The Signal (2014)

Egy film attól válik “többször nézőssé”, hogy van benne valami, ami megfogja és nem ereszti a néző figyelmét. Oké, ez “spanyolviasz”, de ha nincs egy filmben egy szerethető arc, akivel azonosulni tudunk, ha nincs olyan cselekménye, amibe bele tudjuk magunkat képzelni, the signal - laurence fishburnevagy éppen életünk egy olyan pillanatát tudjuk talán megérteni általa, amit akkor tán nem, ha nem bír olyan látványosságokkal, amiket újra és újra látni akarunk, akkor ajnározhat a kritika bármit is az egekbe, az a film gyorsan el fog tűnni a süllyesztőben. Csodálkoznék, ha a The Signal című sci-firől tíz év múlva úgy beszélnénk, mint a Star Warsról vagy a 2001. Űrodisszeiáról (hogy a műfaj két végletéről hozzak hangsúlyos példát). Pedig tényleg nem rossz film William Eubank Sundance-en sikerrel bemutatott filmje, csak hiányzik belőle az a (Knézy Jenő-i értelemben vett) plusz, az az egyediség, különlegesség, ami miatt emlékezetessé tudna válni.

A hozzávetőleg 4 millió dolláros (hollywoodi viszonylatban igen kicsi) büdzsé ellenére még kifejezetten látványosnak is mondható. A cselekmény ügyesen ötvözi a meglehetősen elcsépelt számítógépes hacker-tematikát a hasonlóan közhelyes 51-es körzet-, és az the signal - brenton thwaites és beau knappalien(technológia)-topikkal, a végső csavar is -hovatovább- meglepő, tehát összességében még az egyediséggel sincs probléma. A most közelebbről nem taglalt történet három főszereplőjének arcát viszont már a stáblista alatt elfelejtettem, Laurence Fishburne-t pedig már egy picit unom, hiszen a Mátrix óta gyakorlatilag ugyanezt a jellemű karaktert játssza minden filmjében.

Eubank ezt a filmjét is szépen összerakta (mint a bemutatkozó Love-t is), az eredmény is hasonlónak tűnik: okos, szolidan filozofikus, mégis izgalmas és tulajdonképpen reális történet, mely fura csavarral mégis vastagon merül a fantasztikumba és sajátos módon, az érzelmességbe. Speciális ízei, valamint viszonylag kényelmetlen mondanivalója miatt azonban elsősorban a műfaj valódi rajongóihoz fog szólni ez a film, azonban a végkifejlet csinn-bumm-cirkuszával, valamint a határozatlan, de mégis kissé szentimentális szerelmi szállal rögtön el is riasztja őket. Szóval, felemás, de azért még bőven figyelemreméltó alkotás. Asanisimasa: 6/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.