Fájdalom és dicsőség (Pain and Glory / Dolor y gloria, 2019)

Önvallomás Pedro Almodóvar tavalyi filmje, mely szándékoltan hajaz Federico Fellini hasonló témájú, és blogunknak is névadóul szolgáló Nyolc és féljére. A Fájdalom és dicsőség főhőse egy Salvador Mallo nevű, kitalált filmrendező, Almodóvar nyilvánvaló alteregója (kvázi anagrammája), akit a világhírű spanyol rendező azóta ha lehet, még híresebb felfedezettje, az e poszt írása napján hatvanadik születésnapját ünneplő Antonio Banderas alakít. A pályája derekán már jócskán átbucskázott Mallót éppúgy depresszióban szenved, mint bő fél évszázaddal korábbi kollégája, Guido, a lelki és művészi megtorpanás gyötrelmét még fizikai jellegű fájdalmakkal is súlyosbítva.

A film a továbbiakban is tele van utalással Fellini remekművére, valamint egy sor egyéb más filmre, Almodóvar önvizsgálata mégis azonnal felismerhetően egyedi, szuverén alkotás. Kendőzetlen, nyílt és természetes ténymegállapítása a homoszexualitásnak, a kábítószerhasználat különféle, igen kifinomult módjainak (bár Almodóvar saját bevallása szerint sohasem használt heroint – csak kokaint, de azt sokszor), a főhős körüli nők plasztikus jellemrajzai, az anya szerepének (Penelope Cruz) meghatározó volta, valamint az ízlésesen megálmodott lakásbelsők, kosztümök mind-mind jellegzetesen Almodóvaros motívumok. De a témából fakadóan művészi dilemmáit is megosztja a nézőkkel a spanyol rendező: felvállalja vissza-visszatérő “kokettálását” az ún. magas művészet felől lefitymált melodramatikus felhangokkal, miközben e filmben is alkalmazza ezeket. Az összhang azonban nála mindig kristálytisztán csendül meg, egyetlen hamis hang nem hallatszik ki.

Érzelmes, keményen őszinte, férfias film ez, minden vibráló színpompája, eltúlzottnak tűnő gesztusa, és monomániás köldöknézegetése ellenére. Nem Fellini remake-je, hanem Almodóvar válasza Fellini felvetésére. Ugyanabban a ligában játszanak. Az intim hangulata ellenére mégis igen látványos filmben meg kell említeni Banderas fantasztikus színészi játékát, engem kifejezetten mozgáskultúrája nyűgözött le, ahogyan a súlyos gerincbántalmaktól szenvedő rendező bizonytalan, óvatos mozgását kitalálta és eljátszotta. Bravúros teljesítmény, nem véletlenül nyert díjat Cannesban és egy sor más fesztiválon.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Fájdalom és dicsőség (Pain and Glory / Dolor y gloria, 2019) bejegyzéshez

  1. Mókus szerint:

    Pontozás? Tudod, hogy mi (rajongóid) szeretjük, ha pontozol. 🙂
    Tetszett nekem is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.