Szabadesés (Free Fall, 2014)

Azt gondolom, hogy Luis Buñuel óta senki nem volt képes saját kora valóságára olyan indirekt módon, képletesen, mégis tűpontosan, sarkosan és lényeglátón reflektálni, mint ahogy most Pálfi György teszi Szabadesés című filmjében. Persze, akkor is, most is öldöklő angyal tárja szét szárnyait egy olyan világ felett, melyben a burzsoázia diszkrét bája vigyorog torz pofával pöffeszkedve… Látunk szabadesés - molnár piroska 2is egyet Molnár Piroska háta mögött a hegyen, szépen kivilágítva. Nyilván nem hasonlítható Franco diktatúrája ehhez a mostani magyar rezsimhez, de az irány-és erővonalak ugyanarra mutatnak, úgyhogy reményre semmi ok. Nevetünk a filmen, ahogy olykor a spanyol mester filmjein is, ez a nevetés azonban messze nem felszabadult kacaj, inkább a tehetetlen kínból fakad, és csak azért nevetés, hogy ne sírjunk, ne zokogjunk. Pálfi humora sötét, szinte pokolian ördögi. Betegnek mondják sokan, holott inkább az a világ beteg, amiről beszél.

Talán meglepő is lehet, amikor látjuk a rendezőt arról beszélni, hogy mennyire felszabadította őt ez a lehetőség, amit a dél-koreai fesztiváltól kapott (ők finanszírozták a filmet szinte teljes egészében, magyar pénz tulajdonképpen nincs is benne), hiszen a Szabadesés szabadesés - jordán tamásegyáltalán nem felszabadító hatású film, éppen ellenkezőleg, súlyosan nyomasztó, mint az igazság, amikor lehull róla a lepel. Látszólag szkeccsfilmről beszélünk, hiszen néhány egymással semmilyen  különösebb kapcsolatban nem álló, bizarr jelenet alkotja a filmet, melyeket a Molnár Piroska által alakított, vastag sálakba, télikabátba, kötött sapkába bugyolált idős nő figurája köt össze, ahogy nyögve, szuszogva cibálja fel cekkerét, bevásárlókocsiját és önmagát a lépcsőn – fel a tetőre, ahonnan némi pihenés után egyszerűen leveti magát a mélybe. Aztán földet ér, szétterül a betonon, majd feltápászkodik és újra elindul felfelé a lépcsőn… Minden nap, minden este fogja magát, felmegy, felkínlódja magát, körbenéz és fejest ugrik. Átél és megtapasztal, miközben megsemmisül, másnap mégis felmegy megint, újra és újra. Benne van ebben minden, egy nagy színésznő élete és pályája, de az átlagember átlagos élete is, a maga hétköznapi repetitív monotóniájában.

Azt nem lehet félreérteni, ahogyan együtt él Molnár Piroska karaktere a Benedek Miklós által alakított férjével; az egy tipikus magyar nyugdíjas házaspár, a lakótelepi valóságos lakásban, ahogyan elbeszélnek egymás mellett egy valóságos, reményt vesztett életben, melynek háttere napközben a rádió, este a tévé. A film azonban korántsem süllyed bele a magyar valóság naturalisztikus ábrázolásába, hanem elemelkedve abból, egy különös világban zajlik, talán abban, amiben a szabadesésben zuhanó alak létezik, míg földet nem ér. (Aszabadesés - molnár piroska harmadikon még minden rendben! A másodikon még minden rendben! Az elsőn még minden rendben! – jelenti, miközben zuhan a föld felé.)

Vannak, akik spirituális úton próbálják megúszni a hétköznapok nyomorúságát. A tanítvány azonban szó szerint veszi mestere (Jordán Tamás) tanítását és levitálni kezd, aminek következtében viszont a mester szembesül saját kisszerűségével és inkább letöri a tanítvány “szárnyait”, minthogy igazi mesterként, tekintélyét maga mögött hagyva, maga is tanítvánnyá váljon (ahogyan azt tanítja minden keleti bölcselet is). Más kérdés, hogy a tudás önmagában sem feltétlenül mindenható… Vannak (Hörich Lili Nóra és Nagy Zsolt), akik számára a tisztaság és az egészség a legfontosabb, mindent feladnak és mindent elkövetnek ezek érdekében. Steril, biztonságos laboratórium a konyha, melyben gondosan csírátlanított, makrobiotikus ételek készülnek, a szex is szinte virtuális a biztonság miatt. De mi van, ha a legfertőzőbb, leghalálosabb kórokozó mi magunk vagyunk?

Mások (Parti Nóra, Schmied Zoltán és Trill Zsolt) viszont követendő példának veszik azt, amit a kereskedelmi tévék harsány, csiricsáré showműsoraiból rájuk ömlik és követendő életformának tekintik azok megrendezett, manipulált ál-valóságát. Az eredmény szabadesés - kiss diána magdolnafájdalmasan groteszk, torz színjáték – látjuk mindennap a szomszédok között. Megint mások (Kiss Diána Magdolna) egyenesen magát az életet, az élet törvényszerűségeit és a szerelmet próbálják visszafelé forgatni, meg nem történtté tenni, amihez természetesen van segítség is (Hegedűs D. Géza), amely kedvessé rögzült, gépies mosollyal és számító előzékenységgel áll rendelkezésünkre: nem baj, ha nincs nálunk készpénz, a bakkártya is jó. Ha az összeg helyes, PIN kódot kérek, majd a zöld gombot tessék megnyomni.

Egyedül, pőrén és kitárulkozva állunk a zajos, bratyizós, mutyizós, de érdektelen és unalmas társadalomban, egyedül vagyunk félelmeinkkel és a rettegéssel gyerekszobánkban, miközben se anyu (Tenki Réka), se apu (Menszátor-Héresz Attila) nem figyel ránk és nem véd meg azoktól. Végül a saját félelmeinkben találjuk meg egyetlen barátunk, és talán találkozunk valakivel, aki pont olyan meztelen és kívülálló, mint amilyenek mi magunk is vagyunk, és akkor talán ketten leszünk egyedül…

Pálfi tehát a mai, mindennapi életből villant fel egy-egy jellemző momentumot, ember- és viselkedéstípust, hogy azokat alaposan elrajzolva, kiszínezve és eltúlozva karikírozza ki egy morbid, de metszően igazságos, pontosan találó világképben, melyet egy allegorikus, mégis cáfolhatatlanul reális életkép fűz egybe egy kötetté. Az egy dolog, hogy a Szabadesés Pálfi legjobb filmje, de egyenesen az utóbbi évtized(ek) legfontosabb magyar filmje is, szabadesés - benedek miklósbornírt, vad humorával, olykor megbotránkoztató, vagy máskor mulatságos jeleneteivel, de legfőképpen kíméletlen lényeglátásával és igazmondásával. Röhögünk rajta (végül is, saját magunkon), miközben kényelmetlenül fészkelődünk (hiszen saját magunkon röhögünk), sírás fojtogat, de majdnem felüvöltünk felháborodásunkban. Gyönyörű, velőbe hatoló képek (Pohárnok Gergely ezúttal nem félt a mélységektől) és remek színészi teljesítmények egy dinamikus zenei környezetben (Amon Tobin) és egy -a rendelkezésre álló rövid idő ellenére mégis alaposan végiggondolt- rendezésben és egy rendkívül erős, súlyos, nehéz mondanivalóval. 10/10

(Hangulatában, világlátásában pontosan passzol a filmhez Tóth Luca szintén díjnyertes animációja, a “The Age of Curious“, amit a Szabadesés előtt vetítenek a mozik.)

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Szabadesés (Free Fall, 2014) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Amiért érdemes volt 2014-ben moziba menni… | asanisimasa

  2. Visszajelzés: A Szabadesés megjelenik DVD-n! | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Lépcsőházi történetek (Asphalte, 2015) | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Filmnapló – 2018 december | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.