Idegenek egymás között (The Stranger, 2022)

Szolid, de határozott érdeklődést kiváltó skandináv noir érkezett nemrégiben a Netflixre, meglepetésre azonban ezúttal a déli féltekéről, Ausztráliából. Én még biztosan nem láttam ennyire sötét filmet onnan lentről, de északról sem sokat. A sötét jelzőt értem a sztori hangulatára, de az egész film képi világának tónusára, a skandinávot pedig a manapság igen divatos északi krimik, thrillerek sajátos témaválasztására és műfaji kacskaringóira. A kritika elég jól fogadta és néhány fesztiválon, beleértve a nívós Cannes-it is, még díjközelbe is került Thomas M. Wright szerzői műfaji kísérlete, az Idegenek egymás között.

A kísérlet lényege itt annyi lenne, hogy már az elején tudjuk, tudni véljük, ki a gyilkos. A fókusz ezúttal azon van, hogy egyfajta pszichológiai tükör által vizsgáljuk meg az elkövető pszichéjét a rendelkezésünkre álló időben. A tükröt pedig a körmönfont beépüléses, megtévesztéses nyomozati szakasz kulcsfigurája, egy magát maffiaipari szakmunkásnak kiadó nyomozó személye jelenti. A börtönviselt Henry Teague (Sean Harris) cinikus, kiégett figura, egy emberrablásos gyilkosság elkövetőjének hiszik, amit ő következetesen tagad. Mark Frame (Joel Edgerton), az ausztrál rendőrség nyomozója, cinikus, kiégett fazon, akit felesége elhagyott, így minden mindegy alapon ugrik bele a veszélyes küldetésbe, hogy Teague-t átverve, magát maffiózónak kiadva beszervezze őt egy kamu balhéba, így csikarva ki belőle a gyilkosság elkövetésének beismerését. A két félrecsúszott egzisztencia kapcsolata jelenti tulajdonképpen a film gerincét, melynek során a bizalmatlan tartózkodás egyfajta kényszerű barátsággá változik, miközben az igazságra is fény derül.

Sokáig nem is könnyű egymástól megkülönböztetni a két mogorva, szószátyárnak nem mondható, hosszú hajú palit, talán Teague szája sarkában állandóan fityegő cigi az, ami segíthet ez ügyben. Sokat hallgatnak egymás mellett a hosszú éjszakai autózásokon, de ennek valahogy mégis van egy igen sajátos hangulata. A két féri idegen egymásnak, de idegen saját világukban is, tehát szinte törvényszerűen alakul ki közöttük valami nagyon laza, de mégis észrevehető kapocs. Szimpátiának sem mondanám, talán csak sorsközösségnek. Két kisiklott élet egy darabig azonos vágányon fut egymás mellett. Ez a szplínes, borongós, fád hangulat ismerős lehet bizonyos svéd vagy dán krimikből. Humornak itt helye nincs. A szellemi izgalmakat a nyomozás fordulatainak trükkjei kellene jelentsék, amit hol érzünk, hol csak tudjuk, hogy itt mit kell éreznünk, és ezt tudomásul veszünk. Szolid, tisztességes munkát tett le Wright az asztalra, látszik, hogy gondolt valamit, hogy kifejezetten kerülni akarta a műfaji közhelyeket, sőt érezni valamiféle művészi útkeresés vágyát is – ez utóbbit sajnos, éppen eléggé. Talán ezért nem igazán jó film ez, hogy Wright többet markolt, mint amekkorák a markai, ráadásul amit markol, abban nincs is annyi érték, mint azt szeretné.

Kategória: Netflix
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Idegenek egymás között (The Stranger, 2022) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Beleszeretett pszichiáterébe a bord… – Kisgömböc

  2. Mókus szerint:

    Nagyon tetszett, sok kellemetlen dolog ide, vagy oda. Köszi az ajánlást.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.