Évek alatt (Years and Years, Season 1., 2019)

Az angolok Morus Tamás Utópiája óta valamiért nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy rendre sötét, pesszimista, sőt, kifejezetten ijesztő jövőképet fessenek maguk elé. Huxley Szép új világa nem teljesedett ki 1984-ben, s ami most zajlik Angliában, de szerte a világban, azon még Orwell is megrökönyödne talán – holott Anglia hatalmas birodalma köztudomásúan a demokrácia egyik legősibb bástyája.

Russel T. Davies nevét talán leginkább a bizonyos körben komoly kultusznak örvendő Ki vagy, doki? című széria kapcsán érdemes ismerni, azonban az Évek alatt mégis inkább emlékeztet a néhány évvel ezelőtti, messze nem a megérdemelt legnagyobb figyelmet kapó -szintén angol- Fekete tükör című disztópikus antológia jobb darabjaira emlékeztet, olyan, mintha annak lenne egy hat részre bővített, alaposan kibontott része. De mondhatnám az Utópiát is, újfent Angliából. Valamiért ezek az angolok nagyon rá vannak kattanva a borúra, ráadásul okkal (lásd Brexit)… A valóban évek alatt (2019-től 2034-ig) lezajló cselekményt lepörgető széria középpontjában egy nyilvánvaló szerzői szempontok alapján összelegózott, szinte a teljes társadalmi spektrumot lefedő népes manchesteri család áll: egyaránt van köztük konzervatív és liberális beállítódású, sőt, anarchista, meleg és heteró, különféle etnikumú, kerekesszékes, fiatal, idős, jó körülmények között élő és anyagi gondokkal küzdő. A kiindulópontban ez egy fecsegő, zajos, de összetartó, egymás iránt a végletekig toleráns modern család, megtámogatva a számítás-, híradás- és közlekedéstechnológia minden vívmányával. Ezer csáppal lógnak egymáson és a külvilágon – melyben egy magányos politikus tűnik fel. Vivienne Rook (Emma Thompson) radikális új hang a hagyományosan két, legfeljebb három pólusú, évszázadokon át kőmerevnek tűnő, angol politikai palettán. Az erősnek, függetlennek mutatkozó nő pofonegyszerű válaszokkal szolgál a legkülönfélébb témákban az évtizedeken át a pontos kérdésfelvetések megfogalmazásán rágódó társadalomnak, hogy népszerűsége gyorsan növekszik – egészen a Downing Street 10.-ig.

Az elképzelt közeljövőben játszódó izgalmas sztori azzal válik még izgalmasabbá, hogy sebészi pontossággal képes megragadni azokat a valóban aggasztó politikai, ökológiai, illetve társadalmi folyamatokat, melyek a mai valóságban éppen zajló világválság rákfenéi is egyben. Az USA és Kína között zajló kereskedelmi háború tűzvonalában pendliző Európa, az újraválasztott Trump, valamint az életük végéig hatalomba betonozott keleti diktátorok, mint Putyin, a kínai Micimackó és társak, a sarki jégsapkák olvadása, a meteorológiai abnormalitások és a mindezekkel szorosan összefüggő migráció problematikája és a célországok eddig stabil(nak tűnő), jóléti társadalmainak erodálódása (Frexit, Grexit stb.). Csak mondom, hogy egy félmondatban 2024-re diagnosztizálják Magyarország csődjét… Természetesen, éppen ebben a kaotikus helyzetben emelkedik fel egy populista lózungokkal, demokrácia-tagadással, burkolt rasszizmussal operáló politikus: Viv Rookban nem nehéz felismerni a látszólag  vicces paprikajancsit alakító, valójában végtelenül cinikus Boris Johnsont. Például.

Évek alatt aztán a manchesteri Lyons család is erodálódik rendesen, mint a fenyőgerenda a székely Áron bátyám viccbeli bicskája alatt, az Angliát sújtó válság a család minden tagjáról lehántja a liberális tolerancia és a politikai korrektség védőköpenyét (viszont szép példáját fogjuk látni annak, hogy a nyilvánosság ereje is komoly fegyver, az okostelefon pedig -horribile dictu!- egyenesen rakétavető…). A filmbeli jelen innen nézve jövőképe egyre sötétebb és egyre reménytelenebb, azonban 2034-ben felcsillan a fény az alagútban… Russel T. Davies utópiája alapvetően pozitív végkicsengésű, a bűnösök megbűnhődnek, s bár a harcnak vannak fájdalmas áldozatai is szép számmal, azért a végén maradnak túlélők is. Egy a baj, hogy az időközben felvetődő globális kérdésekre ők sem tudnak választ adni, így borítékolható, hogy az end csak egyelőre happy. “Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál” illetve, “csak az a vég, csak azt tudnám feledni”. 8/10

Kategória: Film, Tévé
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.