Az emlékek őre (The Giver, 2014)

Meglepően markáns, határozott és karakteres képi világ jellemzi ezt az 1993-as bestseller alapján készült, ám a mai tini-scifi/fantasy/utópia trendekbe kitűnően illeszkedő Az emlékek őre című mozit. A múlt század közepének letisztult formavilágú, szigorúan funkcionális lakásbelsői, a Le Corbusier geometrikus tereit és lábakon álló épületeit mintázó idilli(nek képzelt) város képe mintha Truffaut egy dobozban maradt ’65 körüli filmjének jeleneteiből lett volna kivágva, miközben soha egy percig sincs olyan érzésünk, hogy a történet ne 2048-ban játszódna, mint ahogy. Ezt erősíti a fekete-fehér hangsúlyos használata is, azon felül, hogy ennek dramaturgiai funkciója is van. A történetbéli “szép, új világ” bizony annyira biztonságos, annyira kiszámított, annyira egészséges és minden problémától mentes, hogy abban már nem fér meg egyetlen szín sem, ami nem fekete és nem fehér. Talán csak a szürke…

az emlékek őre 2Értelemszerűen a színes világ tele van fájdalommal, bajjal és szenvedéssel, viszont örömmel, érzelmekkel és boldogsággal is, valamint szabadsággal. De hát ez maga a zűrzavar, a káosz, ahol ember embernek válik farkasává, amitől a Vének Tanácsa és az elöljáró megóvni szeretné a “szép és új” társadalmát. Természetesen, a címszereplő fiatalember ahogy kiválasztják a címbeli feladatra, megismeri a zűrzavaros, régi világ emlékeit és elkezd vonzódna a fájdalmakkal, szenvedéssel járó, de mégis boldog és szabad élet iránt, ahogyan ez szokott lenni az ilyen mesékben… Azért meg kell hagyni, Lois Lowry gyerekregénye és a belőle készült film tulajdonképpen szép és pontos kritikáját adja a valaha elképzelt és megvalósítani szándékozott “szép, új világok” mindegyikének, pontosan megmutatja annak társadalmi, politikai és kulturális buktatóit, szembeállítva ezzel a panglossi “ez a mostani gyarló, rossz világ mégis minden létező világok legjobbika” tételt. Az érvelés és a bizonyítás világos,

az emlékek őre 1de mindez a filmben sajnos a levegőben marad. A cselekmény kerül ugyanis túlsúlyba a tényleg figyelemreméltó, utópikus társadalomrajz felett a film második felében, ami viszont már igen bárgyú és ostoba, még a “konkurens” tinifilmek szintén nem éppen magasröptű cselekményéhez képest is. A címszereplő srác (Brenton Twaites) tényleg nem való másra, mint fényképnek a bakfislányok ágya felett, kis partnernője viszont még csúnya is. Neves színészek (Meryl Streep, Jeff Bridges) asszisztálnak ehhez az elnagyolt, banális sztorihoz, bár ők már olyan státuszban vannak, hogy nem utasítanak vissza egy felkérést sem, mert megtehetik. A filmnek tényleg úgy van vége, mint a botnak. Egy szánkó, tényleg? Na ne már…

Asanisimasa: 4/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.