Salvo – Magányos szerelmesek (Salvo, 2013)

Alaposan belefut a sötétbe az, aki ezt az új olasz filmet valamiféle ismert zsáner (úgymint krimi, thriller vagy “gengszterfilm”) koordináta-rendszerében próbálja értelmezni, de az sem jár jobban, aki mint tiszta művészetet próbálja felfogni, ahogyan a hangzatos olasz körítés salvo - sara serraioccokörbefuvolázza e művet. Bár a főszereplő egy hidegvérű gyilkos, egy maffiózó testőre, aki teszi a dolgát a filmben, ahogyan ez el is várható tőle, de a lövöldözések és az explicit akciók ellenére az a néző, aki efféléket vár egy filmtől, mégis el fog aludni rajta. Komplex, árnyalt, drámai ívet húzó, katarzisban kicsúcsosodó művészfilmként is nehéz rajongani érte, hiszen arról a két (jó, néhány) karakterről, akik a filmben látszanak, alig tudunk meg valamit, a két abszolút főszereplő is csupán kétdimenziós skicc, akik ráadásul még csak nem is a szavak emberei. Összetett személyiségrajzú karakterek, nyilvánvaló, valódi konfliktus és a többi dramaturgiai kellék nélkül tulajdonképpen nincs dráma sem és nincs katarzis sem. Az olasz sajtó (és egyáltalán bármi, ami olasz) viszont nem éppen a visszafogottságáról híres, és egyenesen “a művészfilm új útjait” emlegeti a Salvo – Magányos szerelmesek (ismét egy felesleges magyar címtoldás) kapcsán, én pedig, ha utakat nem is, de egy határozottan, bátran az ismeretlenbe, a járatlanba haladó, keskeny ösvényt mindenképpen látok.

salvo - saleh bakriFabio Grassadonia és Antonio Piazza, a film író-rendező párosa egyenesen odáig merészkedik, hogy a film címszereplőjét és egyik főhősét, Salvót (Saleh Bakri) sokáig meg sem mutatják, csak a szemeit, vagy a fegyvert markoló kezét látjuk, esetleg messziről és hátulról, vagy éppen sűrű félhomályban közelebbről. Mindössze a tettei mutatják be őt. A történet és az alkotók szempontjából egyetlen fontos belső jellemzőjét, a magányosságot mindössze közvetve érezzük meg a film második felében. Salvo talán három szót szól az egész filmben. Rita (Sara Serraiocco) sem sokkal többet, ő aztán még vak is. Róla is csak közvetett, szétszórt információkból tudjuk meg, hogy bezárva él maffiózó bátyja lakásában, szintén magányosan. Salvo “munkája” során jönnek össze, mikor is a férfinak meg kell ölnie Rita bátyját, és mivel ott van, magát Ritát is. Salvo azonban képtelen bántani a lányt, illetve, csak egy kicsit, ami viszont olyan traumát okoz Ritánál, hogy elkezd látni. A férfit elbűvöli a lány ártatlan szépsége, Salvo főnöke azonban nem tűri a “félmunkát”. A valóban egyszerű, sablonos sztori azonban csupán egyfajta “vázként” szolgál Grassadonia és Piazza számára, amelyen meg tudják mutatni az érzelmeket, a maguk maguk szinte fizikai valójában, ahogyan azok egymásnak feszülnek szorult, kiélezett szituációkban, a lehető legkevesebb kommunikáció és interakció nélkül. A film legjobb jelenete az, amikor Rita megérzi a sötét lakásban Salvo jelenlétét, ahogyan a megszokott, játékos unalom átfolyik az ismeretlentől és a bizonytalantól való rettegésbe, amit még súlyosbít vaksága is. A hosszas, intenzív és fojtott jelenetnek Rita bátyjának megérkezése vet véget, aminek kapcsán Salvo először mutatja jelét jelenlétének. Hitchcock is csettintene. salvo 3

Persze, ha a Salvo név jelentését nézzük (Salvatore – megmentő, üdvözítő), akkor rögvest filozofikus, allegorikus színezetet is kaphat a történet. A sötétségben (értsd: a Pokolban) fogvatartott, ártatlan lány a Gonosz eltévelyedett (a bűntelen, tiszta szépség által elbűvölt) angyalának mártíromsága által nyeri el a szabadulását.

Mindenesetre, érdekes munka a Salvo. Alkotói merészen, még éppen szimpatikus mértékben járják saját útjukat és tojnak a nézőkre, szinte semmit nem használnak a színészet eszköztárából, a film szereplői mégis erőteljesen vannak jelen. Szinte nincs dialóg a filmben, ami mégis, azok vagy elvakkantott szavak, vagy fennhangon, szinte szótagolva, szándékolt tárgyilagossággal elmondott mondatok – mégsem kell nagyon magyarázni semmit sem. Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Salvo – Magányos szerelmesek (Salvo, 2013) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Nem volt rossz, de jobbat vártam. Szimbolikus meg következetes, de néha picit kimódolt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.