Eufória (Euphoria, TV Series, 2019-)

WIM már szemlézte itt a magyar szempontból is igen érdekes Eufória című HBO-s sorozatot, legalábbis annak első évadát. Tulajdonképpen tetszett neki: 7/10

Az első évadot én is hasonlóképpen értékeltem: Nem tudom, a tizenévesek mit szólnak ehhez a sorozathoz, mennyire találják hitelesnek a benne látottakat, mindenesetre én, az ötvenes bácsi kicsit örülök, hogy nem ma vagyok tizenéves. Persze, ha ma lennék, akkor nyilván olyan csávó lennék, mint az, aki a dagi csajra nyomul a sorozatban, félénken és ügyefogyottan… Vegyesek az érzelmeim amúgy. Díjazom, ahogyan valóban aktuális problémákról beszél, mai nyelven, stílusban és ritmusban, mint ahogy pl. az RTL Klubon futó Tanár is próbálkozik, csak ez annál sokkal-sokkal élesebb és belemenősebb. Viszont -főleg a vége felé- igen nehezen toleráltam a hosszas táncbetéteket, a vég nélküli rinyálást (értsd lelkizést), nem szerettem a zenék többségét, igazán szimpatikus szereplőket csak a mellékkarakterek között láttam; és a finálé, na, az nagyon “maszatos” lett.

De tetszik az egész sorozat kemény, szókimondó, lényegre tapintó, de kissé cinikus látásmódja, ahogyan minden tépés és repülés ellenére két lábban áll a földön – na, pont ezt maszatolja össze a finálé bombasztikus revüje. A másik, hogy tulajdonképpen minden lényegeset megtudtam a sorozatban felvonultatott karakterekről (elsősorban a Zendaya által alakított fő karakterről), és akkor még azt hittem, hogy nem akarok ebből még egy évadot. Ennyi viszont kellett, már csak hogy nevén nevezzük újra azt a bizonyos gyereket..

Nos, mégis megnéztem a második évadot, miközben csak most látom, hogy közben kihagytam két különálló extra epizódot… Így jártam. Azt hiszem, kicsit elhamarkodottan ítéltem meg az első sorozatot, ugyanis ez a második mégiscsak tudott hozzáadni a már megismert dolgokhoz. Elsősorban a karakterek személyiségében és cselekedeteik, indulataik és döntéseik motivációiban ás még mélyebbre Sam Levinson, a széria kreátora. A kissé talán hátrébb szoruló Rue figurája mellett jobban megismerjük a körülötte élő csajmaffiát, különösen Cassie-t, akinek alakjában Sydney Sweeney simán felnő drámaiságban a már “kész” Zendayához. De plasztikus és cizellált a Jules-szál (Hunter Schafer), a Fez-szál (Angus Cloud) is szépen bomlik – egyre árnyaltabb és egyre részletgazdagabb a szociografikus összkép is. Ezzel összhangban a cselekmény dramaturgiája is jobban hat, néhány vakmerő húzással megpörgetve azt: Cassie húga, Lexi drámát ír környezetéről, amit a gimi színpadán be is mutat. Az előadás aztán, afféle “színházi előadás a filmben”-dramaturgiaként komoly cselekményszervező elemmé lép elő, miközben Fezzel, a hallgatag, de olykor meghökkentően erőszakos dílerrel alakuló kapcsolata egész egyszerűen szép és megható. Rue látványosan happy fináléját természetesen nem hiszem el, de hát valami kell indítónak a harmadik évadhoz is.

Rév Marcell operatőri munkája nagyban hozzájárul a sorozat sikeréhez, önálló, egyből felismerhető minőséget jelent. Az általa megalkotott vizualitás unikum a tévésorozatok mezőnyében. Összességében jobban tetszett a második évad, mint az első.

Kategória: HBO Max
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Eufória (Euphoria, TV Series, 2019-) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Nekem a két évad egyformán tetszett; igaz, a másodikkal kicsit nehezebben barátkoztam, furán egyenetlen volt – harsány kezdés, majd szikár dráma, plusz a Lexi által életre keltett mozgalmas vircsaft – de a végére azért összeállt.

  2. Visszajelzés: Mélytorok, végtelen számú interjú, … – Kisgömböc

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.