Korunk kereskedelmi hajózásának rémei, a szomáliai kalózok közel sem olyan romantikus figurák, mint a mi fogalmaink szerinti kalózok voltak anno, gondoljunk Fekete Szakállra, Sandokánra, Sir Francis Drake-re, Surcoufra vagy akár Jack Sparrow-ra. Vagy a PirateBayre… 😉 Ezek, magukat büszkén honvédő halászoknak tekintő, villogó szemű, bedrogozott tengeri bűnözők, akik Kalasnyikovokat lóbálva és pufogtatva rohannak le, rendszerint alulfizetett és nem túl harcias legénységgel dolgozó teherhajókat és kérnek horribilis összegű váltságdíjat. Kezdetben sikerrel, mostanában azonban már, a széleskörű nemzetközi kalózellenes katonai összefogásnak köszönhetően, inkább csak a szopóágon. Phillips kapitány valóságban megtörtént esete már ezek közé tartozik.

Nos, egy valódi, mai kalóztámadás hozzávetőleg reális filmes megjelenítését nemrégen láthattuk (én legalábbis láttam) a mozikban, Paul Greengrass és a hollywoodi nagyüzem azonban ezúttal is biztosra ment, és rendesen felturbózta drámai feszültségkeltésre is alkalmas elemekkel az amúgy teljesen egyszerű cselekményt. Mert valljuk meg, egy kalóztámadás az erősen behatárolt térbeli lehetőségei (helyszín egy hajó a tenger közepén) nem engednek meg túlzottan szélesen áradó cselekményt. Megy a nagy hajó, jön a kicsi, a kalózoké, aztán vagy elfoglalják a nagy hajót, vagy nem; ha nem, akkor nincs film, ha igen, akkor vagy ők győznek a végén (nem reális ennek megfilmesítése), vagy a nagy hajó (na ez van most). Hogy aztán ebben ki, mikor, kit vág pofán, kit hova zárnak be, majd az hogyan jön ki onnan, az valójában részletkérdés. A szűk térnél természetesen nem kell jobb tér a drámához, ez azonban itt most nem sűrűsödik be túl mélyen. Persze, a film működik, hiszen komoly mesteremberek rakták össze. Tom Hanks atombiztosan hozza az abszolút cím- és főszerepet, a végére meg is sajnálom. Nagy színész. Jók a szomáliai kalózok is, félelmetesek, mint egy óriási darázsraj, akik éppen feléd repülnek dühödten. Kiszámíthatatlanok és tényleg életveszélyesek. Van hely és idő még az ő motivációik kifejtésére is. A film kétharmadától azonban -bár a drámai feszültség technikailag végig magas szinten marad- a film tétjét veszti, ugyanis megjelenik az amerikai hadihajó, és az eszünk ekkor már feladja, nincs esélyük a győzelemre. Ettől kezdve a ez a film üres dramaturgiai bravúr – a végén pedig (képletesen) leng a csillagsávos lobogó.

Jó film, izgalmas film, de a dán film hibáival együtt is jobb. Asanisimasa: 7/10