Ellenséges utakon (Two Men in Town, 2014)

A bűn és bűnhődés örök témáját feszegeti a francia(arab) Rachid Bouchareb Ellenséges utakon (Two Men in Town) című drámája, elsősorban abban a tekintetben, hogy ha valaki, bármilyen okból, indíttatásból, felindulásból, de elkövet egy bűncselekményt, majd letölti az érte kiszabott büntetést, kezdhet-e új életet tiszta lappal, avagy a bűn jelét magán kell viselnie élete végéig. Messze ható téma, melynek során olyan kérdések merülnek fel, hogy létezik-e született gyilkos, van-e eleve elrendelt bűn és bűnös, illetve van-e, létezhet-e megbocsátás, bűnbocsánat? Ha van született gyilkos, akkor viszont mi végre a hosszas börtönbüntetés? Ha valaki leülte tettéért a jogosan kiszabott büntetést, akkor miért nem tudjuk elfogadni róla, hogy ő megbűnhődött?

ellenséges utakon - forest whitakerJelen történetben William Garnett (Forest Whitaker) kábítószert árult, majd megölte a seriff helyettesét, amiért börtönbüntetésre ítélték. A sitten leérettségizett, áttért az iszlám hitre, a hosszú büntetés alatt soha, semmilyen panasz nem volt rá, így 18 év múltán, feltételesen szabadlábra engedték. Garnett, miután fél életét börtönben töltötte, odakint a szabad életben semmi mást nem akar, csak egyszerű, szolid életet élni, feleség, gyerek, kis ház, kiskert, kiskutya. A seriff (Harvey Keitel), valamint a régi cimbora (Luis Guzmán) azonban nem hagyja, hogy Garnett új életet kezdjen, az egyik kevesli a letöltött büntetést, mindenhol és mindenáron csak az okot keresi, hogy visszaküldje a férfit a sittre, míg a másik háláját szeretné leróni azért, hogy nem dobta fel őt is – ám ez hála az egyenes visszautat jelenti a bűnbe. Garnett segítségére van viszont karakán felügyelőtisztje (Brenda Blethyn), aki az előítéletek helyett az óvatos bizalmat teszi meg szakmai hitvallásává. Garnett közben megismerkedik Teresával, a szép mexikói emigránssal (Dolores Heredia) és munkát is kap, amit nagy önfegyelemmel és lelkiismeretesen végez – tehát ha a múlt nem loholna nap, mint nap, óráról órára a hátában a mániákus seriff és a hálás tettestárs képében, akkor Garnettet az Isten sem mentené meg attól, hogy rendes, becsületes emberré váljon…

ellenséges utakon - harvey keitel és forest whitakerA film remake, José Giovanni 1973-as, hasonló című krimijének újraértelmezése. Ott Alain Delon volt a jó utat választó hajdani bűnös és Jean Gabin játszotta az önjelölt igazságosztó szerepében tetszelgő, öreg zsarut, ami így önmagában, mint szereposztás is izgalmasnak tűnik – nem mintha a Whitaker-Keitel duó szerényebb lenne. Viszont Delon azért lényegesen sármosabb jelenség, mint a tétova, mackós mozgású, lefittyedt szemhéja mögül elfogódottan pislogó Whitaker, akiben viszont, mindezek ellenére, tényleg van valami nagyon veszedelmes. Bouchareb, azon kívül, hogy kissé indokolatlanul, nyilván belső indíttatásból a történetbe szőtte az iszlám hitet, meg sem kísérli megszelídíteni a vadállatot. Tereli hősét az útján, de közben folyamatosan érezzük, hogy csak egy nagyon pici, banális nüansz kell ahhoz, hogy letépje láncát és szétcsapjon maga körül. Kényelmetlen látni, hogy bizony, könnyen igaza lehet a seriffnek, holott ezt semmilyen írott és íratlan törvény nem igazolja. Garnett azonban küzd, segít neki a vallása, hogy elviselje a múltja és jelene provokációit, segít neki nevelőtisztje bölcs türelme is, segít szerelme és álmainak kis háza is – azonban ha a vadállatot sarokba szorítják, akkor az bizony, támad.

ellenséges utakonGarnett a filmet keretbe záró gyilkosság után, amolyan sötét, komor, vészjósló westernhősként, elballag a lenyugvó napba, mint aki elvégezte dolgát és kiharcolta igazát. Nyugta azonban ebben a világban sosem lesz, mert a bűnből nem lehet bűnnel megtisztulni. Szinte naturalista módon reális a film befejezése, mert a világ ilyen, tényleg ilyen, ilyenek vagyunk benne mindannyian… De nem tetszik. Olyan jó lett volna, ha mondjuk a nevelőtiszt néni egy alkalmas pillanatban fejbe lövi a régi amigót, a seriffet viszont feljelenti hatásköri túllépés miatt, mert zaklatja a rendes életet választó, hajdani elítéltet, Garnett pedig él a gömbölyödő hasú Teresával a kis házban, kis kutyával, amíg meg nem halnak, ahogy egy rendes hollywoodi filmben szokás. Oké, vicceltem.

Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.