21. Titanic – A hosszú út hazafelé (Eve Dönüş: Sarıkamış 1915/The Long Way Home, 2013)

A háború kegyetlensége nem is igazán a csatazajban, az ágyúk tüzében és fegyverek ropogásában mutatkozik meg igazán, hanem a csendben, ami azt követi. A halotti némaságban, ami minden csata egyenes következménye. Minden valamirevaló háborús dráma ezt fogalmazza meg, hiszen ez az a hosszú őt hazafeléegyetlen megfogalmazható igazság a háború kapcsán, de az, hogy a mai napig zajlanak háborúk szerte a világon, és még fognak is; bizonyítják, hogy még mindig nem vagyunk teljesen a háború embertelen igazságával. A török Alphan Eşeli is ugyanezt fogalmazza meg A hosszú út hazafelé című balladisztikus hangulatú háborús történetében, hangsúlyosan aláhúzva a kánonból a “szorult helyzetben ember embernek válik farkasává” részt.

A történet, ahogyan a cím is jelzi, egyetlen hosszú út története, melyet egy férfi, egy nő és egy gyermek folytat “hazafelé”, iszonyatos hóviharban, valahol a kelet-törökországi hegyek között, 1915-ben. Közben csatlakozik hozzájuk egy szintén menekülő helyi pásztor a feleségével, valamint nem sokára két katonaszökevény. Kiégett, szétlőtt falvak romjaiban húzzák meg magukat az ítéletidőben, azt esznek, amit találnak, fél marék lencsét, néhány krumplit. Csend van már mindenhol, már nincsenek harcok, csak a halál jeges szele süvít a romok között és űzi kifelé a még élőkből a lelket.

Eşeli filmjének egészében, hangulatában és mondanivalójában pontosan tetten érhetők Tarkovszkij és Tarr Béla hatásai. A lassú, vontatott, szinte már kínkeserves ritmus, a monotonitás, a hit és annak egyre halványuló ereje, hogy egyszer véget ér majd ez a hosszú út, ütköztetve az életösztön olykor gyilkos módon megnyilvánuló erejével, olyan bonyolult filozófiai fogalmak, mint az áldozathozatal, és egyáltalán, az emberi lét lényegének adekvát drámai megjelenései, mind-mind e két hatásra utal. A film azonban nem stílusgyakorlat, hanem átgondolt, alapos, következetes és manapság ritkán láthatóan érvényes erejű szellemiségű, igényesen kivitelezett alkotás. Tarrhoz való erős kötődést mutatja Víg Mihály e filmhez írt csodálatos zenéje is. Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film, Szemlék, filmfesztiválok
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: 21. Titanic – A VIKTORIA NYERTE A 21. TITANIC NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLT | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.