Marie Kroyer (Marie Krøyer, 2012)

Bille August a skandináv film Paulo Coelho-ja, természetesen nem írói, de még csak abban az értelemben sem, hogy bombasztikus idézetekkel terhelné túl a problémák minél gyorsabb felületi kezelését preferáló facebook-felhasználók Marie Kroyer 1agytekervényeit – August úgy jelenleg az egyik legismertebb skandináv (dán) művészfilmes, hogy közben fényévekre kóvályog a magasröptű, egyben mély, éles és valódi művészettől. Ahogyan Coelho is talált magának egy üzletileg sikeres, ám kritikailag meglehetősen lefitymált állomásokon áthaladó vékony ösvényt, valahol a magasművészet és a dombornyomott fedelű, ezoterikus és ál-filozofikus hölgy-ponyva között, úgy csinálja August is elegánsan fényképezett, igényes(nek tűnő), ám a felvetett, komoly témákat azonban csak a felszínen elkenő drámáit, melyek azért rendre megtalálják nézőiket (akiknek a könyvespolcán azért biztos ott figyel néhány Coelho-kötet is).

Nekem szerintem nincs tőle könyvem (bár nem merem megnézni…), ettől függetlenül, pusztán szakmai kíváncsiságból követem az ipse pályáját. Néhány filmje (pl. a korai Zappa, vagy a Hit, remény, szerelem) kifejezetten tetszett, azonban “nagy” filmjei (pl. Hódító Pelle) már magukon hordozzák a rá jellemző merev, steril, hűvös, ám mégis dagályos, “túl” nagyszabású látásmódot. Marie Kroyer című filmje is ilyen: szemnek kellemes, szép, míves kivitelű film. A címszerepet játszó Birgitte Hjort Sorensen remekül alakítja a nehéz életű (későbbi) festőnőt, aki a híres dán festőhöz, P.S. Kroyenhez kötötte Marie Kroyer 2életét. A film azonban csupán dokumentálja azt a soklépcsős lelki tusát, amin a nő (a filmben vázolt) bonyolult élethelyzeteken keresztülment; a motivációinak mélyebb elemzése azonban nem történik meg, holott ezt azért elvárnánk. Így azonban mindössze annyit mondhatunk: szegény Marie… Sajnálhatjuk, de meg nem értjük. A szeretet és a szerelem fontos dolgok, de mindent nem magyaráznak meg (vagy igen, de akkor a filmnek erről kellene szólnia – erre azonban a hűvös, steril, intellektuális megközelítés miatt esély sincs).

Marie döntései érthetetlenek (számomra), ennek következtében az egész filmen végighúzódó lelkizései is értelmetlenek – a film unalmas. A szifilisszel, mániás depresszióval és skizofréniával egyaránt küzdő Sören (Severin) mellett, persze, nyilván nem lehetett egyszerű az élet – ám éppen ezért kellett volna jobban belemenni a festő és Marie kapcsolatába, mélyebbre, néhány bizarr családjelenet és félresikerült nem aktus megmutatása helyett/mellett. Mi történt például a kislánnyal? Asanisimasa: 5/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Éjféli gyors Lisszabonba (Night Train to Lisbon, 2013) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.