Nem tudom, találkozhattunk már kínai bűnfilmmel? Nem hongkongival, mert azokkal tele van a Sárga-tenger, hanem a népi(-kapitalista) Kínából származó, napjainkban játszódó filmmel, mely a kínai hétköznapokat felforgató bűnözést állítja, stílszerűen szólva, hajszálkeresztjének közepébe? És szó sincs drámáról, művészi realizmusról, effélékről, színtiszta, brutális zsánerről beszélek. Van ilyen?

Mármint, ezen a Drogháború című filmen kívül… Persze, Johnny To még a hongkongi filmgyártásban pallérozta filmes tudását, Hongkong csatlakozása óta viszont ő is kínai, mint mondjuk Hu Csin-tao, a Kínai Népköztársaság jelenlegi elnöke. Bár több helyen is hongkongiként hirdetik a filmet, ez azonban tévedés, Kína. Kínáról van szó, ahol azért még legalább annyira dívik a honi állapotokat fényező sikerpropaganda, mint mondjuk onnan néhány ezer kilométerrel nyugatra, egy ottani mércével mérve jelentéktelen méretű, gazdasági jelentőségű és népességű, piciny kis kelet-európai országban, a Kárpátok nevű dombság gyűrűjében. Tehát, nem szokásos szembenézni az ottani közélet piszkos ügyeivel. Pedig ahol pénz, van, ott hamarjában megjelenik a kokain is, mint a luxus highlife elmaradhatatlan kelléke, jutalma, motorja és sátáni Gondviselője. Márpedig Kínában van pénz.

To filmjében a kőkemény Zhang kapitány szerencsés körülmények között foglyul ejti Timmy Choit, a nagymenő kábítószerárust, hogy vádalku fejében segítsen neki beépülni a tiencsieni (egy átlagos, néhány milliós város Észak-Kínában) drogkartellbe, Choi kezdetben segít neki, de aztán feladja az egyezséget, ám ekkora már a kartell is gyanút fog, minek következtében éktelen lövöldözésben ér véget a film. Ebből a százasszög-egyszerűségű történetből To sem kíván nagyepikát, de még csak egy jó kis szőnyegfelhajtós társadalomkritikát sem kreálni, ő az egyszerű, de brutális piff-puff filmek specialistája. De hogy egyáltalán beszél jelenkori kínai maffiáról, kiterjedt drogfogyasztásról, ráadásul Kínában, az nóvum szerintem.

A film akció-krimi, és gyakorlatilag szállítja is a műfaj összes kellékét, kliséjét és sablonját, van kemény zsaru, jó csaj rendőr, nyikhaj maffiózó, béna maffiózó és vicces maffiózó, autósüldözés, tűzharc, kokós orr és minden efféle, csak éppen semmi sem úgy, olyan összefüggésben, ahogyan azt elvárnánk. Nincs a filmnek például hőse. A cselszövéses-árulásos történet úgy van tálalva, olyan hideg tárgyilagossággal, mintha a mindennapok szürke szekvenciáinak egyike lenne csupán – és nincs kétségünk afelől, hogy nyilván lehet az is. A cselekményben is jönnek a fordulatok egymás után, de amikor várjuk az amúgy unva unt szokásosat, a fal adja a másikat, mert To olyat húz. Amikor kilépsz az utcára és kupán vág egy virágcserép, mint a valóság plasztikus manifesztációja. Aztán az ominózus finálé, a sokszereplős tűzharc egy bizarr balett, egy véres látványszínház, az öldöklés szenvtelenül esztétikus pornográfiája. Tarantino sikoltozva ugrálná körbe örömében Beverly Hillst, ha tudna ilyet… Asanismasa: 8/10