Sajnos, egy rosszul megírt forgatókönyv, egy nem igazán találó rendezői koncepció simán agyon tud vágni egy elsővonalbeli sztárokkal telezsúfolt, sok pénzből gazdálkodó filmes produkciót, példa erre ez az Amszterdam című mozi. Mert az, amire David O. Russell (pl. Joy, Amerikai botrány, Napos oldal, A harcos) ezzel a valóságos és fiktív elemeket vegyítő történettel rámutat, az bizony érvényes tanulsággal bír a világ mai politikai helyzetére, pontosan rámutat olyan tendenciákra, melyek ma határozzák meg a dolgok irányát, és amelyek 1930 környékén is ugyanabba az irányba mutattak. Aztán látjuk, mire mentek vele… Arról van szó, hogy 1930 környékén New Yorkban egy félig zsidó orvos és egy fekete ügyvéd, mindketten háborús veteránok, valamint egy felsőbb körökből származó hölgy meghiúsít egy összeesküvést, melyben egy dúsgazdag iparmágnásokból álló csoport olasz fasiszta és német náci mintára titokban szövetkezik az Amerikai Egyesült Államok fasiszta útra állítására. A valóságban is voltak ilyen szövetségek, de akkor még az USA és a valódi amerikai hazafiak ellenálltak. Ma, Trump hatalomrajutásának körülményei, valamint eddigi elnöksége viszont nagyon azt mutatja, hogy újra felszínre kerültek a régi, elfeledettnek tűnő ordas eszmék.

Tehát érvényes és meglehetősen aktuális felhangokkal is bír a sztori, ami azonban szerintem nem azért bukott meg a mozipénztáraknál, hogy valamiféle liberális propaganda lenne (ahogyan vekengenek a trumpista, konzervatív bírálók). Inkább a rossz koncepció, hogy ezt a sztorit valamiféle gunyoros, elrajzolt, groteszk hangnemben meséli el Russell, ami nem engedi felszínre az esetleges mélyebb vonatkozásokat és vele a film elsiklik a lényeg felett. A cselekmény is kissé kuszának hat, ahogy kezdődik Burt (az orvos – Christian Bale), Harold (a fekete ügyvéd – John David Washington), valamint e háromszög csúcsát képezendő hölgy, Valerie (Margot Robbie) vidám, bohókás története Párizsban, majd a címszereplő, a történetben végül is a biztonság és szabadság szinonímájaként is értelmezhető Amszerdamban, afféle bájos Jules és Jim-parafrázisként, majd a sztori kétharmadát kitevő New York-i rész, immár egy groteszk, helyenként burleszkszerű politikai krimiben végződik. Közben megy egy két szálon futó romantikus szál is, Emmanuel Lubezki óarany füstködben pompázó képein.Mindeközben sztárok garmadája, még a legkisebb szerepekben is, Rami Malektől Robert de Niróig, Timothy Olyphanttól Taylor Swiftig. Ezúttal azonban az elefántok egeret szültek, s bár mindenki a tőle telhető legnagyobb profizmussal teszi a dolgát, az eredmény gyenge lett. A könyv rossz, de a rendező sem tudja igazán, mit akar, a popsztár Taylor Swift rajongói pedig csak villanásra látják kedvencüket, akit szerepe szerint ráadásul idejekorán meg is ölnek. Kár ezért a filmért, mert ilyen arzenállal háborút kellene nyerni…