Már megint lakótársat keresünk (Casse-tête chinois, 2013)

Miközben tudjuk jól, hogy francia barátainknál is jönnek föl, azért irigykedünk, hogy milyen jó lehet ilyen szabadon, előítéletek, gyűlölködés és efféle gyomorbajok nélkül élni, mint ahogy az állandó lakásproblémái, már megint lakótársat keresünklelki és anyagi gondjai ellenére teszi Xavier (Romain Duris), immár harmadik alkalommal. Miután a szeplős, gesztenyebarna hajú, angol Wendy (Kelly Reilly) elhagyta, s vitte két gyermeküket New Yorkba, Xavier sem tehetett mást, minthogy a “Nagy Almába” költözzön, ha látni akarja kislányát és kisfiát. Régi haverja, a leszbikus Isabelle (Cécile De France) amúgy is szint ott próbál új életet kezdeni a helybéli, kínai Yu-val (Sandrine Holt) és hamarosan Martine (Audrey Tautou) is feltűnik az óriási betonrengetegben – hogy minden pontosan ott folytatódjon, ahol néhány éve abbamaradt (Londonban, Szentpéterváron, vagy ki emlékszik már, hol…). Amerikában azonban letelepedni az ottani vasszigorú idegenrendészeti törvények miatt még egy franciának sem egyszerű…

Az immár negyvenéves Xavier tehát (valamint a sorozat állandó írója-rendezője, Cédric Klapisch), a honfitárs és kolléga Julie Delpy-hez hasonlóan, szintén jobbnak látta ott hagyni a jelenleg beláthatatlanul gonosz dolgok felé sodródó öreg kontinenst, hogy a semmivel sem zűrtelenebb, de még mindig igen élhető és igen-igen multikulti New Yorkban keressen lakótársat, már megint. Természetesen, a kissé slendrián -de mára már közepesen sikeresnek mondható- író még ügyefogyottabban intézi lelki és családi ügyeit odaát, mint idehaza, nyelvi nehézségek, a híres amerikai bürokratizmus is csak nehezíti dolgát, viszont sokat segítenek neki a soknemzetiségű metropolisz jobbára jó szándékú lakosai, valamint régi barátai. A műfai átlaghoz képest kissé hosszú, kétórás történet ezúttal erőteljes kínai fűszerezéssmár megint lakótársat keresünk 2el (hogy ezúttal is alkalmazzam a filmkritikákban ma divatos konyhai analógiát) készült, de kapunk benne szép kilátást is a Central Parkra, valamint némi kitekintést a New York-i lakáspiacra, valamint a helyi kerékpáros közlekedés költői vonatkozásaira is. Ugyanolyan a film, mint a megelőző kettő, szórakoztató, friss, okos és toleranciára nevelő – embernek érezzük magunk tőle.

Persze, messze nem hibátlan film ez, hiszen Klapsich néha egész cselekményszálakat felejt el (pl. a játszótéri afro-amerikai haver), néha a tempóban is meg-megtorpan, de alapvetően értékelendő a történet maximálisan pozitív üzenete, amellett, hogy annak minden mozzanata is természetes, reális és magától értetődő. Yo. Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.