Mivel Evald Schorm már ellőtte A pap végét, mint filmcímet, így minden bizonnyal Kálvária lesz John Michael McDonagh idei filmjének magyar címe, ha egyáltalán észbe kap valaha is valamelyik hazai filmforgalmazó. Oké, ez a tükörfordítása lenne az eredetinek (Calvary), ám nem ezt szoktuk meg és jelen esetben az eredetinél azért profánabb jelentésű ‘A pap vége’ talán jobban meg is felelne a film tartalmának. Nem mintha e filmbeli katolikus pap (James atya szerepében Brendan Gleeson, McDonagh állandó “férfimúzsája” remekel) tragikus sorsa ne lenne megfeleltethető Jézus Krisztus 
szenvedéstörténetének, hiszen ezúttal is egy ártatlan, tiszta lélek veszi magára mások bűneit, ám a kiontott vér ezúttal nem jelent másoknak megtisztulást, sőt a vértanúság nyomait is gyorsan elmossák a tenger hullámai. Még csak tanúi sincsenek az esetnek, mint voltak a Koponyák hegyén kétezer éve történt kereszthalálnak, csupán egy részeges, saját fantáziavilágában élő árva kamasz látta a pap meggyilkolását…
De tény az is, hogy James atya mégiscsak megjárta saját kálváriáját, mégha abban az égadta világon semmi magasztos sincs. Profán, aljas, anyagias időket élünk, e film szerint még a közmondásosan vallásos Írországban is. Nincs helye, alkalma a modern világban a vallásos 
áhítatnak, főleg, ha az a vallás olyan értékeket közvetít, melyek a mindennapi hajszában, tülekedésben nem használhatóak, sőt, olykor kifejezetten ártalmasak. Az emberek persze, járnak templomba, de nem hitből, hanem megszokásból, kötelességből és a pofavizit kedvéért. Ebben a leszázalékolt, deficites vallásosságban az egyház hajdan masszív talapzata is erősen repedezik. Egymást érik a papokat, de a főpapokat is érintő homo- és heteroszexuális pedofilbotrányok, nem tabu a keresztényinek egyáltalán nem mondható élvhajhász, anyagias életmód, az egyház mérhetetlen gazdagsága egy anyagi nehézségekkel küzdő világban.
James atya mégis jó ember, jó pap, bár régebben -mint minden valamirevaló ír- keményen ivott és pappá szentelése előtti időkből van egy szép lánya (Kelly Reilly) is. Kálváriájának története azzal kezdődik, hogy a gyóntatószékben egy férfi megvallja neki, hogy gyerekkorában egy pap rendszeresen megerőszakolta, minden létező módon, és az így átélt traumáknak köszönhető felnőttkorának szerencsétlensége is. A férfi közli az atyával azt is, hogy bár tudja, hogy James atya ártatlan, tisztességes ember, mégis neki kell megbűnhődnie – miképpen Jézusnak is, mások bűneiért. Halálának időpontja jövő vasárnap lesz. McDonagh (aki mellesleg a kortárs ír/angolszász dráma és film fenegyerekének, Martin McDonagh-nak a bátyja) James atya szenvedéstörténetét egy oknyomozó dokumentumfilm és egy krimi ötvözetében, minden ájtatosságtól, álságos bölcselkedéstől és vallásos negédességtől mentesen, föld-, pult és vízközelben, keresetlen őszinteséggel és szóhasználattal meséli el. A rendelkezésére álló hét napban James végigjárja gyülekezetét, így szembenéz gyilkosával is, akit nyilvánvalóan ismer, felismert. Közben hivatásának is megpróbál eleget tenni, mégha arra nem igazán tart igényt senki sem, sőt, szemérmetlenül gyakorolják a legfőbb bibliai bűnöket, a hamis tanúvallást, a lustaságot és a paráznaságot, mások javainak eltulajdonlását (tönkretételét) és végül az ölést. Meglátogatja lánya, és ő is meglátogatja feljebbvalóit lelki tanácsért, amiket adni próbál, de nem kap. Néhol kifejezetten ellenségesen fogadják, máshol pedig lenézően játszanak vele, mint macska az egérrel. Aztán elérkezik a vasárnap.
Mindent elmond azonban a film szellemiségéről és szemléletmódjáról annak kulcsjelenete, melyben (az általunk) ismeretlen tettes -James későbbi gyilkosa- felgyújtja a templomot, melynek lángjait együtt nézi a pásztor és gyülekezete, minden különösebb megindulás nélkül, szinte teljes közönnyel. Végítélet járna a vallás szerint erre az erkölcsök nélküli közösségre, azonban jellemző módon csak annak legjobb -bár messze nem szeplőtelen- tagja végzi be, szintén jellemző módon, egyszerű, elvakult bosszú által.
Szépek a képek, bár nehéz lenne ezt a lenyűgöző kissé világvégi ír tájat csúnyának filmezni. Középpontban mindig James alakja áll, de néhány jellemző vonással pontosan megrajzoltak a történet többi karakterei is, melyek tökéletes hitellel adják elő ezt a modern, aktuális, de profán evangéliumot. Asanisimasa: 8/10
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
Emlékeim szerint James atya kezdettől fogva tudja, ki fenyegette meg (ezt el is mondja még valamikor a film elején a paptársának), csak mi, nézők nem tudjuk.
Én kicsit lejjebb pontoztam, volt, ami nem tetszett benne, (talán kikerül végre a posztom is).
Én arra nem emlékszem, hogy James biztosan ismerné a gyilkosa személyét, mert ez az egyik indoka annak, hogy végigjárja “híveit”, gondolj csak az öreg íróra és annak pisztoly iránt való vágyára. Kíváncsi vagyok, mi nem tetszett – bennem is volt valami, ami miatt nem lett 10, de az az, hogy néhányszor belebóbiskoltam (mentségemre legyen mondva, hogy este 11-kor kezdtem nézni, azt hittem nem vagyok álmos, pedig… 🙂 ).
Én is úgy emlékszem, tudja. Emlékeim szerint, amikor a felettesével beszél, akkor említi, hogy a gyónási titok miatt nem mondhatja el illetve ezért nem tehet feljelentést se.
Egyébként nagy film, a 9-es kb. nálam is passzol.
Akkor én azon átsiklottam. Ebben az esetben viszont dramaturgiai baki az egész író&pisztoly-szál… Sajnos, nincs már meg a film…
Nem az volt, hogy HA tudná, sem mondhatná el? Érted… Azért nem tudhatja biztosan, hogy ki fogja megölni, mert így gyakorlatilag az egész sztori borul… Ez esetben az kellene megindokolni, hogy miért nem tesz semmit a gyilkosság ellen? Miét beszélget a hentes nőproblémáiról, mikor…? Miért az a jelent, amikor a fekete autószerelő mellbepöcköli a csikkel, a kocsmai verekedés?
Határozottan állítja, hogy ismeri a fenyegetőt. Ettől még nem borul a sztori, hiszen ez az egész nem a nyomozásról szól. Ő csak vizitál, végzi a dolgát, közben mérlegeli, érdemes-e feláldoznia magát miattuk, esetleg védekezzen vagy fusson el.
Nyilván ismeri, hiszen kicsi a gyülekezet (látjuk az úrvacsorán, vagy min), nyilván ismerős neki a hang is – de csak sejtheti, hogy ki lesz a gyilkosa. És igen, vizitál, teszi a dolgát és mérlegel. Nem nyomoz, persze – de ahogy Donagh láttatja, az nyomozásnak tűnik számunkra, vagy inkább a dolgok felfejtésének, feltárásának.
Én a Titanicon láttam, hangalámondással, (ld. http://jozsefbiro.blog.hu/2014/08/12/mozinaplo_2014 ) lehet, hogy valamit félrehallottam, de mindenesere így maradt meg bennem. Szerintem az, ha tudja, az nem bicsaklás, pont azt jelzi, hogy elfogadja a sorsát és tudatosan menetel végig a kálvária stációin. Az, hogy közben mi nem tudjuk, ki az, azzal üzenheti azt is a sztori, hogy nem a gyilkos személye a lényeg, egyik szereplő sincs nagyon távol attól, hogy ő legyen az…
Igen, megnéztem a magyar feliratot, azon határozottan mondja, hogy tudja, ki az. (Persze, még itt is fennáll a félrefordítás lehetősége – de ennek majd csak holnap tudok utánanézni.) Így számomra viszont értelmét veszti az íróval való rész, szinte teljes egészében. 8/10.
Gondolatilag persze, érvényes így is a történet, de dramaturgiailag már erősen döcög. Ráadásul én nem is igazán tudok mit kezdeni az ilyen katolikus önvizsgálatokkal, amiket James végez annak fényében, hogy ismeri a gyilkosát, mert nagyon nem vagyok katolikus. Nem értem meg, tudom, felfogom, de nem értem meg. Nem értem meg az indokait és nem is tudom elfogadni azokat. Viszont legalább szépek a tájak…
Szóval, ezt (598791||601165||So, did you know who it was?||
601333||603415||Yes, I know who it was.||
603791||605790||Do you know him well?||
605958||607249||Well enough.||) elég nehéz félrefordítani, tehát mindenképpen igazatok van, Wim és Promontor. Irigylem a memóriátokat. Ebben a hangolásban számomra maga a sztori kevésbé izgalmas, fenntartva bár azt is, hogy James csupán általánosságban ismeri a gyilkosát, mint ahogyan az egész gyülekezetét. Ezt támasztaná alá az is, hogy (elvileg) a pap nem is látja azt, nem nézi azt, aki gyón neki a fülkében (emlékeim szerint, bár ez most semmit nem jelent 🙂 , nem is nézett rá).
Az én memóriámat jobb, ha nem irigyled 🙂 , én is csak a feliraton néztem utána – még megvolt a gépben, és emlékeztem, hogy valahol az elején hangzik el az ominózus rész. Amúgy maximálisan egyetértek Promontorral, és igen, ez az egész egy nagy “lelkizés”, hogy csúnyán fogalmazzak, azon belül viszont nem rossz.
Igen, azon belül…
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa