Monthly Archives: 2013 április

Valahol olvastam, hogy a finn Aku Luhimies Fekete golyó című filmje krimi. Hát nem krimi. Kőkemény drogdráma ez, a legdurvábbakból, olyan R-kategóriás besorolásra okot adó, explicit jelenetekkel, hogy a cenzorbizottság haja minden bizonnyal égnek meredne tőlük. Attól még, hogy egy … → olvasásának folytatása

Mintha a Barack Obama személyisége által fémjelzett új afro-amerikai trendet képviselné az e hosszú című filmmel bemutatkozó Chioke Nassor. Lendületes, kedves, nyílt és közvetlen, humoros és igen intelligens srác, mentesen minden korábbi amerikai feketékre jellemző sztereotípiától. Semmi csóró, bűnben fogant … → olvasásának folytatása

Gondolom, sok filmes irigyli orosz kollégájukat, Mikhail Brashinsky-t, aki miközben egy nagyobb projektje forráshiány miatt szünetelni kényszerül, egy barátja csak úgy hozzávág 55 ezer eurót, mert megteheti, hogy addig se unatkozzon Mikhail barátja és csináljon valami vicceset. Persze, ehhez kell … → olvasásának folytatása

Az idei huszadik Titanic eddigi igen gyérnek bizonyuló programjába szinte üde, hajnali fénysugárként tűnt fel a cseh Zdeněk Jiráský Kutyatej című remek filmdrámája. Már a nyitó jelenet, csak így kiragadva az egészből, önmagában tükrözi a magabiztos filmnyelvi tudást, a történetmesélés, … → olvasásának folytatása

Ez egy rettenetesen gyenge film. Nagyjából mindent el is mondok róla azzal, hogy olyan, mintha saját műfajának paródiája lenne, holott egészen biztosan komolyan gondolja saját magát… Az amerikai Julian Richards bizonyos Brian Harper állítólag körülrajongott, azonos című krimijét adaptálta volna … → olvasásának folytatása

Megmondom őszintén, nem vagyok a brit gitárpopzene rajongója, számomra ugyanis minden egyes britpopzenekar egy és ugyanaz a Beatles-klón. Nyilván hülyeséget beszélek persze, hiszen mi értelme lenne ugyanolyan zenét játszó zenekarok tömkelegét létrehozni – nekem viszont akkor is uncsi az egész … → olvasásának folytatása

Őszintén szólva, nem igazán tudok mit kezdeni az olyan horrorokkal, melyek valamiféle földöntúli szörnyűségek, fantasztikus lények ijesztgetik a közönséget, nem érdekelnek a vámpírok, farkasemberek, az Alien-filmeket is inkább scifi-ként, vagy akciófilmként nézem, semmint horrorként. Egyedül e műfaj azon elemei hatnak … → olvasásának folytatása

Komoly bátorságról tesz tanúbizonyságot a holland Ricky Rijneke, amikor első nagyjátékfilmjét gyakorlatilag egyetlen szereplőre, egyetlen belső monológra, valamint egy csupán szűk körben ismert színésznőre alapozza. A Csendesek című film egy fiatal lány kétségek, önvádaskodások, önmarcangolásban őrlődő lelki útjának meséje, amelyet … → olvasásának folytatása

Az anyagelvű jóléti társadalom kritikáját próbálta meg első nagyjátékfilmjében megfogalmazni a svéd Axel Petersén, s ez részben sikerült is: az Avalon tényleg elég jól bemutatja a svéd társadalom egyik jellegzetes szegmensének kvázi “portréját”, azonban az odavezető útról, az okokról nem … → olvasásának folytatása