Madarak és madárkák/Madarak és ragadozómadarak (Uccellacci e uccellini, 1966)

Ennio Morricone legviccesebb főcímzenéjével kezdődik a film, ahogyan a korabeli szokás szerint a film elején felsorolt stáblistát elénekli egy gunyoros hangú férfi, természmadarak és madárkák - ninetto davoli és totoetesen a végén a rendezővel, Pier Paolo Pasolinivel. A Madarak és madárkák (vagy más címen Madarak és ragadozómadarak) hangvétele a továbbiakban is alapvetően gunyoros, szatirikus és ironikus marad, pedig valószínűleg egy igen kemény, önmarcangoló, vívódó időszak lenyomata. Pasolini már befejezte Máté evangéliumát, benne a forradalmár Jézussal, de még előtte van a nagy Élet-trilógiának. Gondolatai az útkeresés jegyében csaponganak a katolikus keresztény hit és az elkötelezett marxista, baloldali gondolkodás között.

Ezt a vívódást szimbolizálja a film két emblematikus főszereplője, Toto és Ninetto (Davoli), apa és fia, akik egy sehonnan sehová tartó országúton, nyilván az élet folyamán bandukol végig a filmen. Folyamatosan ugratják egymást, mindig lekésik az orruk előtt megálló autóbuszt, de nem zavartatják magukat, haladnak előre. Egyszer egy beszélő holló szegődik melléjük, aki egy baloldali értelmiségi modorában különféle történetekkel szórakoztatja őket, mígnem a két balfék meg nem unja a rizsát és megeszi a hollót.

Pasolini a burleszk és a groteszk szatíra határán egyensúlyozó, furcsa filmje valójában Madách Ember tragédiájára hajaz kissé, ahogyan a holló történeteiben végigvezeti a párost olyan fontos kérdéseken, mint a hit, az életmadarak és madárkák - ninetto davoli és toto2, a születés és a halál, a szerelem és a szex, a különböző társadalmi osztályok és a tudomány jellemzésén és bírálatán túl. A kvázi “Lucifer” elfogyasztása talán a mindennapi, földhöz ragadt élet és az ideológiák és a tudomány közti szakadék szimbóluma. Közben Totóval és Ninettóval (párosuk néhány későbbi Pasolini-filmekben is megjelenik, Ninetto Davoli pedig egyik fő arca, médiuma lesz) olykor vicces, máskor megrendítő sztorik történnek, például Szent Ferenc parancsára megtérítik a héjákat és a verebeket, de a héják később megeszik a verebeket, de fontos és jelentőségteljes helyet kap a filmben a nagy olasz kommunista vezető, Palmiro Togliatti temetésének archív képei is. A Madarak és madárkák minden felületesen látszó bohóckodása ellenére többszörösen rétegzett jelentésű, összetett, filozófiai filmesszé. Bár a felvetett filozófiai gondolatok többsége ma már szinte büntetendő, (tán éppen) azért nem kicsit aktuális. Érdekes film, most láttam először. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.