A Bang Bang Klub (The Bang Bang Club, 2010) – Négy fiatal, rámenős fotós története a film, akik végigfotózták a dél-afrikai apartheid-rendszer vérben és erőszakban fürdő felbomlását. Steven Silver filmje tulajdonképpen alapos, nagyobb hibák, bukkanók nélkül mesél a huszadik század végének egyik földrajzi távolsága miatt viszonylag kevéssé ismert témájáról, picit belemegy sajtóetikai kérdésekbe is – egyszóval, korrekt, kerek, tisztességes munka. 7/10

Átkozott szerencse (Hard Luck, 2006) – Erőltetett, humortalan “off-Guy Ritchie” krimi-vígjáték. Wesley Snipes-nak nincs humora, anélkül viszont ez a műfaj nem működik. Néhány beteg ötlet (a perverz pár) mérsékelten vicces volt… 4/10

A félszemű Jack (One-Eyed Jacks, 1961) – Brando rendezi Brandót. Elég merész és akkoriban meglehetősen aktuális kísérlet a western műfaji korlátainak átalakítására. A színész Brando energiáit ellopta a rendező Brando, akinek viszont nem maradt elég ereje a meséhez: aránytalan, de érdekes film. 6/10

Szerelmesfilm (1970) – A történelmi reflexiók nélkül Szabó egy majdnem tökéletes stílusgyakorlatot csinált volna a “francia új hullám”-ból. Így együtt, en bloc viszont majdnem remekmű. Nem is tudom, hogy beszélte-e valaki ilyen nyíltan, magyar filmben, ’56-ról ezelőtt? Persze, ha valaki, akkor éppen Szabó az, aki beszélhetett… 8/10

Pauline a strandon (Pauline a la plage, 1983) – Eric Rohmer “fecsegős” filmjeinek egyik legjobbikában az elbűvölő kis Pauline megismeri a szerelem valódi természetét egy Bretagne-i üdülővároskában. Romantikus vígjátékba oltott morális példázat, mértani pontossággal kiméricskélt karakterekkel és dialógusokban. 9/10

Mr. Brooks (2007) – Kevin Costner élete egyik legjobb és legfurcsább alakítását hozza ebben a kettős életet élő megrögzött gyilkos/békés családapa/sikeres üzletember karakterben. Maga a film sem rossz, azonban elbukik azzal, hogy morálisan semmi sem menti, semmi sem magyarázza Costner (William Hurt alakította “sötét Én” által is provokált) gyilkos-karakterét. Így, hogy “csak” egy tudathasadásos gyilkos a film központi karaktere, csupán egy jó thriller. Lehetne ennél több is… 5/10

Hóvirágünnep (Slavnosti sněženek, 1983) – Minden idők egyik legjobb filmre adaptált irodalma ez a film. Egy vadonatúj minőség jött létre Hrabal szövegéből Menzel olvasatában. Az a szint, amit a Szindbád vagy az Etűdök gépzongorára képvisel. 10/10

Hölgyek levendulában (Ladies in Lavender, 2004) – Bájos, megkapóan romantikus történet a két koros angol hölgy, Judi Dench és Maggie Smith remeklésével. Jók a film arányai, mindvégig megmarad érzelmesnek, romantikusnak, de sosem válik édeskéssé, szentimentálissá, sőt egy picit még tabut is dönt. Jó, csak billent, de akkor is… 7/10

Panelsztori (Panelstory aneb Jak se rodí sídliště, 1979) – Vera Chytilová ’79-es szatírája ma pont annyira idegesítő, mint amilyen idegesítő lehetett beköltözni egy kifestetlen, kilincsek nélküli, csöpögő radiátoros, vadonatúj szocialista lakótelepi lakásba. Mintha egy Szomszédok-epizódot Woody Allen rendezett volna, hetvenes évek eleji stílusában. Nem jó film. Irányai, megállapításai mára már értelmüket, erejüket vesztették, közhelyessé váltak, formai, hangvételi sajátosságai pedig szimpla, de nehezen elviselhető modorosságok. (Komolyan belefájdult a fejem…) 4/10

Project Nim (2011) – Sokáig azt hittem, hogy amolyan ál-dokumentumfilm (mockumentary) ez a majmos történet, hiszen szegény Nimmel mindent elkövetnek az emberek: megtanítják jelelni, alkohollal itatják, fűvel szívatják… De nem, valós történet. A film azonban nem tud túllépni azonban “az akit magadhoz vettél, arról gondoskodnod kell” közhelyes igazságán, kérdés, hogy kell-e? 7/10

A 9. század (9 ротa, 2005) – Az ifjú Bondarcsuk (Fjodor) gyerek háborús-filmjében minden benne van, ami egy háborúban “szép”. Hősiesség, bajtársiasság, szívatások, az őrség, majd a csata. Vér, veríték és halál. Sok halál – ráadásul tökéletesen értelmetlenül. Kiváló film. 8/10

Kábulat (Psych-Out, 1968) – Jack Nicholson rockzenész és egy süket lánynak segít megtalálni eltűnt bátyját a hatvanas évek San Franciscójának marihuánafüstös, LSD-zabáló Haight Ashbury-negyedében. Hát, nem egy jó film, ha nem zavaros, akkor igen vékony, viszont kordokumentumnak kihagyhatatlan… 5/10