Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Este tízig nem nagyon van mit nézni a dobozban, csak a szokásos szerdai kisrutin: valami House, valami BL-meccs, valami valami

A Gyilkos álmok címéből sem lehet semmi különösre számítani, nyilván ez is afféle békatgeróiás thriller, melyben valaki gyilkosságosat álmodik, ám ez a valóságban is bekövetkezik/már bekövetkezett… A Médium című (igen remek) sorozat is ezen az ötleten alapul, ám ez a ma esti thriller 1998-as keltezésű, így legfeljebb az origója lehet annak. Ha pedig belenézünk a stáblistába, akkor igen komoly neveket láthatunk. A filmet Neil Jordan rendezte, Darius Khondji fényképezte, a főszerepet Annette Benning alakítja, Aidan Quinn, Robert Downey Jr. és Stephen Rea társaságában. Ugye, hogy nem lesz ez akármi? (FEM3, 22.00)

A Banánköztársaság Woody Allen korai filmje, melyben még vastagon operál a burleszk műfaji kellékeivel. Az ismert New York-i zsidó kisember egy dél-amerikai puccs kellős közepén találja magát, ahol szakállviselete miatt őt kiáltják ki diktátornak (kép). Satöbbi, satöbbi – alapfilm, sajnos azonban borítékolható, hogy a megszokott MGM-es szinkron alaposan levon majd az élvezeti értékéből. (MGM, 22.05)

Délután Vuelta!

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Délután Vuelta, utána az U20-as foci VB-n brazil-portugál meccs (az Eurosporton). Azon viszont jót röhögtem, vajon mire számít a tv2 azzal az esti KRFCGenk-Maccabi Tel-Aviv meccsel, amit szembeállít a Barátok közttel és a Mentalista bongyori, szőke fürtjeivel? Inkább dőljön bele saját kardjába…

Már megint egészen a Filmmúzeumig kell elkapcsolni, hogy nézhető filmet találjunk, bár a Majmok bolygója (az eredeti) azért erősen határeset. (21.00)

A Titkos gyilkos mama viszont remek film, egyszerre krimi-paródia és maróan savas társadalomkritika (képen a fő- és címszereplő, Kathleen Turner) az egyik legeredetibb amerikai filmestől, a renegát John Waterstől. Megtekintése csak kellő humorérzékkel és megfelelő filmtörténeti alapismeretekkel felvértezett nézőknek nyújt optimális élvezetet! (Viasat3, 21.55)

Az Óriásban megnézhetjük, milyen volt James Dean Elizabeth Taylorral, Rock Hudsonnel (az AIDS egyik első, híres áldozatával), és a még szinte kölyök Dennis Hopperrel körítve: Filmmúzeum, 23.05. (A film nagyon hosszú, 195 perces!)

Megnézhetjük a TCM-en (23.40-től) Visconti Halál Velencében című klasszikusát is, igen szép film.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Délutánra van Vuelta, illetve a tegnapi kajak-kenu döntők a szegedi VB-ről, sok magyar sikerrel az Eurosporton.

Ne essünk este sem kétségekbe, nyamvadt egy hétfő lesz a mai is, ráadásul Révész György Az oroszlán ugrani készül-je sem lett az elmúlt időkben jobb film. Legfeljebb, a hetvenes évek elején tűnhetett annak, amikor készült. Helyszín a jugoszláv tengerpart, a gyönyörű Dubrovnik, kvázi Nyugat, a főszereplő Bujtor István (kép) még karcsú és fess, Sean Conneryről még nem is hallottunk akkor – mint ahogy James Bondról is csak azok, akiknek a rothadó nyugatra szakadt valakije és meghívólevéllel kiutazhatott hozzá, netán még moziba is eljutott. A film az alapvetően nevetséges James Bond-filmek paródiája kíván lenni, szuperügynökkel, őrült tudóssal, mifenékkel, igazi akciójelenetekkel, amiket sokszor maga a főszereplő, a szegény Bujtor hajtott végre – de hát akkoriban ilyenek jobbára ismeretlenek voltak hazánkban. Azt hihette a hazai néző, hogy nicsak, egy izgalmas magyar krimi! Ma már tudjuk, mennyire bugyuta kis film ez, éppen annyira bugyuta, mint a régi, igazi James Bondok, csak még kopottabb és szegényesebb is (de legalább a miénk, ugyi). Este csekkolható a film a közönség figyelmét tíz körömmel, görcsösen megragadni kívánó m1-en, 20.05-től.

Gazdag Gyula 1983-as Elveszett illúziókja ennél lényegesen érdekesebb film, Balzac ismert regényének a hatvanas évek végének Magyarországára Spiró és Győrffy által átírt variációja, melyben Lucient, a törtető ifjút a fiatal Máté Gábor alakítja, immár Sárdi László néven, olyan hölgykoszorúban, mint Udvaros Dorottya, Básti Juli. A balzaci nemes tartalom Gazdag fanyar humorú, szúrósan ironikus látásmódjával társulva kemény jobbhorgokat vitt be a korabeli magyar társadalom érintett szegmenseinek, ám ezek a horgok még ma is jócskán beakadhatnak sokaknak. A film talán ma még frissebb, mint annak idején volt. (Filmmúzeum, 23.00)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Szóval, tegnap fű alatt elindult a spanyol biciklis körverseny is, úgyhogy Vuelta, három héten keresztül. (Ma 16,30-tól, az Eurosporton, ahol ne felejtkezzünk meg a szegedi kajak-kenu VB közvetítéseiről sem, döntők 10.00-től és 13.00-tól.) Amúgy ma három filmet ajánlanék estére:

A hasadt tudatú balerina történetével igazán világhírűvé vált Darren Aronofsky sem ma kezdte azért a szakmát, követett el figyelemre méltó műveket a Fekete hattyú előtt is. Én mondjuk a ma esti A forrás című filmjét nagyon, de nagyon nem szeretem, azonban konkrétan tudom, hogy mások (blogger-kollégák) igen fontos műnek tartják. Ma széles körben is tesztelhető e darab a FEM3-on, 21.00-tól, hogy vajon tényleg egy bombasztikus és fellengzős, bő nyállal felkent, ragacsos giccs ez, ahogy én gondolom, avagy a zsenialitás határán egyensúlyozó, cselekményében ezer évet átölelő, filozofikus himnusz (a szeretetről)?

Számomra ennél sokkal értékesebb mű Milos Forman Amadeusa, mely Mozart (kép) és Salieri ismert rivalizálásáról szól, tehetség kontra tisztes középszerűség, művészet kontra ipar, teremtés kontra másolás témakörben. Itt nem véletlen a millió díj, elismerés – fantasztikus képek, kitűnő színészek egy igazán pazar filmben. (m1, 20.40)

Késő estére (22.00-től) a Filmmúzeumból ajánlanék egy remek(nek) ígérkező olasz filmet, Ettore Scola 1970-es alkotását. A Féltékenységi drámában Oreste, a heves vérmérsékletű római kőműves és forradalmár végzetes szerelembe esik Adelaidéval, a szabados életvitelű virágáruslánnyal, akiknek bimbózó lírai románcára Nelló, a fiatal kommunista megjelenése vet árnyékot. 🙂 Monica Vitti körül Marcello Mastroianni és Giancarlo Giannini űzi egymást.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat (Szent István, Új kenyér, Tűzijáték, Alkotmány, stb., stb.)

Felkelt a mi napunk, repülő hamburgerek, milliók a Duna-parton. Mindjárt vége a nyárnak. Ennek megfelelően ünnepi menü a televíziókban, este a tűzijáték után mindenki Forrest Gumpot nézi századjára, esetleg Douglasné Catherine Zeta-Jonest, ahogy tűzről pattant szakácsnét játszik (vö: panem et circenses). Nem fikázom e filmeket, egyik tényleg jó, a másik tényleg édes film, de azért akadhat ezeknél normálisabb műsor is mára (Rauzsa Sándor például… 😀 ). A Mezzon egyből két olasz klasszikus, méghozzá az operairodalom “neorealistáinak”, a puristáknak két fontos darabja: Mascagni Parasztbecsülete és Leoncavallo Bajazzókja20.30-tól. 🙂

A Story4-en 22.00-tól Elveszett jelentés, a Coppola-lánytól – szintén sokadjára, én azonban szeretem ezt a filmet, ezért ajánlom most is.

Érdekes darab lehet aztán a kitűnő angol színész, Stephen Fry első rendezése, a Fiatalság, bolondság, mely Evelyn Waugh regénye alapján a harmincas évek Londonjának decens ifjúsági életébe kalauzol el minket, a háború előestéjén. (Universal Channel, 22.50)

Az Aranyhal-emlékek szintén angolszász környezetben (szóval írben, uhh) játszódik, Dublinban, ezúttal azonban napjainkban. Fiatalság, bolondság ismét, a szerelem körül forog Elizabeth Gill filmje, azonban itt talán helyesebb lenne a ‘pörög’ kifejezést használni: a film ugyanis üdítően friss szemlélettel, sallang- és közhelymentesen (kép) pörgi körül az örök témát. (Duna, 23.40)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Lesz ma minden, mint a vurstliban… Elsősorban persze jól bevált (ám “másodlagos frissességű” és különösebb kockázatot nem hordozó) hollywoodi filmek, de nincs is ezzel baj. Legfeljebb az, hogy mindent láttuk már, nem is egyszer…

A Gyónás gyilkosság után persze, kapásból ellenpélda, mert bár hollywoodi darab ez is, ám mégis egy relatíve kevéssé ismert majdnem-kamaradráma ez a 1981- ben készült film, melyet elsősorban két színész, Robert De Niro és Robert Duvall (kép) játéka határoz meg. Hoppá-hoppá, ahogy mondani szokás… (MGM, 20.00)

Az AXN 21.00-kor kezdő Csontembere mostanában majdnem minden héten feltűnik valahol – nem rossz nyomozós akciókrimi ez, a mindig jó Denzel Washingtonnal és az itt éppen jó Angelina Jolie-val.

A tv2 21.20-kor Egy becsületbeli üggyel tromfol, melyben Tom Cruise, Demi Moore-ral a hátán olvas be a pöffeteg Jack Nicholsonnak. Moralizálós tárgyalótermi dráma, katonai közegben.

Űrcowboyok (Viasat3, 21.25) – Öreg űrhajós nem vén űrhajós. Jó kis film.

Vagy Nem vagyunk mi angyalok – Ismét De Niro, ezúttal Sean Pennel brillírozik ebben a remek drámában, amit Neil Jordan rendezett David Mamet forgatókönyvéből. (FEM3, 22.00)

A film+-on 23.00-tól Antal Nimród mára (itthon legalábbis) rendes kultusszá vált Kontrollja kerül levetítésre.

Az m2 23.25-től Pier Paolo Pasolini Dekameronját húzta elő a kalapjából, ami tekintve a rendező szellemi, filozófiai hátterét, nem kis meglepetés, bár a Boccaccio gyűjteménye alapján készült filmben tényleg nincs semmi komcsi.

Késő éjjelre egy (általam) ismeretlen argentin-spanyol művészfilm maradt, hol máshol, mint a Dunán, 23.25-től. A Martin H-ban állítólag sokat beszélgetnek, komoly dolgokról, életről, halálról, effélékről, nyilván bölcsen. Passzolok, amúgy…

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Először is, elnézést a tegnapi 23-as számért, úgy gondoltam, úgy reméltem, jobb lesz – nem lett az. Ha lesz energiám egyszer végignézni, biztosan porba döngölöm… Ma csütörtök van, ami rendes, otthonülős idényben is szar nap, már tévézés szempontjából, ezért némi meglepetéssel nyugtázhatjuk azt a kettő filmet, ami fennakad(hat) az igényes tévénéző távirányítóján. Hogy ne legyen azért olyan könnyű dolgunk, persze, hogy mindkettő este kilenckor kezdődik…

A feketeseggű Duna tévén egy 1964-es, westernnek jelzett filmet nézhetünk meg, ami nyugodtan felfogható afféle bűnügyi filmesszének is: Az erőszak egy gyilkossággal végződő nemi erőszakot jár körül három nézőpontból. Műfajilag rendhagyó film ez tehát, melyben különböző zsánerek elemei keverednek, vélhetően nem teljesen ok, szándék és tartalom nélkül. A fekete-fehér mozi főszerepében a magyar származású, kiváló Paul Newmant láthatjuk, olyan filmtörténeti jelentőségű partnerekkel, mint Edward G.Robinson (a hajdani, klasszikus gengszterfilmek buldogképű sztárja) és William Shatner (a későbbi Kirk kapitány a Star Trekből).

Nem kevésbé érdekes film a Veszélyes vizeken sem, ami csak látszólag sima, átlagos thriller – ügyes helyszínválasztása és meghökkentő szereposztása azonban mindenképpen figyelemre méltóvá emeli. Nem mintha nem láthattunk volna eddig extrém sportkörülmények (kép) között játszódó thrillert, azonban e filmben Curtis Hanson rendező sikerrel fokozza az amúgy sem veszélytelen raftingot egy thriller kellően feszült hangulatot keltő dramaturgiai szervezőelemévé. Kevin Bacont is láttuk már thrillerben, az azonban mindenképpen meglepetés, Meryl Streep milyen magabiztosan mozog ebben a számára nyilvánvalóan ismeretlen, rázós és vizes közegben. Mindketten kaptak e filmben nyújtott alakításukért egy-egy Golden Globe-jelölést, ami szintén tovább fényezi e filmet, melyet a Universal Channel ad a fent jelzett időben.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Poroló 35. – Az én kis falum (Vesničko má středisková,1985)

(Poroló – e cikksorozatban film-klasszikusok kerülnek sorra, mintegy “leporolva” őket; kíváncsian nézegetve, vajon mennyire “működnek” mai szemmel nézve.)

Jövünk föl délről. Úgy vagdaltuk keresztül-kasul Európa puskaporos hordójának egyáltalán nem baráti alkotóelemeit egymástól elválasztó határait, mint kés a vajat. Balkán a mi tapasztalataink szerint békés, kicsit tenyeres-talpasan, de barátságos, még igazán mocskos WC-t sem láttunk. Jövünk föl délről az igazi Európába, már jó tízórányi buszozás van mögöttünk, montenegrói, szerb határőrök, egyebek, mikor megérkezünk Röszkére. Európa kapuja. Előttünk végeérhetetlen sor, személykocsikból, kamionokból, de ami a legrémisztőbb: buszokból is vagy 40 db áll előttünk. A szerb határőr széttárja karjait: – Tőlünk mehetne mindenki, a magyarok nem engedik! Minimum négy óra várakozás. A busz fele szétszéled, kezdetét veszi az idegőrlő, emberileg és fizikailag is megalázó várakozás, amikor valaki gondolt egyet és betette a busz DVD-lejátszójába Jirí Menzel örök érvényű filmjét, Az én kis falumat.

A csoda ismét megtörtént, a csapat buszon maradó részének arcára lassan ugyanaz a boldog, együgyű, réveteg mosoly húzódott, mint amivel Bán János meghökkentő arcvonásai is beleégtek kitörölhetetlenül a világ filmművészetének örök panteonjába. Menzel ’85-ben készítette el e filmjét, nem Hrabalból, mint ahogy azt hittük, hanem Zdenek Sverák írásából, de akár lehetett volna az alapanyag Hrabalé is (mint ahogy az volt több más Menzel-filmnél). Szellemében, bölcs és joviális életszemléletében mindenképpen ugyanaz a világ, csak most nem városi, hanem falusi környezetben látjuk meg általa az élet egyszerű szépségét. Bán János Otikja a mai napig példátlan népszerűségnek örvend a volt Csehszlovákia területén (is!), ami azért óriási tett, mert ahol Svejk született, ott józan ész szerint nincs hely több efféle kedves, bugyuta féleszűnek. És mégis van. Ahogy a hórihorgas Otik és főnöke, a kicsi, köpcös Pavel (Marián Labuda) mennek végig kis falujukon, ahogy Otik fura bakugrással megpróbálja felvenni Pavel peckes lépteinek ritmusát, ahogy egyszerre lóbálják szíjjal átkötött uzsonnás táskájukat, az pontosan ugyanaz, mint amikor Chaplin kacsázva, sétapálcáját pörgetve totyog ki a képből. Ikonszerűen örök pillanat.

A film fő figurái azonban mégsem ők, hanem a doktor, Rudolf Hrusínsky emblematikus alakításában. Kótyagos arc a falusi doki, aki mindig elálmélkodik a természet felülmúlhatatlan szépségén, az élet csodáján, nem törődve közben azzal sem, hogy már megint az árokban (szántóföldön vagy éppen lomhán fának koccanva) kötött ki öreg Skodájával. A betegeit sem traktálja feleslegesen semmilyen gyógyszerrel, legtöbbször csak azt mondja, hogy viseljék türelemmel magukat, s vele fájdalmukat, hagyni kell mindent, hadd menjen a maga útján, mást úgysem tehetnek. Nézzenek derűvel előre, próbálják meg élvezni az élet legkisebb örömeit is, nem éri meg elpazarolni azokat, hiszen mi más lehetne az élet valódi értelme, mint ez… Tanítani kellene e filmet a világ összes háziorvosi tanszékén. Talán nem véletlen az sem, hogy kis idő múlva szinte drukkoltunk annak, hogy nehogy észbe kapjanak a jó magyar határőrök, hogy talán dolgozni is kéne, mert akkor félbeszakadna e film. De végig tudtuk nézni, és még a sör sem hiányzott. No nem a hetedik lépcsőfokról, ahogyan az a legoptimálisabb lenne, csak a busz hűtőjéből, de ez végül is mindegy már. Az én kis falum Paradicsom. Asanisimasa: 10/10

Poroló Kategória | Címkézve | 12 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Aki lemaradt volna tegnap a Gyerekbetegségekről, az ma pótolhatja a Duna II-n, 19.35-től. Van aztán A szív hídjai, ami egy megható, ám rettenetesen édes, majdhogynem ragadós romantikus mese, ergo akárhányszor bele tudunk ragadni. A vidéki szépasszony (Meryl Streep) magányosan tördeli kacsóit otthonkájába, míg férje és gyermekei valahol messze vásároznak, amikor egy kissé érdes modorú, magányos férfi (Clint Eastwood) kopogtat be a kertkapun. Satöbbi-satöbbi. 🙂 (Filmmúzeum, 21.00)

Én mégis inkább a film+ csatornát javasolnám mára, méghozzá egész estére. A 23-as számban Jim Carrey egy új arcát (kép) mutatja meg: az idiótát már unjuk, a drámait sajnos keveset látjuk – ám thrillerben még eleddig egyáltalán nem tűnt fel ez a gumiarcú, de amúgy igen tehetséges színész. A meglehetősen paranoid hangulatú, a számmisztika átláthatatlan mátrixába merülő film műfaji feszüléséért Joel Schumacher felel. Kezdés 21.00-kor.

Az utána következő Mongol című filmmel a kazahok csinálják meg a szomszéd mongolok nagy történelmi hősét, a fél világ rettegte Dzsingisz kánt, hiszen életéről a kazah (filmes berkekben viszont nem akárki) Szergej Bodrov készített filmet, kazah, kínai, japán, orosz, ukrán és még ki tudja honnan összekuncsorgott pénzből, becsületére legyen mondva: tisztességesen. A film szinte eposzian hömpölyög, a táj lenyűgözően végtelen, a tömegjelenetek valóban tömegesek, a csatajelenetek pedig igazán látványosak. Van sok romantikus távolba-nézés, vannak tiszta (tisztán körülrajzolható) jellemek – nem kell egy ilyen filmben összezavarni a nézőket holmi cizellálással, árnyalással. Élmény a film, még ha általa nyilvánvalóan nem fogunk történelmileg hiteles képet kapni a középkor eurázsiai történelmének egyik legvitatottabb és legtitokzatosabb alakjáról. (Zavarhatja a választást, hogy e film készítésének évében, 2007-ben készült egy másik Dzsingisz kán-film is, ami viszont ennél lényegesen gyengébb.) Kezdés: 22.45, szintén a film+-on.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Bár az utolsókat rúgja az idei uborkaszezon, azért húzza még… Felforgatva oda s vissza a mai tévéműsort, nem találtam mást két középkorú magyar filmet kivéve, amit jó szívvel ajánlhatnék megtekintésre. A nép amúgy a Mentalistát nézi, ha a hímnem hagyja ezt (valami BL-meccs lesz a másikon).

A két ajánlat amúgy természetesen üti egymást, egyaránt 21.00-tól kezdődnek. Kardos Ferenc és Rózsa János Gyerekbetegségek című filmje idén már 46 éves, ám ez tényleg semmit sem von le frissességéből. Egy hatéves kisfiú szemével elmesélve látjuk e filmben a felnőttek világát, a család és a szomszédok hétköznapi életét, problémáit, melyek nem nagyon különböznek a ma tapasztalhatóaktól – nem véletlenül keltette fel e gyermeki őszinteségű és tisztán látó film Aczél elvtárs figyelmét, aki minden tőle telhetőt (ami majdnem annyi volt, mint ami most Szalay Annamária kezében összpontosul…) megtett azért, hogy minél kevesebben láthassák. Természetesen, ha valamit dobozba zárnak, az nem feltétlenül jelenti annak megsemmisülését, hiszen azt a dobozt ugyanúgy ki is lehet nyitni, mint ahogy be lehet zárni. Aczél pedig volt annyira művelt, hogy műalkotásokat igen ritkán semmisített meg visszavonhatatlanul. A Gyerekbetegségeket a Duna fogja adni ma.

Fábri Zoltán (és Sánta Ferenc) Az ötödik pecsétje (kép) méltatlanul alulértékelt filmje a világ filmművészetének. Mindössze egy Arany Medve-jelölést gyűjtött be a jelentősebb fesztiválokon, holott ha Amerikában készült volna, úgy kapott volna egy zsák Oscart, hogy csak fütyül. A filmben látható zseniális színész teljesítmények, a sokat idézett bemondások, filozofikus találós kérdések, a történet katartikus ívében kifejezésre kerülő mélyen humánus, antifasiszta üzenet mind erre (és még errébb) predesztinálná – mi ezúttal a Filmmúzeumon nézhetjük meg, hogy mik vagyunk: Timóteusz Takatiki, vagy éppen Gyugyu.

Tévé Kategória | Hozzászólás