Egy film attól válik “többször nézőssé”, hogy van benne valami, ami megfogja és nem ereszti a néző figyelmét. Oké, ez “spanyolviasz”, de ha nincs egy filmben egy szerethető arc, akivel azonosulni tudunk, ha nincs olyan cselekménye, amibe bele tudjuk magunkat képzelni, vagy éppen életünk egy olyan pillanatát tudjuk talán megérteni általa, amit akkor tán nem, ha nem bír olyan látványosságokkal, amiket újra és újra látni akarunk, akkor ajnározhat a kritika bármit is az egekbe, az a film gyorsan el fog tűnni a süllyesztőben. Csodálkoznék, ha a The Signal című sci-firől tíz év múlva úgy beszélnénk, mint a Star Warsról vagy a 2001. Űrodisszeiáról (hogy a műfaj két végletéről hozzak hangsúlyos példát). Pedig tényleg nem rossz film William Eubank Sundance-en sikerrel bemutatott filmje, csak hiányzik belőle az a (Knézy Jenő-i értelemben vett) plusz, az az egyediség, különlegesség, ami miatt emlékezetessé tudna válni.

A hozzávetőleg 4 millió dolláros (hollywoodi viszonylatban igen kicsi) büdzsé ellenére még kifejezetten látványosnak is mondható. A cselekmény ügyesen ötvözi a meglehetősen elcsépelt számítógépes hacker-tematikát a hasonlóan közhelyes 51-es körzet-, és az alien(technológia)-topikkal, a végső csavar is -hovatovább- meglepő, tehát összességében még az egyediséggel sincs probléma. A most közelebbről nem taglalt történet három főszereplőjének arcát viszont már a stáblista alatt elfelejtettem, Laurence Fishburne-t pedig már egy picit unom, hiszen a Mátrix óta gyakorlatilag ugyanezt a jellemű karaktert játssza minden filmjében.

Eubank ezt a filmjét is szépen összerakta (mint a bemutatkozó Love-t is), az eredmény is hasonlónak tűnik: okos, szolidan filozofikus, mégis izgalmas és tulajdonképpen reális történet, mely fura csavarral mégis vastagon merül a fantasztikumba és sajátos módon, az érzelmességbe. Speciális ízei, valamint viszonylag kényelmetlen mondanivalója miatt azonban elsősorban a műfaj valódi rajongóihoz fog szólni ez a film, azonban a végkifejlet csinn-bumm-cirkuszával, valamint a határozatlan, de mégis kissé szentimentális szerelmi szállal rögtön el is riasztja őket. Szóval, felemás, de azért még bőven figyelemreméltó alkotás. Asanisimasa: 6/10