Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Közzétéve 2012. június 14. csütörtök | Szerző: efes

Passz, ma a meccsek győznek. A mezzon Art Blöki egy ’65-ös párizsi koncerten (20.30-tól), majd utána Archie Shepp Joachim Kühnnel duózik (21.30-tól).

Tévé Kategória | Hozzászólás

Egy őrült szerelem balladája (Balada triste de trompeta, 2010)

Közzétéve 2012. június 13. szerda | Szerző: efes

Azt írja a NY Times kritikusa erről a 2010-ben Velencében meglehetősen körülrajongott spanyol romantikus horror-komédiáról, hogy „Briliáns. Bizarr. Káprázatos és teljesen tébolyult.”. Egy ilyen tekintélyes orgánum nyilván nem téved, mint ahogy Velencében sem dobálják oda bármihez a nemesfém oroszlán szobrocskákat, én azért mégis azt mondom, hogy ebből a lelkendező megállapításból legfeljebb a második és a negyedik állja meg a helyét. De főleg a negyedik…

A palackba zárt szellem

A nagy politikai diktatúrák, legyenek bal- vagy jobboldaliak, egy dologban biztosan megegyeznek: a kreatív szellemi energiákat mind palackba zárja és jó erősen ledugaszolja, tudva jól, hogy ha bármilyen szabad ötlet, kezdeményezés, gondolat vagy eszme felütné a fejét, az a diktatúra végéhez vezetne. Persze, hiába van a szellem bezárva, azért az önmaga törvényszerűségei szerint zubog, bugyborékol és forr odabent, és bármily szoros a zár, csak ki-kiszökik a benti szabad szellem és megtermékenyíti a kinti sóval telehintett, szürke és szomorú kertet. Ahogy nálunk is kifogyhatatlan ötlet- és élményforrásként működik a Horthy-, nyilas-, majd Rákosi-rendszer, úgy táplálkoznak például a spanyol filmesek (bár jobbára inkább áttételesen) Franco 1939-1975-ig tartó diktatúrájából. A skála Buñuel mára már filmtörténeti jelentőségű abszurd életművétől a horror műfajában jelentős alkotásokkal előálló független latin filmesek műveiig terjed. A félelem testet, lelket nyomorító hatásai, ugye… Az amúgy mexikói illetőségű Guillermo Del Toro például két nagyszerű filmmel is adózott Franco korszakának, ezek közül az Ördöggerinc a jobb, A Faun labirintusa az elismertebb. Álex de la Iglésia Egy őrült szerelem balladája című filmjében érnek össze a szálak, Franco diktatúrája, a Buñuel és Fellini neveivel fémjelzett veretes filmművészet és Del Toro erős műfajiságú szörnyfilmjei, és még sok minden más is, örömre azonban nincs sok okunk…

Nem briliáns

Bár Velencében díjazták a forgatókönyvet is, az Ezüst Oroszlánt nyilván azért járt, mert ennyi mindent tényleg művészet beleszuszakolni alig száz gépelt oldalra. Nem azzal van baj, hogy a spanyol polgárháborúnál kezd és ’73-ban végződik a történet, hanem hogy az egész túlságosan mesterkélt. De la Iglésia, aki amúgy nem kezdő ebben a műfajban, sőt ő jegyzi minden idők egyik legsikeresebb spanyol filmjét is (A Fenevad napja), túl sok mindent zsúfolt össze e forgatókönyvben a vicces bohóc-szomorú bohóc archetipikus párosától a Szépség és Szörnyeteg meséjén át a King Kongig. A sok motívum egész egyszerűen nem áll össze egyetlen egésszé. Ha – nézőként – az egyikbe beleéljük magunkat, a másik rögtön nevetségessé teszi azt, a következőnél pedig vakarjuk a fejünk: Ez meg hogy jön ide? A logikailag instabil, az ok-okozatisággal, karakterépítéssel, érzelmi motivációkkal nem sokat vesződő cselekmény fordulatai pedig így már súlyukat, értelmüket vesztik, és csakhamar azon vesszük észre magunkat, hogy az óránkat lessük, hogy mikor lesz már vége ennek az őrületnek?

Bizarr

Bizarrnak viszont bizarr az Egy őrült szerelem balladája. A kezdő polgárháborús csatajelenet például abszurdba hajlón túljátszott és elnagyolt. A szerelmi szál erőltetett, túlbonyolított, mégis közhelyes, a finálé pedig ehhez képest is nevetséges. A konfliktus íróasztalon kivagdosott, összeollózott kollázs. Az abszurd, de még éppen meseszerű mesét indokolatlan brutális erőszak jelenetei teszik zavarossá. Olykor valahonnan mellékalakok tűnnek fel, megmagyarázatlan érzelmi, indulati motivációkkal, hogy aztán akár örökre eltűnjenek. Néha műfaji paródiát látok, de akkor mit kezdjek a nagyszabásúnak szánt végkifejlettel, ami érthetetlen módon veszi magát komolyan?

Egyáltalán nem káprázatos, viszont tényleg teljes téboly

A cirkusz világa, amelyben e film nagyja játszódik, erős színeivel, elrajzolt sminkjeivel, a vadállatokkal és az akrobaták fizikailag lehetetlennek tűnő gyakorlataival igen expresszív háttér, tudjuk ezt már Chaplintől és Fellinitől, és kitűnő háttér egy horrorhoz is, hiszen a gonosz, akár gyilkos bohóc is már több filmben játszott főszerepet. Ahogyan azonban e filmben de la Iglesia , afféle botcsinálta (vagy csak szimplán részeg) Tarantinóként mindezt vegyíti mesével, képregények toposzaival, romantikus drámával és polgárháborús akcióval, cinikus iróniával és komolysággal, az maga a színtiszta téboly. A karakterek sematikusak, az őket alakító színészek semmilyenek (bár Carolina Bang – Natalia, vagyis a Szépség szép, de ez nem színészi erény). A látványban még lenne fantázia, ha egy megfelelően koherens tartalomhoz lenne háttér, a CGI azonban akkor is primitív, gyermeteg. Az az érzésem, mintha legalább három, azonos szereplőkkel játszódó, de tökéletesen különböző stílusú, műfajú, mondanivalójú és cselekményű film jelenetei lennének itt összevágva egy filmbe. Káosz, őrület. Vagy csupán zavarba ejtően gátlástalan dilettantizmus. Asanisimasa: 3/10

Film Kategória | Címkézve | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Közzétéve 2012. június 13. szerda | Szerző: efes

A ma esti meccsek kiváltására két(három) filmet találtam alkalmasnak, az egyik egy viszonylag komolyabb western, a másik pedig egy második világháborús, romantikus (kalandos-kémes)film, a +1 pedig inkább csajos.

A western a Silverado (PRO4, 21.00), melyben Emmet (Scott Glenn) öccse, Jake (Kevin Costner) után indul, hogy együtt még beköszönjenek húgukhoz, Katie-hez Silverado-ba, s onnan induljanak tovább Californiába. Ám közben az úton sok dolog történik. Belebotlik Padenbe (Kevin Kline), akit épp teljesen kifosztottak. Együtt szerzik vissza lovát, fegyverét, kalapját és együtt szabadítják ki Jaket is, akire gyilkosság, vagy inkább önvédelem miatt már a kötél vár. Megmentik a fekete Mal (Danny Glover) becsületét, s ezért ő is segít rajtuk, amikor Jaket megszöktetve az egész város a nyomukban van. Így négyen érkeznek meg Silverado-ba, ahol mindent McKendrick birtokol, uralja még a sheriffet, Cobb-ot is. Mal apját megölik, Emmett-et majdnem halálra verik, Jake-t elfogják és elrabolják Katie kisfiát, miután felgyújtják házukat. A négy barát ismét összefog hát, hogy leszámoljanak McKenrick-kel, embereivel és a sheriffel. Piff-puff, piff-puff, aztán maguk mögött hagyva a városka füstölgő romjait, ellovagolnak a lenyugvó napba… Kb.

Az Enigma a nácik híres titkos kódológépe, melynek megfejtéséhez egy híres matematikust alkalmaznak, akit viszont éppen szerelmének hirtelen eltűnése izgat. Jericho, a matematikus hirtelen átlátja a helyzetet és rájön, hogy a titkos kód és csajának eltűnése között összefüggés van, és az angol kódfejtő állomáson német kém van. Kate Winslett (lásd képen). Michael Apted. Tom Stoppard. (Duna, 21.20)

+1: Chéri – Egy kurtizán szerelme (Viasat3, 21.20), Stephen Frears filmje, melyben Michelle Pfeiffer egy idősödő kurvát játszik (ezúttal) az első világháború alatti Párizsban, aki egy fiatal elkényeztetett ifjút vezet be a kéj birodalmába, túl nagy sikerrel, ami ez esetben nem jelenti feltétlenül a boldogságot…

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Közzétéve 2012. június 12. kedd | Szerző: efes

Az esti meccs helyett (ami persze, érdekesnek ígérkezik, hiszen a házigazda lengyelek az EB eddigi legmeggyőzőbb teljesítményét nyújtó oroszokkal játszanak…), mindössze a Mentalista göndör fantáziáját és a gonosz szeme közé küldött, de a tökét megragadó benyögéseit, valamint Robert Altman megkapó Az utolsó adás című filmjét (Duna, 21.15) tudom ajánlani. Sokszor szóltam már e filmről, írtam is róla, így most csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy boldog ember volt, aki így ment el…

Lesz még egy szép opera is, természetesen a Mezzon 20.30-tól, Cherubini Médeája, Christophe Rousset vezényletében. Magyar nyelvű kritika itt, ízelítő az előadásból pedig itt (na ez sem az a pókhálós konzi színház, mi? 😉 :

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Közzétéve 2012. június 11. hétfő | Szerző: efes

De most viccen (és meccseken) kívül, van még valaki, akinek nem jön ki a könyökén a Forrest Gump? (FEM3, 20.00) Akinek igen, annak marad a meccs, vagy mondjuk Guy Ritchie, ami szintén nem egy unikum, ma már. A Revolver című filmje ráadásul a gyengébbek közül való, bár azért messze nem nézhetetlen. Nagyjából a szokásos szereposztás, talán Ray Liotta a kakukktojás, de hát ő meg nagy arc. A revolver amúgy sokszor előkerül, tehát nem igazán “csehovi”, a film sztorija pedig egy fatális pókerparti körül bonyolódik, a Ritchie-re jellemző fanyar benyögésekkel, vizuális trükkökkel és abszurd fordulatokkal. (film+, 21.00)

Alternatíva 1: Nem vagyunk már ugyanazok (PRO4, 21.00) – Bart Freundlich 1997-es független és keserédes komédiája, melyben egy hálaadásnapi vacsorára gyűlnek össze egy kiterjedt család szanaszét szóródott tagjai, az időközben “beszerzett” járulékokkal. Ne számítsunk túl sablonos fordulatokra a többek között Roy Scheider, Julianne Moore és Noah Wyle által főszerepelt filmben.

Alternatíva 2: Egyéjszakás kaland (Viasat3, 21.20) – A filmtörténelem egyik legfurcsább szerelmespárját láthatjuk a filmben: Nastassja Kinski és Wesley Snipes (lásd képen) bonyolódik össze a címbéli egyéjszakás kalandba, miközben mindkettejüket boldog család várja otthon. Mike Figgis filmjét Joe Eszterhas (lásd Elemi ösztön) írta, tehát nyilván nem lesz egyszerű kibontakozni belőle.

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Phase 7 (7. fázis/Fase 7, 2011)

Közzétéve 2012. június 10. vasárnap | Szerző: efes

Gondolom, gyorsan túlléphetünk azokon a tiszteletkörökön, hogy nem minden scifi játszódik a távoli űrben, egy messzi-messzi galaxisban, űrhajók, robotok, esetleg nyálkás, savat köpködő szörnyek között, és nem mindegyik horror tapicskol derékig a vérben… (Na jó, csak bokáig…) Azt viszont érdekes, hogy alig emlékezhetünk pozitív utópiára (amely a scifi egyik népszerű alműfaja), ha valaki utópiában gondolkozik, az legtöbbször borongós, negatív, lehangoló jövőképet fog jelenti: ja, disztópia. Tehát horror és disztópia. E két terület összekutyulásában utazik az argentin Nicolás Goldbart is filléres mozijával, a 7. fázissal.

Sok újat nem hoz a mozi. Valamilyen ismeretlen, veszélyes vírus tömeghisztériát idéz elő, amely szinte nagyobb károkat okoz a túlcivilizált, közelebbről meg nem határozott, tehát általános metropoliszban, mint maga a betegség. Annyira, hogy konkrétan beteget nem is látunk, csak a híradásokból tudjuk a tüneteit, amelyek viszont a film összes (tehát néhány) szereplőjén elő-előtünedeznek, ám mi tudjuk jól, hogy ezúttal szó sincs komolyan veendő megbetegedésről, ezzel csak a kis gonosz rendező akar minket ijesztgetni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. A főszereplő Coco és várandós felesége, Pipi semmiről sem tud, tipikusan fejüket egymás fenekébe dugó fiatal szerelmesek házát karantén alá vonják, s így kezdődhet(ne) a paragyártás. Klausztrofóbia, a lakók paranoid képzelgései, a flegma pár szűklátókörű bénázásai töltik ki a film első felét, ami aztán igen lassan fordul a fanyar, cinikus humorú társadalomkritikából abba a műfajhoz képest szolid hentelésbe, amiért valószínűleg sokan kíváncsiak lesznek majd e filmre. Aztán lesz a végén tanulság is, hogy ne maradjunk bokáig mocsokban, illetve jólétben vigyorgó konzumidiótán.

Lehetne jó film is a 7. fázis (a cím a szükségállapot igen magas szintjére utal), azonban nem igazán lett az. Ennek oka, hogy egy idő után nem tudjuk elhessegetni a kissé hasonló témában és hasonló kultúrában és nyelvi környezetben utazó Rec című filmet. Nos, az se volt jó. Itt azért valamivel erősebb társadalomkritikus él villan meg, azonban annyira nem, hogy el is kápráztasson. Forradalmi gondolatokat nem képes megfogalmazni Goldbart, csupán mantrázza a szokásosat az elidegenedő, egymás iránt intoleránssá váló társadalomról, a túlfogyasztásról, effélékről. Amikor pedig átcsap horrorba, az nem elég brutális. Talán fanyar, néha kifejezetten bizarr humorával hoz valami színt e műfaji színtérre, valamit díjaznak a kritikusok külföldön, gondolom ezt. A nézők viszont jól látják: eléggé unalmas, lagymatag kis horrorocska ez, még egy olyan gyenge idegzetű nézőnek is, mint én vagyok. Asanisimasa: 3/10

Film Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Közzétéve 2012. június 10. vasárnap | Szerző: efes

Alapvető kérdés: van-e élet a focin túl? A válasz a ‘van hát‘, mégha az aztán nem is teljesen zavarmentes, mint ahogy azt tegnap is láttuk (pontosabban nem láttuk). Nos, ennek fényében vegyük komolyan a következőket. Aki múlt héten elkezdte nézni a Doktor Zsivágót, az azért -gondolom- ma este megkapja a második részt is. (Duna, 20.00) A gondok nem is itt szoktak kezdődni, hanem a színpadon. A Dunaszínház mai előadása az Yvonne, burgundi hercegnő lesz, egy 1990-es konzerv a kaposváriak klasszikus időszakából, Jordánnal, Csákányival, Molnár Piroskával, Nagy-Kálózyval (és még sokan másokkal), de hogy valóban ez a darab kerül majd ma este adásba, azt a tegnapiak fényében komoly előzetes fenntartásokkal kell kezelni. Mondjuk azt, hogy valami színház biztos lesz… (Duna World, 21.00)

Van sok ezerszer látott izé mára, Gyémántrablás, Sylvester Stallone megmássza Brigitte Niselsent, láthatatlan Kevin Bacon, Frodóék, satöbbi, ám helyettük nézzünk inkább meccsetBergmant: az Őszi szonáta egy végletesen intim, mély és alapos térképe egy sérült anya-lány kapcsolatnak (lásd képen), Chopinnel a háttérben (jó esetben, a rosszabbik eset a szomszédtól áthallatszó meccs zaja…). (m2, 21.00)

Késő este – ha van még rá energiánk – megnézhetjük Clint Eastwood nagyszabású, az Iwo Jima szigeténél lezajlott vérfürdőt megörökítő háborús eposzának második, ezúttal az ellenséges japán szemszögből ábrázolt vetületét. Ez a jobbik a kettő közül: Levelek Iwo Jimáról. (RTL, 23.55 – 140 percnyi embert próbáló élmény!)

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Káosz a Duna tévé szombat esti műsorában

Közzétéve 2012. június 9. szombat | Szerző: efes

Szombat este, a Duna tévé Goldoni Chioggiai csetepaté című komédiáját próbálta műsorra tűzni, végül is sikerrel. Az más kérdés, hogy nem azt, amit szeretett volna, vagy ki tudja…

A port.hu még most 20.49-kor is ezt mutatja (ők persze csak azt tudják, amit a tudomásukra hoznak a tévécsatornák):

A Duna tévé (mtva, bármi) saját műsorújságán már látszik, hogy valami (közel bolygónyi méretű) porszem kerülhetett a gépezetbe:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezzel szemben, 19.30-tól ezt a Chioggiai csetepatét adják le (forrás: Színház, 1995/12)

Nincs is ezzel különösebb baj, nagyszerű előadás ez is, azon azonban el lehet gondolkozni, ha ők, a tévé nem tudják, hogy éppen mi megy műsorba, akkor mi, a nézők honnan tudjuk, hogy mit nézzünk?! Vagy tényleg ennyire tökmindegy?

Hírek, Színház, Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Közzétéve 2012. június 9. szombat | Szerző: efes

A focimeccseken kívül megnézhetjük például, mi történik, Ha eljön Joe Black… Sir Anthony Hopkinst (a képen), vagyis az általa alakított oligarchát egy nap eléri az a pillanat, amikor teheti a pénzét oda, ahová akarja, rajta már nem fog segíteni. Brad Pitt ezután majd’ három órán keresztül oktatja (őt s minket) ezután a valódi értékekre Martin Brest filmjében. (Amely pont lefedi az esti meccset, sajna utána már nem nagyon lesz mit nézni…)(Viasat3, 19.00)

Mehetünk színházba is, ahol Goldoni vérbő Chioggiai csetepatéját nézhetjük s röhöghetjük végig a Színházművészeti (még akkor) Főiskola végzőseinek (Kaszás Gergő, Stohl, Söptei, Gazdag, Vajdai, stb.) előadásában, 1990-ből, Zsámbéki Gábor rendezésében. (Duna, 19.30)

Meglehetősen legalja mulatságnak tartom a pókert, mint olyat, de mint filmtéma, pl. a Maverickben kifejezetten szórakoztató. Még akkor is, ha Mel Gibson akar szórakoztatni vele, a kapásból szintén nem igazán vicces Jodie Foster társaságában. Persze, azért nem csakis és kizárólag, hiszen ez egy western-vígjáték alapvetően, kártya- és párnacsatával dúsítva. (RTL, 19.30)

Sir Anthony Hopkins kezébe helyeztem a mai napot, hiszen vele kezdtem tévéajánlómat s vele is zárom: A Törés című csavaros krimiben egy megcsalt férjet alakít, aki ördögi tervet eszel ki a bosszúra. (Cool, 21.05)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Közzétéve 2012. június 8. péntek | Szerző: efes

A mai nap tévés eseményeit két műsor határozza meg alapvetően: elkezdődik a foci EB, valamint Schmitt Pál születésnapi köszöntője. Az előzőhöz annyit tennék hozzá, hogy 17.00-től lengyel-görög, majd 20.25-től orosz-cseh meccs a mai penzum, a másodikhoz pedig (mintegy a virtuális nyomdafestéket kímélendő) tényleg csak annyit, hogy kíváncsian várom többek között Kulcsár Attila és Hagyó Miklós szülinapi showműsorát is, ha lehet ifj. Obersovszky Gyula vezetésével. Természetesen a köz tévéjén, a köz pénzéből.

Ha magunkhoz tértünk már heveny délutáni agyvérzésünkből, akkor jöhet a következő, melynek oka Wim Wenders Berlin fölött az ég című kultuszfilmjének hollywoodi remake-je lesz, amiben Nicolas Cage akar lenni Bruno Ganz, csak nem sikerül neki… Angyalok városa (Viasat3, 21.20)

Kiváló időzítés viszont a foci EB idejére a Huligánok (Green Street Hooligans), ami egy német nő (Lexi Alexander) sziklakemény, és igen remek filmje az angol futballhuligánok békés és szeretetteljes hétköznapjairól, Zsákos Frodó megdöbbentő átlényegülésével (lásd a képen). (film+, 22.40)

Tévé Kategória | 4 hozzászólás