Rendkívül up-to-date történet ez A történet, már ha a szexuális indítékú zaklatások reflektorfénybe/közbeszédbe helyeződését nézzük, bár a tanár-diák kapcsolat, mert hiszen e filmben erről lesz szó, mindig is magában hordozta a szexuális vonzalom társadalmilag nem megengedett formuláit is, oda-vissza. Csak éppen nem, vagy keveset illet erről beszélni…

Jennifer Fox, az ismert dokumentumfilmes saját történetét filmezte le ebben a figyelemreméltó alkotásban, saját 13 éves korában írt naplója alapján. Ennek fényében talán még brutálisabb a film feltáró őszintesége. Fontos, amit megfogalmaz – bár ahogyan megfogalmazza, az már azonban bicsaklik egy picit itt&ott. Formai botlásokra, egyenetlenségekre és aránytalanságokra gondolok, a tartalom megfogalmazását és az ebben rejlő üzenetet mindez egyáltalában nem befolyásolja. Csak éppen azzal a hosszú, mézédes, árvalányhajas bevezetéssel (Megismertem két csodálatos embert…) Fox majdnem azt érte el, hogy megnyomjam a STOP gombot. Túl hosszú ideig kell várni arra, hogy arról a “csodálatos emberről” kiderüljön az, amit -a filmről való minden előzetes információ híján- nem feltétlenül képzelhettünk el (attól, hogy valaki szemlátomást egy kiköpött pederaszta bájgúnár, még lehet a valóságban rendes ember…). Érdemes azonban ezen a részen átküzdeni magunk, mert a végével együtt egy nagyon erős és nagyon tanulságos, sőt, fontos filmet kapunk cserébe. 8/10