Downton Abbey (2019) / Downton Abbey: Egy új korszak (Downton Abbey: A New Era, 2022)

Két mozifilmről van szó, melyek tipikus rajongói mozik, abban az értelemben, hogy elsősorban az általam is imádott tévésorozat rajongóinak készült. Olyan is az egész, mint egy exkluzív, extra karácsonyi kiadás, amilyeneket az évadok végén kaptunk, kvázi ajándékként – csak exkluzívabb, még extrább, még pompázatosabb kiadásban. Természetesen Julian Fellowes jegyzi ezeket a történeteket is.

A 2019-es film 1927-ben játszódik, többségében ugyanazon karakterekkel ugyanazon helyen, mint a sorozat. A rajongóknak már nem kell bemutatni senkit, a sztori pedig angolos hidegvérrel görgeti azt, amit eddig is: hogyan, milyen körülmények között élt és milyen társadalmi, politikai és kulturális sajátosságai voltak, illetve mi a jövője egy ősi, yorkshire-i, hamisítatlanul angol nemesi családnak, valamint az angol társadalom többi, előbbiekkel szorosan összefüggő életvitelű különféle rétegeinek? Az exkluzív kiadáshoz exkluzív sztori is jár, hiszen az angol királyi pár érkezik a Downton Abbey-ba egy rövid látogatásra, átutazóban. Gondolhatjuk, hogy ez mekkora ribilliót okoz a kastélyban, ahol rendesen egy félrecsúszott nyakkendő, vagy egy nyomtalanul eltűnt kiskanál is napokra témát szolgáltatott az alsóbb, de még a felsőbb szinteken is. Persze, a kazán is ekkor adja be a kulcsot, a király ellen is épp itt akar merényletet elkövetni egy gaz köztársaságpárti ír. Violet mama (Maggie Smith) is harcol, mert a gyilkos humorú, pikírt matróna léte a harc, maga… Nem ragozom, imádtam minden percét.

Ahogyan a három évvel később elkövetkező Egy új korszakot is, amiben szintén Violet mama jelenléte foglalja keretbe a mintegy két, normál sorozatméretű résznyi cselekményt. Az álnok öregasszony nem átall például véletlenül egy dél-francia tengerparti kastélyt örökölni, amit azonnal tovább is passzolna az örökösödési rangsorban kieső ágon tanyázó legkisebb Grantham-utódnak. Naná, hogy a decens kastély jelenlegi lakói állítanak némi akadályt az ingatlan átruházása elé, minek következtében Grantham lordja veszi kezébe a dolgok elrendezését. Népes kísérettel utazik az “elviselhetetlenül forró” Franciaországba – eközben Downtonban színes csapat okoz még a néhány évvel ezelőtti királyi látogatásnál is nagyobb felfordulást. Az új korszak a film új korszakát jelenti, mikor is a némafilmet a hangosfilm váltotta fel, Grantham életében azonban mindez alig okoz változást. Alig… A megszokott karakterek mellett olyan neves színészek tűnnek fel a színvonalában is töretlen sagában, mint Hugh Dancy fancy filmdirektorként, vagy Dominic West, a sármos hollywoodi sztár egy Guy Dexter nevű sármos hollywoodi sztárként, aki váratlanul meleg barátra is talál az ódon kúriában. Egy kis My Fair Lady-motívum kavarja össze az érzelmi szálakat a Grantham-ház némi férjúri hóbortok miatt éppen facéron maradt hölgytagjában. De semmi szex, hiszen hőseink még mindig nagyon angolok. Viszont szellemes riposztokban ezúttal sincs hiány, Fellowes pedig töretlen rendülettel és szinte Tar Sándor-i pipifaxossággal idézi meg 1930 Angliájának szinte minden egyes nüanszát. Néhol, elsősorban a külsőkben szinte szó szoros értelmében lélegzetellállító, festményszerű fényképezés – moziban tán még fut ez a film, itt-ott.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Celluxszal fedezte fel az anyagot, … – Kisgömböc

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.