Miközben a világ azon örvendezik, hogy Leo végre megkapta, addig szegény Sylvester Stallone-nal a világ csúfját járatták. Nem mintha Mark Rylance a Kémek hídjában nyújtott mellékszerepéért nem érdemelt volna Oscart, mert az egy korrekt, bár azért igazán messze nem kiugró alakítás volt (poszt a jövő havi Filmnaplóban), de ahogyan Sly a szó szoros értelmében kiteregette szívét-lelkét a Creed: Apollo fiában, az ha valahol, hát éppen az Oscar-osztáson érdemelt volna díjat (akár többet is). Nemcsak azért, mert Rocky Balboa kitalált alakjából képes volt e filmben hús-vér, igazi élő, emberi figurát teremteni, egyben finoman karikírozni is saját, valamint az általa teremtett hősnek karakterét, hanem azért is, mert Rocky masszív, popkulturális obeliszkje is ott, a legendás Dolby moziban teremtődött meg 1976-ban 3 db. Oscar elnyerésével, amik közül viszont akkor sem jutott Slynak, holott ő írta meg a sztorit és ő is játszotta el.

Ráadásul a film sem rossz, sőt a maga egyszerű, sallangmentesen patetikus módján pont annyira katartikus erejű, mint volt az első Rocky-film (vagy éppen a legutóbbi, a főhős versenyzői pályafutásának végét elmesélő Rocky Balboa). Ryan Coogler író-rendező gyakorlatilag megcsinálta újra az alapsztorit, csak most nem alulról, hanem felülről kezdte. A történet főhőse Apollo Creed (aki ugye, Rocky nagy ellenfele, később barátja lett) balkézről született fia, Adonis (Michael B. Jordan), aki bár balhés, javítót is megjárt kissrác volt, de Apollo özvegye magához vette és hamarosan ígéretes üzleti karrier előtt álló, jól szituált úrigyerekké lett. A vér azonban nem válik vízzé, és ahogy Adonis megismert apja örökségét, ő is ökölvívó bajnokká akart válni – ezért a puccos Beverly Hills-i villát otthagyva elutazott Philadelphiába, hogy ott megkeresse a magányos, öreg étteremtulajként éldegélő Rockyt, hogy csináljon belőle olyan bunyóst, mint az apja volt. A kissé megkeseredett, kiábrándult hajdani bajnok persze, vonakodik, de aztán nem képes ellenállni Adonis lehengerlő energiáinak és elkezd dolgozni a fiúval, akiben a helyi, nehéz sorból kikeveredett bunyósok kezdetben csak az elkényeztetett, apja hírnevéből élni akaró úrigyereket látják. Adonisnak létkérdés, hogy bizonyítson.

Később azonban minden úgy alakul, ahogyan az első filmben, edzés, edzés, homokzsákolás, csirkefogdosás, utcán futás, levegőbe bokszolás (hűtőkamra nem lesz), meccsek és nagy pofonok, mígnem bekövetkezik a végső nagy mérkőzés, melynek tétje az, hogy a fiú Adonis Creeddé váljon, és ne maradjon meg Apollo Creed gyenge fiacskájának. Van szerelmi szál is, ahogyan az első filmben is. De mindennek ellenére, hogy a cselekmény valóban nem tartalmaz sok váratlan fordulatot, annak legalábbis semmiképpen, aki legalább egyet látott a sorozatból, mégis működik, mégis hat a film. A titok az egyszerűségben és a bombasztikusan közhelyes, mégis valóban őszintének tűnő üzenetben rejlik: ha elég keményen küzdesz, eléred célodat. Valamint a lendületben, a szívben és lélekben, ami nélkül nincs sport, így nincs sportdráma sem. A kemény pofonok világában ráadásul intrikának, aljas húzásoknak, furkálódásnak és bármiféle lelki hadviselésnek sincs helye, mert ahol kőkemény jobbegyenesek és balhorgok csattannak a szemétkedésért cserébe, ott hamar tisztelni kezdik azt, aki adja, de azt is , aki kapja és állja azokat. Persze, a valóság nem ilyen, hiszen ha valami, akkor éppen a profi boksz van tele intrikával, korrupcióval és mindenféle számító gonoszsággal, de az ideális éppen ilyen lenne.

Ez a film ráadásul simán és elhihetően, átélhetően közvetíti ezt az ideális világot, és ez jól áll neki, és nem válik nevetségessé, mint a gyengébb középső Rocky-filmek esetében történt. Adonis álma Hollywood álma és az amerikai álom, ráadásul egy olyan izgalmas verzióban, amikor valaki nem az életben maradásért, nem a pénzért és hatalomért harcol, hanem saját individuális célját éri el, egy áldozatos, kitartó hősi küzdelemben. Mindamellett, a film pompásan közvetíti azt a “szépséget” is, ami az embert meg tudja ragadni az ökölvívás nevű sportban.

És hát Sly tényleg megható Rockyként. Imádtam őt is, és ezt a filmet is, méghozzá igen nagyon. Asanisimasa: 9/10