Fülledt utcák (The Deuce, Season 1-3., 2019)

Nem véletlenül hajaz David Simon, George Pelecanos, Maggie Gyllenhaal és James Franco sorozatának magyar címe Martin Scorsese 1973-as Aljas utcák című alapvető filmjére, hiszen gyakorlatilag ugyanazt a koncepciót, témát, karaktereket és helyszínt látjuk viszont a Fülledt utcák első évadában, csak éppen azt 45 év távlatából, hihetetlen műgonddal reprodukálva. Francóéknak azonban módja van sokkal részletesebben, plasztikus karakterrajzokkal, környezet- és hangulatábrázolással megjeleníteni a korabeli 42. utca striciktől, kurváktól, drogosoktól, piti és nem is annyira piti gengszterektől és korrupt rendőröktől hemzsegő éjszakai életét, különös tekintettel a kor olyan jellemző kulturális toposzaira is, mint a mikrofonfrizura vagy Bertolucci és Russ Meyer, hogy csak két végletet említsek. A cselekmény gyakorlatilag a modern pornó megszületése a Mély torok című “filmklasszikus” bemutatásával. Gondosan megalkotott életképek erdeje a sorozat, életszerű, árnyalt jellemekkel, a jó és a rossz szakadatlan kéz a kézben járásával. Kurvák és stricik, régimódi és új stílusú gengszterek, korrupt zsaruk és még korruptabb politikusok, meleg-bárok és pornófilm-stúdiók világában játszódik a történet, mely által néhány kiemelt figura egymással lazán összefonódó sorsán keresztül avatódhatunk be ebbe az izgalmas környezetbe. Az alkotók nem törekszenek azonban állandó izgalomhajhászásra, ám ennek ellenére maradéktalan élményt nyújt az olykor szinte meghökkentően pikáns jelenetekben, sok-sok csúnya, négybetűs szóban, eszméletlen ruhákban és más effélékben bővelkedő, remek széria.

A második évadban ugyanaz a színvonal, mint a remek első évadban megtapasztalhattuk. Hömpölygünk tovább az utca áradatával, miközben kurvák kínálják löttyedt bájaikat, papagájkosztümbe öltözött fekete stricik kakaskodnak régi vágású digó maffiózókkal, a pornómozikból esőkabátos, sunyi alakok surrannak ki, mint patkányok a csatornából. David Simon méltó korábbi sorozataihoz, a Dróthoz, vagy a Treme-hez: a pornó- és szexipar hetvenes évek végi szárba szökkenését feldolgozó szériája is tekinthető egyfajta fiktív szociográfiának, stílus- és divattörténeti tanulmánynak vagy szubkulturális Phd-dolgozatnak. Marad a több szálon áramló cselekmény, pontos és hiteles környezet-, és konfliktusábrázolás (kiemelendő pl. a kurva-strici viszony cizellált megmutatása), a realisztikus karakterek és az ezekhez méltó színészi alakítások is. Nem izgalmas cselekményével, hanem vitathatatlan hitelességével és mindenen átható humánus tisztánlátásával és igazmondásával hódító sorozat ez.

A harmadik évad már az 1980-as években reprodukálja a 42. utca hírhedt környékének életét, jellegzetes karaktereit, mindennapi életét, ugyanúgy szinte dokumentarisztikus aprólékossággal, mint ahogy azt az előző két évadban megszokhattuk. A sorozat végül 2019 májusában egy melankolikus és nosztalgikus fináléban teljesedjen ki be. 8/10

Kategória: Film, Tévé
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.