem fogja ideadni, á, biztos azt mondja, hogy elromlott, aztán, amikor végre odaér: Tudod mit, Róka? Baszd meg a fűnyíródat!). Az egyértelmű, hogy különösebb leleplezést, tetemrehívást nem várhatunk, hiszen ismerjük a szcík reakcióit, jól felkészült és jól képzett jogászok hadserege perelné le a producerek gatyáját, ha valami negatív következtetés lenne levonható e film kapcsán a Szcientológia Egyházat illetően, de abban is csak reménykedtünk, hogy PTA szcientológus propaganda-filmet forgatott volna (mert akkor abban Tom Cruise lett volna a főszereplő).

Nem lehet meglepetés, hogy a The Master nem lett ilyen, de olyan se. A címszereplő karakterét természetesen L. Ron Hubbard, a szcientológia kitalálójának alakja, gondolatai és életének részben valós tényei inspirálták, de a film forgatókönyve ugyanígy sokat merített a Vérző olaj korai szkriptjeiből, John Steinbeck élettörténetéből, illetve a híres hollywoodi színész, Jason Robards második világháborús, kemény piálásokkal átszőtt történeteiből is. A történet azonban Freddie Quellről, egy szexfüggő, alkoholista háborús the master 1veteránról szól, aki egy részeg éjszaka után Lancaster Dodd jachtján ébred, ahol Dodd titkos társaságának, “Az Ügy”-nek tagjai gyűltek össze egy jó kis agytágításra. A szintén alkoholproblémákkal küzdő Dodd maga mellé veszi Quellt, a társaság azonban nehezen fogadja be az agresszív, összeférhetetlen férfit, de Dodd hajthatatlan. A film a továbbiakban kettejük bonyolult kapcsolatát mutatja meg, többé-kevésbé egzakt utalásokkal a szcientológia egyházának furcsa, olykor meghökkentő metódusaira, de ugyanez eléggé általánosítható is, bármilyen más szektára, legális, illetve illegális kisközösségre is. Annyi biztos, hogy semmi olyan konkrétumról nincs, nem esik szó, amiből baj lehet.

A film valójában a két színészről szól: Philip Seymour Hoffman (Dodd) és Joaquin Phoenix (Quell) hátborzongatóan jól játszik, komplett, összetett, bonyolult és kellően ördögi személyiségeket alkotnak meg, akik között ráadásul az a bizonyos “kémia” is működik, természetesen ezúttal nem szexuális értelemben. Ennek ellenére, a film ezen vetülete nem igazán izgalmas, akár azt is mondhatom, hogy unalmas. Rengeteget beszélnek, ráadásul sokszor (főleg Dodd) elég “zizi” dolgokról, Quell őrjöngései hoznak ilyenkor színt a monoton darálásba. Quell álomjelenetei, valamint emlékképei viszont igen szépek, szinte költőiek, mégha azok rendszerint igen the master 2 - joaquin phoenixbizarr, obszcén nyelven fogalmazódnak is meg.

A film legnagyobb pozitívuma, hogy ismét Jonny Greenwood szerezte, alkalmazta a zenéjét, amely mindent egy egészen más minőségbe emeli át. Amúgy azonban kissé súlytalan, impotens film a The Master, PTA korábbi filmjeihez mérten legalábbis. Ha nem mert izomból beleszállni a szcientológusokba, akkor talán hagynia kellett volna az egészet, és egy más, hagyományosabb, “normális” vallásos szektát, szektavezért kellett volna választania. Annak kapcsán is el lehetett volna mondani mindazt, amit itt sikerült, de talán még sokkal többet is a birkanyáj-effektusról, az agymosásról, a lelki, gondolati és érzelmi terrorról, az egyén szabadságának korlátozásáról és a többi efféle csúnyaságról, ami a laikus néző eszébe juthat, ha azt hallja: szekta. Asanisimasa: 6/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) The Master (2012) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd | asanisimasa

  2. Dr. No szerint:

    Én pl. azt is a film nagy hibájának róttam fel, hogy Orbán Viktort sem lehetett teljesen egyértelműen felismerni a Mesterben. Noch dazu Gyurcsány Ferencet sem (“az őrült Cipolla”, “a gyűlölet karmestere”, copyright by Magyar Nemzet)!

    De a viccet félretéve a magam részéről sokkal, de sokkal pozitívabb élménynek bizonyult ez a film, mint ahogy értékelted. A benne ábrázolt helyzet / történet – részint egyedi, részint általános – tehát különös. Van két pasas, akik ösztönös vagy érzelmi síkon egyértelműen egymás legjobb barátai lehetnének, ámde az egyikük a személyközi kapcsolatokat csak uralmi viszonyként tudja / hajlandó értelmezni, a másik viszont számos hibája és teljes elesettsége – a világból kivetettsége (sőt, a világba vetettsége) – ellenére nem hajlandó lemondani a szabadságról. Azaz egy lehetetlen kapcsolatról szól a film. És az a jó PTA-ban, hogy képes ilyen bonyolult viszonyokat / történeteket ilyen finoman színre bontva leírni, mint ahogy ebben a filmjében is.

    • efes szerint:

      Igen, ez így is van, de én meg nem tudom megbocsájtani neki azt, hogy miközben tényleg szépen “finomkodik”, elsunnyog egy igen komoly, és jórészt feldolgozatlan problematika mellett. De OK, szuverén faszi, viszont akkor meg az ívet nem látom a Mester portréjában, ami pl a Vérző olajban megvolt. (vagy látom, de nem tetszik…:) )

      • Dr. No szerint:

        Mi az elsunnyogott és feldolgozatlan problematika? A szcientológia teliszájas ekézése? Bizniszegyházazás? Ezt a műfajt szerintem nyugodtan meg lehet hagyni a bayerzsóttival ékesített békemenetnek. Az mondjuk elég nyilvánvaló, hogy PTA nem fog egyhamar kosztümös történelmi parabolát rendezni A SZEKTÁRÓL, sőt valószínűleg semmi másról sem. Túl komoly a valóságismerete hozzá. A Vérző olaj, A mester és a Boogie Nights ugyanarról a tőről fakad: bár letűnt korszakokban játszódnak, mégsem történelmi filmek, inkább történelemszimulációk. És az Ügy története szerintem elválaszthatatlan a boldog prosperitásnak attól a látszólag gondtalan időszakától, ami a filmben megjelenik.

      • efes szerint:

        Elsunnyogás alatt nem ekézést, hanem feltárást, a különféle (!) szekták nagy társadalmi mozgatórugóinak felfestését (tipikusan beletartozna a Vérző olaj kapitalizmusképébe), ilyesmiket értek. Viszont ehhez képest ez csak maszatolás. Nem ártott volna valami izmosabb kontent. Semmire nem emlékszem amúgy már ebből a filmből, pedig csupán néhány hónapja láttam… Talán River Phoenix egy-egy arcára… de ennyi.

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Beépített hiba (Inherent Vice, 2014) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.