Hunter Prey (2010)

(Dr. No-nak) Egy minapi beszélgetés kapcsán szeretnék szólni erről a filmről, mely a szerintem meglehetősen túlértékelt Csillagok között című Christopher Nolan-film kapcsán folyt itt a blogon. Dr. No kolléga vetette fel, hogy az említett kasszasiker egyik cselekményszála (a Matt Damonos) önmagában is bőven elegendő lenne egy igazán jó filmhez. Nos, ez a 2010-es no-budget scifi, bizonyos Sandy Collora Hunter Prey (pl. Vadászzsákmány) című alkotása, pont valami ilyesmi lenne…

hunter prey 1Egy sivatagos bolygón lezuhan egy űrhajó, mely egy veszélyes fegyencet szállít. Szkafanderes smasszerek üldözik a szökésben lévő rabot, aki meglehetős ügyességgel szépen ritkítja őket, egészen addig, míg a felállás 1:1 nem marad. Közben kiderül, hogy az űrhajú a rab machinációja miatt zuhant le, és egy fajok közti világháború végkifejletében járunk. Az egyik faj az ember, ám egy darabig mi sem tudjuk, melyik. A mindössze 425 000 dollárból készült film mindvégig a sivatagos bolygón játszódik, jobbára két szereplő között, akik addig szívatják egymást oda-vissza, amolyan róka fogta csuka-módra, amíg morálisan meg nem oldják egymás közt a világaik közti válságot. A film végkifejlete persze, orbitálisan banális, de ne legyünk telhetetlenek. Ennyi pénzből ez így világbajnokság, főleg összevetve Nolan csilliódolláros szemfényvesztésével…

hunter prey 2A filmszakmában eddig jobbára “segédmunkákkal” jelenlévő Collora meglepetésszerűen épkézláb történetet mesél el, meglehetősen ingerszegény, minimalista, de igen hatásos környezetben, kevés szereplővel. A hagyományos üldözéses-sztori elemi szintű bodycountja éppen kifullad, amikor a történet átfordul még emészthető mennyiségű moralizálásba, melynek témája a katona feladata és felelőssége kontra emberi (vagyis értelmes lényektől elvárt) tisztesség. Beszélhetünk persze a kommunikáció természetéről is, mert azért ez is igen fontos tényező a cselekményben.

Ugorjuk át azt, hogy az angol immár csillagok közti világnyelv, és ugorjuk át azt is, hogy a két (három), tényleg komoly csavar utáni slusszpoén majdnem fáj – a Hunter Prey példa arra, hogy nem kell giga költségvetés és tengernyi CGI egy jó sci-fihez, elég, ha az ötlet, a koncepció jó (és nem csak koppintja Wolfgang Petersen Kedves ellenségem című klasszikusát).

Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    na leszedem, nem ismertem

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.