Filmnapló – 2019. november

When They See Us (TV Mini-Series, 2019) – A Netflix saját gyártású, négyrészes minisorozata az idei év másik jelentős tévéeseménye, a Chernobyl mellett. Szintén valóságban megtörtént eseményeket reprodukáló, kvázi oknyomozó film ez. Bizonyos helyeken kötelezővé tenném megtekintését. A sztori nagyjából annyi, hogy 1989 áprilisában az egyik New York-i bíróság öt 14 év körüli afro-amerikai, illetve latin kamaszt, pusztán rendőrök által kikényszerített vallomásaik alapján (lásd a képen), de hiteles tárgyi bizonyítékok hiányában gyilkossági kísérlet és csoportosan elkövetett nemi erőszak miatt hosszú börtönbüntetésre ítélt. Az Ava DuVernay által írt és rendezett -és Robert De Niro produkciójában készült-minisorozat nemcsak megpróbálja rekonstruálni az eseményeket, de igen alapos jellemzését is adja a fiataloknak, de ami a legfontosabb, végigköveti sorsukat a végkifejletig. Hitelesen, szinte tudományos alapossággal mutatja be nehéz, szegény sorsú családok rendőrség és az ügyészség általi, előítéletek alapján való kriminalizálását, kriminalizálódását, és a büntetésvégrehajtás “kontraproduktivitását”, hogy hogyan gyárt, szinte iparszerűen a rendszer ártatlan emberekből bűnözőt, legfőképpen azért, hogy a statisztikák rendben legyenek és a politikai elvárások is teljesüljenek. Régen láttam ennyire vérforralóan igazságos és az igazság valódi diadalát hirdető filmet. 10/10

Thor: Ragnarök (2017) – Nem szeretnék beleszólni a mostanában filmes oldalakon zajló épületes vitához, miszerint van-e szükség Marvel-szuperhősös filmekre (az állás valami olyasmi, hogy a tekintélyes, ortodox filmesek szerint nincs, a közönség szerint viszont van) – egész egyszerűen arról van szó, hogy majd’ minden filmet megnézek, ami elém kerül. Most ez jött szembe. Adta a tévé. Nos, van ebben a moziban minden IS. Tényleg lekötött tegnap este, de ma már alig emlékszem bármire is belőle. Az ógermán mitológia bizonyos alakjai, motívumai keverednek a Marvel-univerzum más meséivel egy szemkápráztató bő két órában. Nem tudtam otthagyni, de tényleg nem tudom eldönteni, hogy akkor most ez kidobott bő két óra (reklámokkal tán három is) az életemből, vagy ugyanennyi időt szántam a gondtalan, felhőtlen szórakozásra… Az, hogy közben neves, respektált színészeket (Sir Anthony Hopkins, Mark Ruffalo, Cate Blanchett, Idris Elba, Jeff Goldbum, Benedict Cumberbatch, Tom Hiddleston, de ez a Chris Hemsworth sem tehetségtelen színész, ahhoz képest, mennyire ki van pattintva) láttam, talán az utóbbi felé billenti véleményem “mérlegmutatóját”. 6/10

Fehér éjszakák (Midsommar, 2018) – Első olvasatra olyan ez a film, mintha egy kultúr-antropológiából, vagy néprajzból Phd-zni kívánó, ám ihlettelenségét egy kiadós bevarázsgombázással felturbózni kívánó egyetemista mesélte volna el élményeit egy Jancsó-rajongó filmrendező-hallgatónak… Másodikra is. Persze, vannak szép dolgok Ari Aster filmjében, például a budai hegyek, ahol forgott a film, de a filmbeli -fiktív- szekta ágas-bogas hiedelemvilágának intenzív szimbolikája, művészete, s egyáltalán, környezete, illetve ahogyan az megjelenik a filmben, de ahogyan erre rápakolták ezt a “felelőtlen diákok elmennek az isten háta mögé, oda, ahol felelőtlenkednek és jól rábasznak” horror-klisét, az legalábbis zavarba ejtő. Nem jó értelemben az, s ehhez jön még a műfajban igen ritka, maratoni vetítési idő (majd két és fél óra, ráadásul Aster eredetileg 171 percre vágta a filmet). Egyfajta fejlődéstörténetként inkább értelmezhető lenne ez a mozi, amin Dani, a film főalakja (Florence Pugh) keresztülmegy, ahogyan feldolgozza magában családja elvesztését, majd érzelmileg nem eléggé empatikus barátjával való szakítást, akár még egy ilyen hosszas, olykor akár explicit jeleneteket is tartalmazó formában – ezt a drámai hangvételt azonban hiteltelenítik a komolytalan és igazából ötlettelen horror-frázisok. 5/10

Mindhunter – Mit rejt a gyilkos agya?, 2. évad (Mindhunter, Season 2, 2019) – Tulajdonképpen a remek első évad sima, akadásmentes folytatása ez a második. Szinte dokumentarista hitelességgel folytatódik az innovatív, de kissé kocka gondolkodású Ford ügynök (Jonathan Groff) az érzelgősségét szolid macsósággal kompenzáló, mackós típusú Tench (Holt McCallany) és a külsős pszichológus, Wendy Carr (Anna Torv) története, akik az FBI forradalmian új osztályát viszik. Intelligens, okos történet ez a valódi krimirajongók számára, akik a bűnelkövetés és a bűnüldözés pszichológiai oldala iránt érdeklődnek, s akiknek nem kell látványos erőszak és szívdobogtató ritmus ahhoz, hogy egy filmet izgalmasnak találjanak. Az első évadban megszokott, híres sorozatgyilkosokkal készített interjúk zakatolása itt megakad egy picit, bár például Charlie Manson kapott egy ütős jelenést (Damon Herriman), hogy egy 20 fekete tinédzser meggyilkolásának bűnügyét bontsa ki bővebben. A helyszín a déli Atlanta, ahol a fehérek szívesen vennék, ha a gyilkos fekete lenne, miközben a fekete közösség meg van róla győződve, hogy az elkövető(k) a Ku-Klux-Klán köréből való. Pontos ábrázolás, talányos -és sajnos igaz- végkifejlet. 8/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Filmnapló – 2019. november bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Én valamivel jobban bírtam a Fehér éjszakák beteg humorát és az ordító, de kiforgatott horrorkliséket, bár én sem mindig. A hossza megbocsáthatatlan, szerintem az a legfőbb bűne, a többi már ebből következik, jót tett volna neki, ha kihagynak pár fölösleges jelenetet. Jó volt a női főszereplő, és a fejlődéstörténet valóban ad hozzá valami pluszt. Nekem jobban tetszett, mint az Örökség: azt (is) agyondicsérték, nem tudom, miért.

    • efes szerint:

      Viszont erős a gyanúm, hogy ugyanott forgatták, ahol annak idején, a nyolcvanas években a Fenevad-fesztivál is volt – ami, ugyebár, szintén egy horrorfilm forgatása kapcsán jött létre. Amelyiken a Nazareth volt a “sztárfellépő”, viszont előtte az East egy tök jó koncertet adott, olyan hangcuccon, amilyen még akkoriban az Omegának sem volt. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.