Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire, 2013)

Az igazi nagy filmlegendáknak sohasem készül második részük. Vagy ha készül, akkor az említésre sem méltó, nemhogy az alapműhöz mérhető, azzal Az éhezők viadala Futótűzegyenrangú produktum. E szabályszerűséget kivételként erősítheti ugyan néhány eset, amikor a “második rész” jobban sikerült, mint az első, illetve olyan trilógiák, kvadrológiák és egyéb sorozatok, melyek cselekménye eleve több, mint amennyi egyetlen mozifilmbe belefér. De el tudna képzelni valaki, mondjuk, Casablanca 2-t? Ben Hur III.-at? Oké, tudom, hogy el, de ne tegye…

Másrészről pedig, a második részek már a rajongóknak készülnek. Egyfajta csicsás ajándékok már ezek azoknak, akik voltak olyan bátrak, merészek, hogy szeressék a derült égből villámként lecsapó, bemutatkozó alkotást, az új hősöket, az új történetet. Alkotói oldalról nézve, ezek legyártása is már jóval könnyebb eset: nem kell vesződni a fő karakterek bemutatásával, a történet korának, helyszínének, jellegzetességeinek, a társadalom- és kultúrpolitikai hátterének bemutatásával; ekkor már a “fényezésen” van a hangsúly, az a néhány új szereplő már nem téma. Így jártunk Az éhezők viadala című tini-survivor-scifi második részével, a Futótűzzel is, mely semmi újat nem tudott az első részben (kritika itt) megismert történethez hozzátenni – az egy Philip Seymour Hoffmanon kívül, aki viszont van olyan jó színész, hogy ne okozzon neki különösebb gondot az, hogy magára irányítsa a néző kósza figyelmét.

Az éhezők viadala Futótűz2Értelemszerűen, ha a néző netán kihagyta volna az első részt, akkor ezzel a másodikkal nem nagyon fog tudni mit kezdeni és jobbára értetlenkedve nézi, mi a jó francért rajonganak itt a tinilányok má’ megint?! A Futótűzben ugyanis már szinte semmi nem maradt abból, ami miatt igazán érdekes volt az Éhezők viadala. Szinte teljesen kimaradt az utópikus/disztópikus társadalomrajz, egy jövőbeni elnyomó diktatúra borzongató látomása, mely az általa uralt médián keresztül eteti rabszolganépét kenyér helyett is cirkusszal. Így kimaradt a médiakritikus él is. Ezeket a “tudományokat” már mind ismerjük, és amúgy a népet, aki tódul a mozikba, nem is igazán érdekli ez a sok okos izé. Az számít, hogy megcsókolja-e már Peeta Katnisst, vagy még sokáig tökölődnek? Meg az, hogy túlélik-e a soron következő viadalt… (Túl hát, és biztosan lesz még folytatás is.) A bő kétórás film egy harmada kissé unalmas és nem is igazán informatív felvezetés, mondjuk tojógalamboskodásnak, a maradék két harmad pedig az akció. Itt már volt pénz is dögivel a filmre, ami a látványban is megmutatkozik. A rajongók izgulhatnak, a kísérők pedig addig ásítoznak. Még jó, hogy az első rész is csupán “érdekes” volt és így nem kell megint temetnünk egy legendát… Asanisimasa: 5/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire, 2013) bejegyzéshez

  1. Kata szerint:

    Én ásítoztam. Szerintem az unalmas/akciódús arány inkább fordítva van, csak egyharmad az akció. A legaljasabb pedig, hogy valahogy elhúzzák a végéig, ahol csak a “gyertek birkák a következő részre is” felirat hiányzott.

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.