Szudán elveszett fiai / Kegyes hazugság (The Good Lie, 2014)

Kevés forróbb téma adódik a mai közbeszédben, mint a menekültek ügye. Nem ragozom, csurig van vele az internet, mindenki szakért, megért, cáfol, segít, vagy éppen vérben forgó szemekkel életét féltve, halálért hörögve rázza virtuális fegyverét. Kik ezek a szerencsétlenek (mások által gaz terroristák, megint mások által a nagyhatalmak által felbérelt ügynökök), akik tíz-, százezrével, sőt sokmilliónyian indultak meg a magát oly büszkén civilizáltnak tartó Nyugat irányába? Szíriaiak, irakiak, afgánok, bangladesiek keletről, Ázsiából, míg a legkülönbözőbb fekete-afrikai törzsek milliói délről, a Földközi-tengeren át menekülnek Európába, egyelőre úgy tűnik, megoldhatatlan feladat elé állítva a politikai vezetést, éppúgy, mint az európai társadalmakat. A legújabb kori népvándorlás okai valójában egyszerűek: az ember mindig oda ment, ahol több a vad, jobban termett a föld, kellemesebb az időjárás, jobbak az életkörülmények. Európa és Észak-Amerika, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, köszöni, jól van. Válság van, válság lesz, de azért a boltok polcai roskadoznak, a nagyvárosok utcái tiszták és fényesek, a lakóik jól öltözöttek és jól tápláltak. Béke van, alapvetően. Ezzel szemben Szíriában az ISIS nevű szörny fejezi le a neki behódolni nem tudó, nem akaró embereket, ámokfutásban rombolja szét az emberi kultúra sok ezer éves emlékeit, Afrikában pedig olyan szörnyű háborúk zajlanak már évtizedek óta, melynek még lehetséges okait sem értjük, és csak néha jutnak el hozzánk szörnyű, sokkoló képek csontsovány, ám Kalasnyikovot lóbáló, bedrogozott gyerekkatonákról, auschwitzi mértékű genocídiumokról és embertelen menekülttáborokban sínylődő milliókról.

szudán elveszett fiai 1A kanadai Philippe Falardeau (pl. Lazhar tanár úrSzudán elveszett fiai (az eredeti cím fordításában: Kegyes hazugság) című, a valóságban is megtörtént eseményeket feldolgozó drámája Dél-Szudán véres problematikájába nyúl bele, elmesélve néhány gyermek szerencsés megmenekülését háború sújtotta, nyomorúságos falujukból a távoli, mesés Amerikába, a szabadság és bőség földjére. Rögtön leszögezném, hogy a film propagandafilm, kiemelt és egyáltalában nem burkolt célja adományok gyűjtése, mellyel a dél-szudáni menekültek ellátásához és segélyezéséhez kívánnak hozzájárulni a film alkotói. A nyíltan propagandisztikus él ellenére, szó sincs arról, hogy hazugságokat állítana, pusztáén elmesél egy idealisztikusnak tűnő, valójában azonban csak szerencsés (és nagyon megható) történetet néhány dél-szudáni gyerekről, akiknek megadatott a lehetőség, hogy új életet kezdjenek egy szabad, az övékéhez képest sokkal biztonságosabb világban. Az afrikai szereplők adják a film cáfolhatatlan hitelességét, hiszen mindannyian valóban dél-szudáni menekültek, többen közülük szolgáltak a hírhedt gyerekkatonák bandáiban is, tehát, ha valaki, ők a saját bőrükön érezték az igazságot. Az, hogy jó, segítőkész és a segítségnyújtásért még áldozatokra is hajlandó fehérekkel hozta össze őket sorsuk, az csak az ő szerencséjük – és nem holmi homályos nagyhatalom elvtelen talpnyalójának íróasztal melletti körmönfont áskálódása valami idióta világuralom érdekében (ahogyan azt némelyek bizton állítják). Falardeau e történettel a jó példát kívánta elmesélni, mert van ilyen és tudnunk is kell róla.

szudán elveszett fiai 2Ügyes megoldásnak gondolom azt is, hogy a rendező ügyesen kerülte el a sokszor öncélúnak, de legalábbis bombasztikusnak ható elemek használatát. Nem kíván sokkolni a háború szörnyűségeinek, a szinte elképzelhetetlen embertelenségeknek képeivel, mindössze néhány szóban elmondott történettöredékekkel, néhány felvillantott, szinte utalásszerű képpel jelzi csupán azokat: az afrikai szereplők tekintete, félszeg mozgása szavak, explicit képek nélkül is mindent elmond arról, amit átéltek. Jó ötlet az is, hogy mer viccelődni. Különböző kultúrák ütköztetése mindig hálás téma, hiszen egyszerre tudjuk kinevetni általa saját magunkat és a másikat is, sértődés nélkül. Az egész életükben állatok között, a szavanna szűkös életkörülményeibe szocializálódott afrikaiak találkozása az amerikai létforma sokszor általunk, európaiak által is megmosolygott, lusta kényelmével, (mondjuk azt) jó szándékú bumfordizmusával, valamint a mindent szabályozó, de sokszor inkább csak bonyolító bürokrácia diktatúrájával olykor eredményez valóban mulatságos pillanatokat is. A mostanában figyelemreméltó elkötelezettséget mutató szerepeket is vállaló Reese Witherspoon által alakított állásközvetítő csodálatos jellemfejlődése viszont olyan szép, hogy tényleg nehezen hiszem el, miközben Mamere (Arnold Oceng) mélyen emberi kegyes hazugsága már szinte közhelyszerű fordulatnak hat e film végén.

Úgy gondolom, az e film által elmesélt történet tanulságainak nagyjából érvényesnek kell lennie azokra a menekültekre is, akikkel mifelénk találkozhatunk, de legalábbis talán könnyebb lesz egy picit megérteni általa az okokat, a motivációkat. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Szudán elveszett fiai / Kegyes hazugság (The Good Lie, 2014) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  3. Papagorasz Takisz szerint:

    Nem ezt az egyszeri, kétórás filmet nevezném propagandának, hanem amit napi 24 órában tol az MTI és az M1 ebben a témában.

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.