Usain Bolt mekkora amatőr volt tegnap! Megnézhetjük ma délután is, a mai Vuelta szakasz előtt. Ott aztán a tegnapi és tegnapelőtti gyilkos hegyi-szakaszok után ma sok mindent eldöntő időfutam lesz. (Eurosporton, mint mindig, amikor nem a focira, pókerre vagy különböző autóversenyre vagyunk kíváncsiak…)
Este vagy nézzük a szokásos krimihétfőt, vagy Bruce Willist, ahogy borostásan, szemmel láthatóan whiskybűzben ébred saját kocsijában, amely kajla módon parkol valami gondosan ápolt virágágyásban. Az utolsó cserkész Tony Scott korrekt akciókrimije, ízlésesen felfestett noiros stíljegyekkel, de alapvetően korszerű hangvételben, a legjobb formáját futó Willisszel a főszerepben. (Cool, 21.20) Pontosan akkor lesz vége, amikor a Dunán kezdődik (23.15-kor)
Bódy Gábor (kép) Kutya éji dala című kultikus filmje, mely számomra meghatározó élmény volt. Egy lehetetlen helyen láttam először, még azelőtt, hogy részleges moziforgalomba kerülhetett volna, talán ’83 nyarán, ha jól emlékszem, Fonyódon talán, egy kertmoziban. Nem emlékszem már, mi okból került sor erre a vetítésre, mi éppen arra csöveztünk (divatos tevékenység volt ez akkoriban a fiatalság körében) egy haverommal és láttunk egy plakátot, melyen ez állt: Ma este a Kertmoziban Bódy Gábor Kutya éji dala című új filmjét vetítjük, főszerepben az A.E. Bizottság és a Vágtázó Halottkémek zenekarokkal. A vetítés után beszélgetés az alkotókkal! Naná, hogy ott volt a helyünk, hiszen ’83-ban (semmiképpen sem ’84-ben…) ezek a zenekarok nem voltak éppen a hivatalos kultúrpolitika támogatott fakkjában, Bódy előző filmjét, a Psychét pedig addigra már legalább 4-5-ször láttuk. Aztán a filmből így érettségi után nem sok mindent vettünk le, a VHK és a Bizottság is csupán egy-két jelenetben tűnt fel (kivéve a Grandpierre-t, aki viszont az egyik emblematikus főszereplő), ők nem voltak ott a vetítésen sem, de ott volt Bódy, feleségével, Verával. Gyönyörűek voltak. Bódy hófehér öltönyben, vörös ingben, vörös betétes, hófehér cipőben, fején vörös szalaggal átkötött fehér panamakalapban maga volt az akkor távolról csodált szabad, elegáns Nyugat – mellette a felesége hasonló színekben,piros-fehér pöttyös koktélruhában, piros körömcipőben és tündöklően szőkén… De nem ez a lényeg. A filmet talán 50-en kezdtük el nézni, a beszélgetésre maradtunk kb. 10-15-en. Bódyék nagyon kedvesek voltak, bár főleg Bódy beszélt – hitről, vallásról, politikáról, filozófiáról, rockzenéről, sokmindenről. Mondjuk, kilenckor kezdődött a film, annak vége volt fél 12-re, akkor úgy éjjel egy felé jött a gépész bácsi, hogy ő akkor most hazamenne, erre Bódy magától értetődő természetességgel rávágta, hogy OK., akkor gyerünk ki a mólóra, és folytassuk ott a csevejt. Valahonnan előkerült egy üveg bor is, és már pirkadt, amikor elköszöntek attól a 10-15 nézőtől… Tényleg nem emlékszem már, miről beszélgettünk, csak arra, hogy számomra legalábbis akkor kinyílt a világ.
Hogy a film miről szól? Mit jelent a cím? Jönnek itt Goethével, meg mindenkivel, holott benne van a filmben: “A kisfiú megkérdezi Attilát, hogy miért ugatják a kutyák éjjel a holdat. Attila, a csillagász felemeli a kisfiút, hogy az beletekinthessen a mindentudó távcsőbe, közben így válaszol: Nem tudom. Talán siratják a kutya-lét rettenetét.“
Tökéletlen idők című filmjét tudom ajánlani mindössze (a szokásos alapmenün kívül), aminek eredeti címe sokkal kifejezőbb, természetesen: a Dazed and Confused (Kábultan és zavarodottan) egyrészt utal a filmben látható 18 évesek elmúlt nyarára, másrészt pedig a Led Zeppelin idevágó ismert opuszára. 1976-ot írunk. A sulinak vége, az ÉLET még nem kezdődött el. Az AIDS még nem lengette be kaszáját, a hippik már megöregedtek, a punkok még nem születtek meg. Tombol a rockzene és rockzenére tombolnak a tinik – Mondanám, hogy szex&drugs&rockandroll, ha az nem egy picit későbbi jelszó lenne. De erről lesz szó ebben az üde filmben, ahol sok későbbi jelentős és kevésbé jelentős sztárt is láthatunk, még szinte gyerekként. (film+, 21.10)
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 