Ziccer, tehát be is húzom: borítsa részemről a feledés homálya ezt a Feledés című filmet. Ennyi jár neki, nem több. Nem mintha annyira rossz film lenne, mert ezt azért így nem lehet kijelenteni, ukmukkfukk, azonban részleteiben, fő motívumaiban, konfliktusaiban, sőt, olykor konkrét jeleneteiben ezt a filmet már láttuk néhányszor néhány más, korábbi, méltán hírnevet elért alkotásban, melyek jobbára a sci-fi kategóriába sorolandók. Joseph Kosinski nem tanult első filmjének, a Tron: Örökségnek kudarcából, és ezúttal sem mert elszakadni kedvenc filmjeitől (zenéitől) – az eredmény viszont így tényleg nem lett más, mint egy közepesen érdekes sci-fi idézetgyűjtemény, sajátos rendezői elv alapján összekeverve.

Az alapsztori a Világok harcának és a Függetlenség napjának keveréke, de idevehetjük még nyugodtan a Transformers-filmeket is, hiszen ezúttal gépek (jaj, elspoilereztem!) hódítják meg a Földet, csak egy maroknyi ellenálló áll ellen ellenük. A Világok harcából, biztonság kedvéért, még kikopipészteltetett Tom Cruise is főszereplőnek – Tom amúgy jó színész, elvisz a hátán bármilyen szart, még ezt is. Bár nem kicsi hatalom áll a háta megett… Klónhadsereg-motívum a Star Warsból, emléktörlés (pl. A Makulátlan elméből), ki vagyok én?-motívum a Mátrixból, elpusztult Föld pl. a Majmok bolygójából, üldözéses kanyon-csata ismét a Star Warsból, szerelem-motívum innen-onnan, végül a fináléban egy őrült mixben keveredik össze Az ötödik elem végkifejlete az Armageddon, a Terminátor és a Függetlenség napjának záró jeleneteivel (meguntam linkelgetni), hogy aztán minden kezdődjön elölről (ha nem jönne a vége főcím). Közben egy Led Zeppelin-rajongó őrült DJ adja a zenét (ami önmagában nem lenne baj…), de mi a nyüvet keres a Zeppelin a Duran Duran mellett?!  Nincs bajom a posztmodernnel, ha abban van ráció, de ez egy lelketlen, ötlettelen nyúláshalmaz, ha finom akarok lenni, akkor egy közepes látványfilm, kliséerdővel. Alig jobb csak, mint a Tron volt. Asanisimasa: 4/10