Nico, 1988 (2017)

Szerintem ez egy tök hiteles film az underground rockzene (vagy bármely más művészeti ág) igazi arcáról. A címszereplő Nico a Velvet Underground nevű rockzenei alapkő kapcsán híresült el a hatvanas évek második felében. Igazi díva volt életében, amiben részt vett egy csomó világsztár, Alain Delontól Jim Morrisonon át Lou Reedig sokan. Szerencsére Susanna Nicchiarelli filmje, a Nico, 1988 nem száll el a bulvár ingoványos talajára, ó je, ezzel szemben egy markáns, igaz portréját adja egy furcsa, ellentmondásos személyiségnek, egyben egy tipikus huszadik századi művésznek.

Hogy mennyire nem légből kapott sztori ez, igazolja Nico fia, Ari, aki mindvégig részt vett a film elkészítésében, s mivel a látott kép minden, csak nem idealisztikus, nem hízelgő, csakis igaz lehet. Ari minden nehézség, életük minden tragikus fordulata ellenére mindvégig imádta anyját. A film cselekménye Nico életének utolsó három évével foglalkozik. Bár sorra veszi egy közönség elismerését a legkevesebbre sem értékelő, önző, öntörvényű, önpusztító és kiszámíthatatlan művész önmegsemmisülésének stációit, sokkal fontosabb, hogy ezekből a fragmentumokból egy raszteres, karakteres kép rajzolódik ki. Trine Dyrholm -a dán film egyik legendája- elképesztő pszichés mélységekbe hatolva kel életre Nico alakjában, ráadásul gyomorba hatoló hangon még énekli is számait. A szuper8-as amatőrfilmekre jellemző 4:3-as képkivágás, a heroinos álmok vibráló fényfoltjai, a defókuszált villanások, a folyamatosan mozgó képek éber, relatíve józan dokumentarisztikus hatású jeleneteivel alkotott dinamikája mind-mind érzékletesen idézi meg a Andy Warhol decens new yorki művészvilágából és Coco Chanel puccos párizsi szalonjából a lepukkant német külvárosi klubokig, sőt, az akkor még álló Vasfüggönyön túli művelődésházakban megtartott vendégszereplésekig ívelő pályát. Nicchiarelli filmjében nincs semmi emelkedett, nincs semmi heroikus, ezzel szemben van vadság, van őrület, pia, mindegy mi, csak sok legyen, koszos WC-ben a bokavénába lőtt heroin “romantikája” – tehát van benne rock&roll. (Ami nem egy tánc, ugyebár.)

Kategória: Film, HBO Max
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.