Minden bizonnyal, kizárólag Osvárt Andrea szereplésének köszönhetjük, hogy a magyar mozik is vetíteni fogják Carlo Vanzina romantikus komédiáját, mely színvonalában semmivel nem tud többet, mint a hasonló műfajú magyar alkotások. Ugyanaz a körzővel, vonalzóval megszerkesztett, amúgy rém unalmas, szereptévesztős, feleség-, férj- és szerető-csereberés, érettségi-találkozós kavalkád, ugyanaz az első pillanatban kiszámítható végkifejlethez vezető cselekmény, mely ezúttal egy Zűrös olasz esküvő formájában zajlik le. Ugyanazok az elrajzolt, klisészerű, ostoba módon sztereotipikus karakterek, értékelhetetlen színészi alakításokkal -nettó ripacskodással- elővezetve, mint amit megszoktunk Kabay Barna, Sas Tamás és társaik honi “remekműveiből”.

Elhiszem, hogy nagyon jólesne már töppedt, ernyedt nemzeti önbecsülésünket fényezni valami világraszóló, nemzetközi sikerrel, de ez a szegény Andrea -aki amúgy csupán egyik főszereplő a sok, és ráadásul még a jobbak közül- egészen biztosan “nem csinál nyarat”. Ezzel a filmmel biztosan nem (hiszen ennél még az elébb említett magyar vetélytársaknál nagyságrendekkel frissebb Megdönteni Hajnal Tímeát?-ban is jobb volt)… Ha már ernyedt, töpörödött dolgok feltupírozása lenne a cél, akkor talán érdemesebb lenne más Itáliába szakadt honfitársnőinknél kutakodni, hiszen például Staller Ilona legalább már bizonyított ezen a területen. Vagy megnézni, milyen színésznő valójában Osvárt Andrea?

Ezt a közhelyekkel telezsúfolt, alapvetően unalmas vígjátékot szerintem legszívesebben ő is gyorsan elfelejtené. A Zűrös olasz esküvő olyan, mintha egy RAI UNO-n futó, a jó ízlést híresen messze száműző, vasárnap esti showműsor szereplőit kizavarták volna a Zürichi-tó partjára, Svájcba, hogy érezzék jól magukat ott. Mi meg ezt nézzük…

Asanisimasa: 3/10