A lány és a költő (Io sono Li/Shun Li and the Poet, 2011)

Megmondom őszintén, valójában engem nem érdekelnek azok a filmek, amelyek ma a sikert jelentik, amire tódul a nép és amelyekkel foglalkozó blogokat és filmes szájtokat szétkattintgatják a véleményüket véka alá rejteni A lány és a költő - Tao Zhaonem tudó rajongók, akár pro, akár kontra. Nem érdekelnek a világmegváltó szuperhősök, vérfagyasztó kalandok, de még a zombik sem, a díjesőkben ázó, világsztároktól hemzsegő szuperprodukciókra is csak jóval bemutatójuk után pillantok rá, amikor már elült körülöttük a hiszti. Amiért csinálom ezt az egészet, az éppen az ilyen csendes, tiszta és őszinte remekművek, mint például ez A lány és a költő című tavalyelőtti olasz film is. Ha találok egy ilyet, akkor közzéteszem és ha még két embernek segítek ezzel, hogy legyen egy jó estéjük, napjuk, már megtettem a dolgom. Meg kell, hogy mondjam, igen ritka az ilyen ünnepnap, amikor találkozok ilyen filmmel.

Amikor ezt a posztot el kezdtem írni, a film port.hu-s adatlapján nem volt még egyetlen bejegyzés sem, a tetszési indexen sem volt még szavazat, az enyém lett az első, amivel megadtam az alaphangot (lásd a poszt alján). Pedig, 2011-ben azért nem tűnt el nyom nélkül a süllyesztőben ez az Andrea Segre által írt és rendezett filmdráma, hiszen Velencében Laterna Magica-díjat kapott (az imdb szerint eddig 9 díjat és 7 nominációt kapott a film), ami azért jelent egyfajta nívót, az azonban biztos, hogy tömegek nem fognak tódulni rá. Nem azért, mert rossz, hanem azért, mert nem olyan tódulós. Pedig a kínai diaszpóra például lábon elvihetné a filmet, hiszen róluk s részben nekik is szól…

A történet egy kínai emigráns lány és egy chi0ggiai öreg halász furcsa, de kedves és nagyon mélyen emberi kapcsolatát meséli el, a két speciális élettörténet szinte összes, nagyon aktuális hozadékával egyetemben. Egyrészről, van az a szinte tabuként kezelt jelenség, hogy hogyan kerül ide ez a sok kínai, mi módon szereznek munkát, letelepedést, milyen körülmények között dolgoznak, stb. Sejtések, mendemondák vannak, A lány és a költő - Rade Šerbedžija és Tao Zhaoa valóság sem lehet ennél sokkal jobb, sőt, talán még rosszabb is azoknál – ami ebből e filmben kiderül, az tippem szerint közel van a reálishoz. Shun Li (Tao Zhao), a lány kisfiát hátrahagyva érkezik Olaszországba, ahol az őt kiutaztató főnök kényének-kedvének kiszolgáltatva dolgozik éppen ott, ahová küldik, egészen addig, míg a főnök azt nem mondja, hogy: elég, most dolgoztad le a tartozásod, itt a fiad. Szabad vagy. Kvázi modern rabszolgaság, se fizetés, se szabadnap, csak szerény ellátás, valamint sok munka fizetség nélkül, minden megy az adósság törlesztésére. Egy kis kávéházban dolgozik éppen a kedves Shun Li, a chioggiai kikötőben, ahol állandó vendégei a kikötő halászai. Munka közben tanulja az olasz nyelvet, ami sok humoros jelenetnek lesz forrása. Ide jár a hajdani jugoszláv vendégmunkás, Bepi (Rade Šerbedžija) is, akit társai Költőnek becéznek, hiszen néhány kupica után sokszor már csak rímekben beszél. A lány is rajong a költészetért, így Bepivel hamar megtalálják a közös hangot. Li és a nála majd’ 40 évvel idősebb férfi között, gyengéd barátság szövődik, ami viszont nem várt ellenérzéseket szül: Li munkaadója azért ellenzi a kapcsolatot, mert az szerinte rossz fényt vet a kínaiakra, Bepi barátai pedig a betolakodó idegent látják a lányban. Li főnöke megzsarolja a lányt, hogy ha az nem szakít Bepivel, sosem látja viszont a kisfiát – Li a fiát választja természetesen.

A kissé melodramatikus szüzsé a filmben azonban leveti magáról az összes hamis, közhelyes felhangot, ami marad, az a mély, tiszta és ritkán láthatóan őszinte emberi érzelem. Segre példamutató visszafogottsággal mesél, kizárólag tiszta művészA lány és a költői eszközöket használ, kerül mindent, ami művivé, giccsessé tenné a sztorit. Nem akar trendi sem lenni, nem akar megfelelni semmilyen marketingszemléletnek sem. Olykor még van annyira bátor is, hogy kedves viccet csináljon az eltérő (ám kézenfekvő) nemzeti sztereotípiákból – éppen ezzel válik abszolút pontossá és hitelessé. A Velence melletti kis halászfalu semmivel össze nem hasonlítható, szívet, szemet gyönyörködtető őszi, téli hangulatai, a ködben úszó tenger, melyből szinte szellemként tűnnek elő a cölöpökre épített kis halászkunyhók, az olykor a rakpartra is kiöntő lagúna vize, amely betör a kávézóba is, azonban az akkor is nyitva van, a vendégek pedig a vízben ülve isszák szokásos rossójukat, grappájukat vagy caffé correctójukat, a gumicsizma, mint mindennapi rendes viselet az ódon házacskák között – ilyen és ezekhez hasonló képek adják a történet varázsos hátterét. Mintegy ráadásképpen, a film még megteszi egy jó kis alapfokú olasz-mandarin nyelvleckének is… Az asanisimasa tetszési indexe majdnem maximális: 9/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.