A vicc az, hogy ami e cím után következik 2 óra 43 percben (!), az még a cím által sejtetettnél is sötétebb és cinikusabb. Radu Judénál valószínűleg nincs ma pimaszabb filmes, aki ennyire lényeglátón, tekintélyt, nézői, piaci, esztétikai és kritikai elvárásoknak fittyet hányó filmeket készít mindennapjaink valóságáról. De ha a Zűrös kettyintés… című 2021-es alkotásáról azt írtam, hogy “az évtized, évszázad, sőt, ez évezred legfontosabb filmje”, akkor mit írják erről a Ne várjatok túl sokat a világvégétől című, két évvel későbbi filmről, ami még annál is fontosabb (erősebb, direktebb)? Pedig a majd háromórás film 3/4-e egy autó belsejében játszódik, mely keresztül-kasul száguldozik Bukarest utcáin, miközben a volánnal egy agyonhajszolt produkciós asszisztens, egy fiatal szőke nő, lila flitteres miniruhában káromkodik (rendkívül ocsmányan), már ha nem éppen digitálisan elmaszkolva Andrew Tate-követő fallokrata széljobber incelként élőzik a TikTokra…

A cselekmény (khm…) a hölgy egyetlen napja, melyben egy külföldi tulajdonú multicég munkavédelmi videófilmjéhez castingol szereplőket, akik valamilyen munkahelyi balesetben rokkantak meg, közben majd többször is majd’ elalszik, de azért a TikTok élőzésre minden összekapja, szinte azzal pörgeti magát, később Zoom-konferenciázik a megrendelővel, aki hamarosan meg is érkezik, majd lezavarja a forgatást és mehetünk enni. Hogy ennyi hogyan lehet mégis (szerintem) korunk egyik legfontosabb mozija? Nos, ahhoz tényleg végig kell nézni a filmet, mert a világ effektív vége konkrétan lófasz se ahhoz, ami itt felfestődik (igen, az egészet!). Angela világa, ami gyakorlatilag a miénk is, túl van már a világ végén, minden abszurd módon kifordult eredeti értelméből, értéktelenné vált az élet szinte minden egyes mozzanata, Örkény, vagy Ionesco ma nem írna, mert ki kíváncsi a valóságra? Miközben Jude nem átall a film egyik rétegében, amolyan godardi filmesszében értekezni a valóság filmes megragadásának lehetőségeiről, lehetetlenségéről. (Igen, Jude filmjei Godard új hullám utáni munkáihoz hasonlatosak, de kevésbé formalisták, viszont sokkal humorosabbak – bár ez a humor olyan, hogy az arcunkat kaparjuk.)

Persze, régen minden jobb volt, minden szebb volt, még Ceausescu szörnyű diktatúrájában is, gondolják még ma is sokan Romániában. Radu Jude szépen meg is vezeti őket, amint Angela zűrzavaros világával kontrasztban, amolyan párhuzamos, idilli univerzumként megidézi a nyolcvanas évek Romániáját egy 1981-es román játékfilmből (Angela továbbmegy) vett idézetekkel, azonban ez az álnosztalgia is csúfondáros véget ér, amikor a régi film szereplői negyven évvel idősebben megjelennek a mai történetben, és nem ama bizonyos lószerszám boldogabbik végén (igaz, itt nem nagyon van boldogabb vége…). A minimalista eszközökkel dolgozó, alig cselekményű monstre film telistele van különböző kulturális felhangokkal, idézetként, magyarázatként, illusztrációként, Goethétől a filmben személyesen is megjelenő Uwe Bollig (aki a világ közismerten legrosszabb filmrendezőjeként simán megvert két filmkritikust, akik rosszat írtak valamelyik bűnrossz filmjéről), régi japán haikuktól Petőfi Sándorig, Méliestől és Lumiére-től Antonioniig. Egy vérbő, de mégis mélyen intellektuális szatírában… Imádom.

Radu Jude filmjeiről az asanisimasán:Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban, Bánom is én, ha elítél az utókor, Aferim!, Mindenki a mennybe megy, A legboldogabb lány a világon