Filmnapló – 2018. február

Mary és Max (Mary and Max, 2009) – A címszereplők szívfacsaró sztorija tulajdonképpen azért igazán megdöbbentő, mert két bumfordi, groteszk gyurmafiguráról van szó, akiket -az amúgy Oscar-díjas- Adam Elliot gyúrt össze egy mélyen emberi történetben. Két magányos, ám egymásnak való lélek levelezése a film cselekményének érdemi része. A távoli Ausztráliában élő csúnya kislány, valamint a New Yorkban csokis hotdogon élő középkorú slemil zsidó (lásd őket a képen) viharosnak tán nem, de eseménytelennek sem mondható kapcsolata a távbarátság iskolapéldája, a film pedig a barátság és az egymást hibáival együtt való elfogadásnak a manifesztuma, mely egyben -mondom még egyszer: gyurmafilmről van szó!- simán megfelel egy szociálpszichológiai esettanulmánynak is. Mindez átszőve Elliot sajátosan fanyar, szomorkás, de csillogóan okos humorával. Különleges élmény. 8/10

Hatalmas kis hazugságok – 1. évad (Big Little Lies – Season 1., 2017) – Talán a most tomboló #metoo kampány látványos illusztrációja is lehetne a Liane Moriarty bestselleréből készült HBO-s miniszéria, hiszen amellett, hogy a vezető karakterek mindannyian nők, akik ráadásul többségükben házastársi, illetve másféle bántalmazáson, sőt nemi erőszakon átesett nők, talán a meleg(nek tűnő) pincérfiún és Reese Whiterspoon karakterének többször kimondva is tutyimutyi férjecskéjén kívül tulajdonképpen nincs is pozitív személyiségű férfiszereplő a történetben. A végkifejlet, a bombasztikus csattanó is ezt látszik alátámasztani. Whiterspoonon kívül Nicole Kidman (ők amúgy producerként is viszik a sorozatot), Laura Dern, Zoë Kravitz és Shailene Woodley adják a fő karaktereket, gazdag, felső-középosztálybeli unatkozó anyukákat, akik egymással való körmönfont háborúskodásban, vetélkedésben látják kiteljesedni életüket a fantasztikus fekvésű, nyugat-kaliforniai Montereyben. Akinek férje, öröksége (stb.) nem engedheti meg a pazar óceáni panorámával járó, sok száz négyzetméteres tengerparti villát, az nem is lehet résztvevője ennek a decens cicaharcnak. A hadeszközök az intrika, a pletyka, valamint a bármikor, bármire felhasználható gyermekek, akiknek iskolába szállítása gyakorlatilag az egyetlen feladatuk. Ha nem lenne rögtön az első részben az a felütés, ami, nem hiszem, hogy épeszű ember továbbnézné ezt a sorozatot (ha csak nem volt Született feleségek-rajongó), de így mégis nézi – és egyre izgalmasabb minden. Mindenkiről kiderül valami, amivel továbblendül a történet és egészen a végéig nem tudjuk, ki az áldozat és ki az elkövető, merthogy egy haláleset az a bizonyos felütés. Tippelni persze, lehet. Erősek, sőt mi több, hitelesek amúgy a karakterek is, én például csak a szűkebb ismeretségi körökből mindhez tudok társítani ismerőst – pedig azok még csak nem is Rózsadombról valók, a Futrinka utcából. Jók a zenék, jók a pecók (lehet irigykedni és vágyakozni), a következő évadra pedig állítólag már Meryl Streep is bejelentkezett. 7/10

A rózsa neve (The Name of the Rose, 1986) – Veretes, igen expresszív képi világú film Jean-Jacques Annaud Umberto Eco-verziója, melyet tulajdonképpen akár tekinthetünk úgy is, hogy vele egy alműfajt született: a történelmi krimi. Nyilván voltak korábban is efelé tendáló filmek, de a történelmi megalapozottság, a tudományos hitelesség ezelőtt talán még soha nem járt ennyire kéz a kézben a krimi műfaji eszköztárával. Hibátlan kísérlet, ahogy hibátlan Eco könyve is, amivel 1980-ban hangosan debütált a világirodalomban. Pontosan, lényegre törően érinti a középkori katolicizmust érintő, szinte összes filozófiai és teológiai problematikát, úgy, hogy ez mégsem megy a cselekményként fűződő sorozatgyilkosságos krimi izgalmának rovására – miközben mindvégig megmarad hívő, bölcs katolikusnak. 9/10

A Föld után (After Earth, 2013) – Semmi másról nem szól ez a film, minthogy Will Smith csináljon egy jó kis strapás túlélőtúrát -vélhetően ellustult, otthon csak videojátékozó- fiának, Jaden Smithnek. Merthogy a film forgatása nyilván ezzel járt: Will ült egy székben, Jaden meg futott, rohant, esett, kelt. Hogy mi céllal és mi okból, az egy tőmondatban elmondható. Nem mondom, mert a rendező, M. Night Shyamalan sem vette ehhez a fáradtságot. Ritka rossz film. 1/10

Vágyak szerelmesei (Thanks for Sharing, 2012) – Látszólag pikáns, de ahogy Stuart Blumberg okos és tulajdonképpen ízléses -független- komédiájából is érteni fogjuk, igenis kínos problémáról, a szexfüggésről van szó. Lehetne ez a film üres lónyál, altesti humorban bővelkedő kreténség és unalmas, művészieskedő erotika is, de ehelyett egyenesen, őszintén, könnyeden, de nem súlytalanul, kerek-perec megfogalmazva kerül terítékre az inkriminált addikció. Mark Ruffaloban, Gwyneth Paltrow-ban, Pinkben és Tim Robbinsban pedig nehéz csalódni. 7/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Filmnapló – 2019. szeptember | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.