Fülledt utcák – 1. évad (The Deuce – Season 1., 2017) – Nem véletlenül hajaz David Simon, George Pelecanos, Maggie Gyllenhaal és James Franco sorozatának magyar címe Martin Scorsese 1973-as Aljas utcák című alapvető filmjére, hiszen gyakorlatilag ugyanazt a koncepciót, témát, karaktereket és helyszínt látjuk viszont, csak éppen 45 év távlatából -hihetetlen műgonddal- reprodukálva azt. Francóék emellett sokkal jobban kibontják a korabeli Manhattan-külső striciktől, kurváktól, drogosoktól, piti és nem is annyira piti gengszterektől és korrupt rendőröktől hemzsegő éjszakai életét, plasztikus karakterrajzokkal, környezet- és hangulatábrázolással, különös tekintettel a kor jellemző kulturális toposzaira is, mint Bertolucci és Russ Meyer, a mikrofonfrizura, a modern pornó megszületése a Mély torok című film bemutatásával. Gondosan megalkotott életképek erdeje a sorozat, plasztikus, árnyalt jellemekkel, a jó és a rossz kéz a kézben járásával. Nem törekszik izgalomhajhászásra, de ennek ellenére maradéktalan élményt nyújt az olykor szinte meghökkentően pikáns jelenetekben, sok-sok csúnya szóban, eszméletlen ruhákban és más effélékben bővelkedő, remek széria. (Lesz második évad.) 8/10

Aknák földjén (Under sandet, 2015) – A tavalyi év dán Oscar-jelölése baromi erős hatású film, melynek alapkonfliktusa annyi, hogy “egyétek meg, amit csináltatok!” Megtörtént események alapján mesél el egy történetet Martin Zandvliet (pl. Tapsvihar) filmje, melyben a második világháborút követően német -szinte gyerekkorú- hadifoglyokkal, nyomorúságos és életveszélyes körülmények közepette szedették fel a győztesek a náci hadsereg által elfoglalt dán tengerpartokon telepített sok tízezernyi aknát. Senki nem törődött az állandó, nyilvánvaló halálos veszéllyel. Zandvliet sikerrel találta meg az erős tartalomhoz a méltó és megfelelő formát, megtalálta a benne rejlő drámai ívet is – sajnos, a szereplők közti viszonyok cizellálására már nem maradt ereje/figyelme/tere/lehetősége. Engem kifejezetten zavart, hogy például a kezdetben brutális őrmester egy idő után minden átmenet nélkül lett kifejezetten humánus a keze alá beosztott kis hadifoglyokkal, de a németek közötti, a cselekményben említett, de ki nem fejtett konfliktusok is rejtve maradtak. Ezek fényében a katartikus végkifejlet indoklása is sántít picit… 6/10 (Perry bácsi verses elemzése a filmről itt)

Egy férfi naplója (Man About Town, 2006) – Mike Binder filmje valószínűleg azon botlik meg először, hogy főhőse, a szupermenő, kőgazdag művészügynök nem tud mit kezdeni életével és ez bizony, eléggé hiteltelen. Főleg, hogy a karakter emellett megmarad nagyképű, cinikus, öntelt hólyagnak. Semmi szerethető nincs benne, ami megfogná a nézőket, ráadásul a másik oldal sem szimpatikus, csupán szimpla, irigy suttyó, aki pont ilyen lenne, mint a főhős, ha szerepet cserélnének. Ben Affleck sem tesz semmit azért, hogy az általa alakított karakter néző-közelibbé váljon, és még az az “önmagamat is leköpöm, ha kell” attitűd is hiányzik belőle, amit pl. Adam Sandler oly sikeresen alkalmaz hasonló esetekben (magán). 5/10

Terápia – 3. évad (2017) – Már annak idején, az első évad első hetében lehullt a lepel a titokról (hogy mitől “megy a villamos?”), de mégsem lehet azt mondani, hogy az ezután következő három évad érdektelenségbe fúlt volna. Sőt! Ez a befejező, harmadik évad szerintem a legerősebb és legjobb lett mind közül. Eddig is láttunk lehengerlő színészi teljesítményeket, de amit most például az idős, erdélyi Czintos József, vagy Udvaros Dorottya, vagy Schell Judit alakított (és Vilmányi Benettről, Balsai Móniról és természetesen, Mácsai Pálról –a képen Czintos Józseffel– nem is szólva), az előtt le a kalappal! Magasiskola. Mindemellett, rendkívül jól lettek megírva a különböző történetek. Sándoré, a kényszerűségből fiához költöző erdélyi bácsié különösen (Székely Csaba), de megrendítően erős volt a húga haldoklását saját karrierjének alkonyával együtt feldolgozni kénytelen, hajdan híres színésznő (Udvaros Dorottya) sztorija, mint ahogyan a zsarnoki férje alatt senyvedő feleség (Schell Judit) története is kőkemény gombócokat hagy minden néző gyomrában. A brutális apját meggyilkoló, majd barátnője megölését is magára vállaló Zsolt (Vilmányi Benett) esete is vérfagyasztóan hiteles és András összeomlását is szépen sikerült megoldani – a sorozat hiányát azonban ettől talán még nehezebb lesz nekünk, nézőknek feldolgozni. 10/10

Azt beszélik (Rumor Has It, 2005) – A romantikus komédiák kökényszemű hősnője, Jennifer Aniston alakítja a történetben azt a lányt, aki húga esküvőjén jön rá, hogy nagymamája (Shirley Maclaine) nem más, mint a híres Mrs. Robinson, a Diploma előtt című filmből. Később megismerkedik egy jóképű milliomossal (Kevin Costner), akit viszont Dustin Hoffman alakított a filmben, s akinek a valóságban, legalábbis ebben a mostani film-valóságban a lány anyjával is volt viszonya. Ebből a katyvaszból aztán Rob Reiner képes kikeverni egy lusta vasárnap délután kényelmesen elfogyasztható elegyet, mely pikáns fordulataival mindvégig izgalmas tud maradni. 7/10

Babilon Berlin, 2. évad (Babylon Berlin, Season 2., 2017) – A második évad tulajdonképpen az igazából teljesen függőben -félben- hagyott első évad folytatása és befejezése. Az HBO például egyben is adta a két évadot. A sztori mindvégig rendkívül izgalmas, hiszen a múlt század húszas éveinek Berlinje igen izgalmas hely volt, minden szempontból. Mellékesen szó esik Brecht színháztörténeti Koldusopera-bemutatójáról éppúgy, mint a kor kaotikus politikai viszonyairól, és az akkor még egyetlen világháborúnak tartott I. világháború pokla utáni fel- és elszabadult bacchanáliáról, ami a német fővárost jellemezte annak idején. Tom Tykverék bele is tettek mindent ennek megjelenítésére, és a sorozat jól is néz ki. A történet izgalmas és fordulatos, a karakterek ennek megfelelőek lennének, a magyar szinkron azonban rettenetesen gyenge (eredeti nyelven picit jobb a kép). A cselekmény bonyolításába azonban csúszott néhány vicces nüansz, melyek közül itt csak az utolsó két részben látható fuldoklási jelenetet emelném ki, amit elég nehéz nevetés nélkül kibírni. De én ezeket az igyekezet rovására írnám. Értem azt a koncepciót is, hogy a korban hiteles berlini mulatozási-, drogfogyasztási és egyéb szokásokat posztmodern módon, inkább tűnnek egy mai, divatosan retro partynak, mint korabeli bulizásnak, azonban itt mégis nagyon látszik a “csináltság”, csakúgy, mint a szegénység és nélkülözés jeleneteiben. De mindenképpen érdekes, izgalmas és különleges sorozat ez. (Nem tudom, hogy lesz-e tovább, elvileg ez a sztori lezárult és hát jönnek a nácik is, ami semmi jót nem jelent.) 7/10

Szarvak (Horns, 2013) – Harry Potter már régen nem Harry Potter (azaz Daniel Radcliffe), hanem egy normális srác, akit azzal vádolnak meg, hogy megerőszakolta és megölte barátnőjét (Juno Temple). Alexandre Aja zavarba ejtő filmje laza nemtörődömséggel cikázik a bosszúálló thriller és a fantasy műfajai között, helyenként olyan romantikus, hogy a fal adja a másikat, de a következő pillanatban simán ellövik egy csávó fél arcát, second plánban. Mindezt egy olyan tájon, valahol fenn, észak-nyugaton, ahol a párás őserdőkben az égig nőnek a fák, a kis helyi klubban Amerika legtökösebb zenekara játszik, a marcona rendőrjárőr-pár pedig leginkább egymással kefélne egyet. Ezerszer jobb, mint a legtöbb, futó tinédzserrománc-fantasy. 7/10