Radu Jude filmje, bár pont úgy kezdődik, amit a címéből a priori sejteni lehet, nem véletlenül nyerte el a finnyás Berlini Filmfesztivál Arany Medvéjét. A Zűrös kettyintés, avagy… az évtized, évszázad, sőt, ez évezred legfontosabb filmje, még akkor is, ha a szó szoros értelmében alig tekinthető filmnek. Filmesszé ez talán, vagy valami glossza- és élcgyűjtemény, illetve pikáns tanmesébe burkolt enciklopédia korunk közbeszédét és közgondolkodását alapvetően meghatározó idiotizmus szinte összes válfajáról. A helyszín a mai Románia, s bár sok kitétel a konkrét román történelemre, illetve mai közéletre vonatkozik, legalább annyira általános is, hogy bárki saját kultúrájára és társadalmára veheti az itt látottakat.

Amiről szó van, az nagyjából annyi, hogy egy középiskolai történelemtanárnő házi szex.. oké, pornóvideója egy szerencsétlen számítógépes szervíz következtében kikerül az internetre, ahol aztán semmi perc alatt közkinccsé válik az, ami csupán egy emléknek készült, saját használatra. Ez az érintettek számára kínos, ám tulajdonképpen teljesen banális eset ad alkalmat Jude számára, hogy jó szokásához híven metszően pontos képet mutasson világunkról, rólunk. Ezúttal nem tabló a film, mint az Aferim!, a Mindenki a mennybe megy és A legboldogabb lány a világon tárgyilagos naturalizmusa keveredik a Bánom is én, ha elítél az utókor szatirikus parabolájával. Tulajdonképpen a Bánom is én… folytatásának, második részének is tekinthető a film, hiszen hangvételében, a megfogalmazás és a világszemlélet komplex igényében, s tulajdonképpen összes megállapításában ugyanazt mondja, picit másképpen. A történelmi bűnök relativizálása, sőt tagadása, a hétköznapi fasizmus és antiszemitizmus áll Jude célkeresztjében, a román közéletet is megbénító/meghatározó, mindent behálózó korrupcióval, a tömegmédiából és az internetről áradó töméntelen ostobasággal, tudománytagadással és mindenféle populista “igazsággal” és összeesküvés-elmélettel kikerekítve. De Radu lő is, pontosan céloz és talál is. Mellbevágóan hiteles, szabadon gondolkodó és szabadszájú, pontos mozija kötelező érvényű – bár pont azok utasítják, utasítanák el, akiket telibe kap.