Godard: Búcsú a nyelvtől (Adieu au langage / Goodbye to language, 2014)

A múltkor a Facebookon volt egy buta kis teszt, melynek az volt a kérdése, hogy ki lennék, ha filmrendező lennék? Nos, ha filmrendező lennék, én lennék Jean-Luc Godard, pedig kétszer is végigmentem a teszten… Amúgy örültem ennek az eredménynek, hogy mégse valami Spielberg, Coppola vagy Kubrick székét adta nekem Zuckerberg szelleme, hanem egy igazi lázadóét, egy stílus-, műfaj- és filmnyelvteremtő különcét, aki ha mással nem, a Kifulladásiggal, az Éli az életéttel és a Bolond Pierrot-val mindenképpen ott van a valódi kedvenceim között is. Mit mondhatnék tehát erre az idén Cannes-ban hangosan kifújolt, ám valahogyan mégis a zsűri különdíjával jutalmazott Búcsú a nyelvtől című, vadonatúj Godard-dolgozatra? Hogy természetesen jó? Természetesen rossz? Hogy ilyen volt? Olyan? Amolyan?

búcsú a nyelvtőlNem. Akinek semmi fogalma nincs az idén 84 éves Godard életművéről, az ne is próbálkozzon ezzel a filmmel. Nem jut közelebb hozzá akkor sem, ha elolvassa a guglin, amit összeírtak róla az okosok. Semmiképpen nem tekinthető normális filmnek a Búcsú a nyelvtől, mint ahogy semmiképpen nem tekinthetőek normálisnak azok sem, akik megnézik. Godard filmje egy manapság a sötétben bujkáló, földalatti, trendeken kívüli művelt réteghez szól, azokhoz, akiknek lételemük még a kérdésre is rákérdezés, akik még a reggeli szaráskakáláshoz olvasott reklámújságot is úgy elemzik, mintha az egy könyvtár mélyéről előkerül, poros filozófiai nagydoktori lenne; akik ott voltak a bölcsészkar hajdani francia új hullámos filmklubjainak éjszakába nyúló, cigarettafüstös vitáin, melyeken mondjuk a Bolond Pierrot anarchizmusra utaló motívumait szedték darabokra.

búcsú a nyelvtől2Nincs semmi ebben a filmben, ami a hagyományos filmnyelv részét képezné, azon kívül, hogy képek egymásutániságából áll és alatta vannak bizonyos szöveg-, párbeszéd- és idézettöredékek, valamint kísérőzene. Nincs cselekmény, nincs történet. Godard végérvényesen elköszön a filmnyelvtől is. A hetven percnyi képfolyam valamiféle mozgóképes jegyzetfüzet csupán, érzetekről, gondolatokról, szerelemről és az együttélésről, filozófiáról és a filozófia hiábavalóságáról, a legjobb barátról, főleg a legjobb barátról, aki egyedüliként az élővilágban “jobban szeret téged, mint saját magát”. Vau.

Godard agyilag kékharisnya. Olyan utalásözönt és idézetzuhatagot zúdít az óvatlan nézőre, hogy az ilyen mennyiségben halálos dózis. búcsú a nyelvtől - godard és kamerájaMinden mondata a filmnek egy-egy szentencia, amivel külön-külön is sokezer lájkot lehetne szakítani a Facebookon. Godard pöffeteg, arrogáns provokatőr, aki akkor a legzseniálisabb, amikor nem csinál semmit, nem “alkot” és nem “művész”. Kézikamerás, kaotikus, vadul összekaszabolt filmkölteményét ezúttal 3D-ben adja közre (az utolsó képen ő és kamerája látható), ám ezt a cukros-ragadós popkornmozikban megszokott, parasztvakító vizuális technikát virtuális baltaként használva állítja bele mondandóját a néző fejébe, a jobb és bal agyfélteke közti kis hosszanti vágatba. Máskor meg virágokat, őszi faleveleket, szélfútta lombokat mutat térben és időben. Ehhez kell az évek hosszú során át felszedett türelem, műveltség, figyelem és nem kevés mazochizmus.

Mondom, hogy nem jó és nem rossz.

Kategória: Film
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Csodák (Le meraviglie/The wonders, 2014) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.