Kifejezetten szerettem az első Tőrbe ejtve-filmet: Rian Johnson író/rendező régen látott frissességet hozott ezzel a történettel a klasszikus “Who Done It?”-típusú krimik mára eléggé bepunnyadt, beporosodott, naftalinszagú világába. Talán még maga, Agatha Christie néni is elfelejtette volna, hány cukrot tett a teájába, miközben nézte a történetet; Johnson volt olyan pofátlan, hogy megfricskázza a klasszikus cselekményfordulatokat, az ismerős, de viccesen elrajzolt karaktereket, kikacsintson a nézőre, sőt még aktuálpolitikai kiszólásokat is megengedjen magának – és csináljon egy veretes, masszív, gyakorlatilag hibátlan krimit.

Nem csoda, hogy idén karácsonykor Netflix-előizetők milliói várták izgatottan az új Benoit Blanc-történetet (melyben Daniel Craig ismét újrarajzolhatja Hercule Poirot piperkőc alakját). Sajnos, (számomra legalábbis) Grincs ezúttal ellopta Az üveghagymát. Nem mintha nem lenne kevésbé fordulatos a sztori, kevésbé extrémek a karakterek, kevésbé őrült a ritmus – valahogyan mégis erőltetett, izzadságszagú lett a végeredmény. Természetesen, néhol, bizonyos pilanatokban kifejezetten szórakoztató ez a film is, azonban történet kulcsaként szereplő dolog (no spoiler!) természetéből fakadóan olyan dimenziókba mozdította el a sztorit, ami számomra már érdektelen. Nem az egzotikusnak tekinthető görög luxusszigettel van bajom, az még lehetne akár autentikus is (lásd Nílusi hajóút, vonatozás az Orient-expresszen, India, stb.). A cselekmény minden fricskája és pördülete ellenére sablonos lett, s hogy ez a “dolog” és az ebből fakadó hatalom lett az események fő mozgatórugója, unalmas is. No, és hát a kulcsszereplő sem volt számomra túl meggyőző (Janelle Monáe), nem szépségében, hanem dramaturgiai súlyában, erejében. Egyszóval, túl- és el lett tolva ez a film, melyhez például Serena Williams teniszsztár, Kareem Abdul-Jabbar kosárlabda-ikon, Hugh Grant és Ethan Hawke filmsztárok statisztáltak, ám egy Leslie Odom Jr. nevű alak közben Denzel Washingtont próbálta utánozni – sikertelenül, hiteltelenül, de nagyon zavaróan. Craig és Edward Norton tette a dolgát, de igazán semmit nem tudtak hozzátenni a produkcióhoz, mely nem sokkal lett több egy trendi popklipnél.