Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Közismert púpos barátunkhoz hasonlóan már én is kezdtem reménykedni abban, hogy rosszkedvünk telét Balkán napsütése tündöklő nyárrá változtatja át; ám ahogy a minap, drága magyar egyenruhába bújt a honfitársainknak köszönhetően, röpke négy órás, emberileg és fizikailag megalázó hercehurca után újra beléptem a röszkei kapun Európába, újra éreztem azt a két hétig nem tapasztalt, kényelmetlen szorítást a gyomromban. Itt bizony nem tündököl semmi, legfeljebb rohad. Harminc fokos melegben. Bizonyára, majd kedves és fékezhetetlen agyvelejű nemzetvezetőnk utat mutat.

A magunkfajta proli otthon gubbaszt a tévé előtt (ami még mindig egészségesebb, ha nem is annyira szórakoztató, mint ha ugyanezt valamelyik divatos/eldugott kerthelyiségben tenné…), így nézzük, ma mire érdemes odapillantani. Először is, 18.30-tól a Mezzón a csodálatos indiai bambuszfuvola-művész, Hariprasad Chaurasia egy órás koncertjét hallgathatjuk-nézhetjük meg, ami azért erősen terelheti zaklatott kedélyállapotunkat valamiféle békésebb, gazdagabb és teljesebb világba, mint ez a mai. Valami effélére készülhetünk:

Négy filmet mondanék mára. A Tango és Cash tényleg semmi különös: klasszikus (oldszkúl), jó ritmusú, zsarupartneres pikkpakk (piffpuff) akciókrimi Sylvester Stallonéval és Kurt Russellal, ’89-ből. (Viasat3, 21.25)

Az Irina Palm azért már más kategória (FEM3, 22.00). Egy súlyosan beteg unokája életmentő műtétéért meghökkentő áldozatokra is képes nagymama története a film, mely elsősorban a téma sallangmentes ábrázolásáért és az igen érdekes szereposztásért ajánlható: a szexiparból pénzt szerezni szándékozó nagyit a legendás énekesnő, Marianne Faithfull, míg “mesterét” Gryllus Dorka alakítja.  A filmet anno Arany Medvére is jelölték Berlinben.

Errol Flynn a némafilm egyik nagyonngyonnagy sztárja volt. Ezt az életéről készült filmet láttam már valamikor, sokra azonban nem emlékszem belőle, így arra sem, hogy nézhetetlen lenne… Ajánlom, de én is nézem. (Story4, 22.10)

A Duna 23.40-kor kezdő ír drámájáról sem tudok sokat. A Garázs egy világvégi benzinkúton játszódik, melyet egy enyhén értelmi fogyatékos, magányos férfi vezet, akihez egy nap egy fiatal fiú jelentkezik nyári munkára. Furcsa kapcsolatukról szól ez a valószínűleg szép, emberi, megindító, feelgood stb., stb. film.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Amador (2010)

Úgy hangzik az érzelmes jelenettel bíbelődő rendezőknek adott régi tanács, hogy a néző könnyezzen, ne a színész. Nos, Fernando León de Aranua Amador című filmjében tavaly a Fausta énekével Oscar-díjra is jelölt Magaly Solier, szegény, alig lát a könnytől, érdekes módon a film mégis működik. Valószínűleg, néha az a legjobb tanács, ha figyelmen kívül hagyunk minden tanácsot… 

Rózsák

Erősen dokumentarista hangulatú felütéssel kezdődik a film. Néhány férfi lopakodik fényes nappal egy meddőhányó oldalában. Nem tudjuk, kik ők s hova tartanak. Ekkor még gondolhatjuk azt, hogy menekültek, illegális határátlépők, hiszen nagy szatyrok, sporttáskák lógnak az oldalukon, mintegy megkerülhetetlen azonosító jelként. Földhöz lapulnak, majd hirtelen rohamra indulnak – a kikötő vámszabad területén lévő hűtőház irányába, mely előtt óriási konténerekben vár elraktározásra több millió szál mélyfagyasztott, holland exportrózsa. A nyitó képkockákban látott férfiak azonosításában nem tévedtünk oly nagyot, valóban bevándorlók ők, csak éppen teljesen legálisan tartózkodnak Spanyolország területén, mint minden hajdani gyarmati lakosnak jár a letelepedés és munkavállalás joga az adott anyaországban. Így került ide Dél-Amerikából Nelson is, aki rendes munka híján rózsákat lop a kikötő fagyasztóházaiból, hogy aztán azokat az utcán és az éjszakában árulja. Az így keresett kevés pénzből éppen egy nyomorúságos szoba-konyhát tud bérelni valahol a külvárosi gettóban, ahol szintén Dél-Amerikából származó felesége, Marcela várja. A lány boldogtalan és éppen el akarja hagyni a férjét, és a lopott rózsákkal zsúfolt kis lyukat, amikor a buszmegállóban rosszul lesz, és kiderül, hogy terhes.

Könnyek

A film abszolút főszereplője Marcela, akit a már említett Fausta énekéből megismert Magaly Solier alakít a tőle megszokott egyszerű természetességgel. Az általa megformált karakter is hasonló: Marcela a perui kecsua Faustához hasonlóan szintén egy igen nehéz sorsú lány, férje nem szereti, és erős a gyanú, hogy meg is csalja, amikor kiderül, hogy terhes. Latin temperamentumától, erősen katolikus neveltetésétől idegen, hogy elvetesse magzatát, így mindent elkövet, hogy munkát találjon. Egy idős, ágyhoz kötött férfi, a film címét adó Amador ápolását vállalja el, aki furcsa, gunyoros életszemléletével egy új világot, új gondolatokat indít el a lányban. Amador azonban hamarosan meghal, Marcela ismét egyedül marad. Hatalmas krokodilkönnyek morzsolgatása között bizarr elhatározást hoz életének további alakítását illetően…

Puzzle

Marcela életébe az idős, beteg Amador hozza meg a fordulatot. A férfi inkább óriási puzzle-jét rakosgatja, ahelyett, hogy a vég nélküli szappanoperákat nézné a tévében, mint minden rendes latin, a felhőkről, a tengerről mesél a lánynak, aki ezáltal megerősödve néz szembe saját életével is. A filmet rendező, viszonylag tapasztalt de Aranua azonban nem a puzzle-játék által ihletett szerkesztési módot választotta, hanem a jó öreg, hagyományos, lineáris történetmesélést. Azonban mint a spanyol filmeknél sok esetben, ő is meghökkentő csavarral teszi érdekessé az amúgy eléggé lehangoló sorsú hősnőjének történetét. Marcela sztorija azonban nem szürreális, mint az őt alakító Solier ezelőtti jelzett filmje, hanem bizarr, morbid és enyhén abszurd. Különös fordulattal ál össze a lány életét megkeserítő, de másnak a szerelem jelképét jelentő rózsa az igazi latin könnyzuhataggal egy óriási puzzle-ba, Amador szobájában. Ironikus, hogy a fiatal lányt, aki méhében egy új életet hordoz, egy ágyhoz kötött beteg férfi tanítja élni, de Aranua azonban kifejezetten maró gúnnyal ábrázolja Amador érzéketlen és élhetetlen családját, akik Marcela tulajdonképpeni munkaadói. De jellemző az is, ahogy a film mellékszereplőit rajzolja: egy korosodó kurva, aki Marcela legfőbb támasza lesz a későbbiekben, egy dogmáitól a való életet, és a való élet valódi problémáit észre nem vevő pap, a gyanakvó szomszéd, aki valamiért Bikácsy professzort juttatja eszembe valamelyik régi Szomjas-filmből. A jellegzetes színes figurák, érdekes, de reális magánvilágukban hiteles mellékszereplői Marcela abszurd történetének, melyet de Aranua meleg emberiességgel, visszafogott, okos humorral mesél el az érdeklődő nézőknek. Magaly Solier pedig e filmmel még közelebb került ahhoz, hogy a kortárs művészfilm egyik markáns arca legyen. Asanisimasa: 7/10

Film Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

Mit nézzünk meg feltétlenül a tévében? – Július 31.- augusztus13.

Mivel egy kis offline pihi jön, íme egy rendhagyó tévéajánlat, címszavakban, ám linkekkel és csakis a Must See!-kategóriás filmekkel:

Július 31., Vasárnap: Takva – Az istenfélő Muharrem, (m2, 22.00), csodaszép és igen mély török film a szufi szellemiségről és a nemi vágyakról. Metropolis, (m1, 23.45), Fritz Lang felújított film-klasszikusa.

Augusztus 2., Kedd: Pygmalion (Rameau), vez. William Christie (20.30, Mezzo)

Augusztus 4., Csütörtök: Fellini – Amarcord, (Filmmúzeum, 23.00)

Augusztus 6., Szombat: 4 hónap, 3 hét, 2 nap, (m2, 23.00) igen súlyos román dráma, Arany Pálmával díjazva. Merészen, köntörfalazás nélkül mesél azokról az időkről, amiről mi még mindig csak suttogva beszélünk (és rohanunk visszafelé az időben). Nincs bocsánat (Duna, 21.30), Clint Eastwood műfajreformáló westernje.

Augusztus 7., Vasárnap: Ray, (tv2, 0.05), remek életrajzi film Ray Charlesről, a vak jazz&soul-zongoristáról, énekesről, Jamie Foxx elképesztő színészi alakításával. A pokol konyhája, (Viasat3, 21.55). A cím New York egyik negyedére utal, melyet az ír maffia ural. Itt nőtt fel Terry (Sean Penn), aztán egy ideig senki sem hallott róla, mígnem egy napon újra feltűnik a negyedben és egyenesen fejest ugrik a maffia üzelmeinek közepébe. Terryt azonban más motiválja, mint a maffia által kínált pénz és hatalom… Kőkemény, klasszikus maffia-krimi, a pazar szereposztásnak megfelelő elképesztő színészi alakításokkal: Penn mellett akkori felesége, Robin Wright Penn, valamint Ed Harris, Gary Oldman játsszák a főbb szerepeket.

Augusztus 8., Hétfő: Boogie Nights, (Viasat3, 21.25). Paul Thomas Anderson (pl. Vérző olaj) remekbe szabott drámája a hetvenes évek flitteres, tükrösgömbös, kokainos diszkóvilágáról, de inkább arról, hogyan működik az a dramaturgia, marketing, önámítás, vagy mézesmadzag, ami ezt a csábító, de veszélyes világot működteti. Szomorú aktualitása a filmnek sajnos ma is van.

Augusztus 11., csütörtök, Mechanikus narancs (Filmmúzeum, 23.05). Stanley Kubrick remeke, avagy minden, amit tudni akarsz az agresszióról, Beethovenről és a tejről.

Nagyjából ebben a két hétben ennyi az, ami szerintem hiányzik egy ember életéből, ha addig nem ismerte.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Végül is, ilyenkor nyár derekán még az Oscar is elmegy, ami francos-filmes Coppola méltán híres Keresztapájának akár paródiája is lehetne (nem az amúgy), az ezúttal komédiázó Sylvester Stallonéval, Ornella Mutival és még egy csomó híres színésszel… Ha képben vagyunk a maffiafilmek kliséiben, jellemző fordulataiban, az ismert sztereotípiákban, akkor akár még jól is szórakozhatunk e filmen, kezdés: RTL, 20.00.

Van azonban igazi maffiafilm is mára, méghozzá egy vérrögvalóságon nyugvó életrajz: a Főnökök főnöke (capo tutti capi, ugye…) Paul Castellanónak, a hírhedt New York-i Gambino-klán főnökének utolsó éveit mutatja be, a kitűnő Chazz Palminteri alakításában, meglehetős hitellel. (Viasat3, 21.55)

A Rejtett penge Yoji Yamada veretes szamurájfilmje, mely tulajdonképpen egyik része a japán mester szamurájok végnapjaival foglalkozó, hatalmas ívű trilógiájának. Önmagában is élvezhető, lassan hömpölygő, esztétikus alkotás. (tv2, 22.50)

Az Erőszakos múlt David Cronenberg filmje, már holnapi ajánlat: RTL, 0.10. A film már meg sem közelíti a kanadai mester korábbi kultuszfilmjeit (Karambol, Meztelen ebéd, stb.), de egy korrekt, a gondolatiságot sem teljesen száműző, még emészthetően moralizáló krimi-thrillernek tökéletesen megteszi Viggo Mortensennel és Ed Harrisszel – a téma a jogos ön- és vagyonvédelem.

Öt perccel később (m2, 0.15) kezdődik a mai este/éjszaka messze legérdekesebb filmje, a norvég Bent Hamer Tojások című abszurd komédiája, mely egy idős testvérpár életének pillanatit mutatja meg, a rendező sajátos fanyar, groteszk látásmódjával. Azt írja az ajánló: “Ezt a filmet kétszer kell megnézni. Érdemes odafigyelni rá, hogy mennyire sok időt el lehet tölteni az egyszerű, minden napi, beidegződött dolgokra. A film háttere is elgondolkodtató. Ez a film különösen azok számára lesz érdekes, akik még soha nem töltöttek el egy hetet egy szobában…” A képen a testvérpár egyik fele, az egyik tojás látható.

A Mezzon 20.30-tól Mozart Don Giovannija, Daniel Harding vezényletében.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Este tízig szabadprogram, ekkor fakultatíve a Zoolander, a trendkívüli (FEM3, 22.00). Az e filmben elővezetett, Ben Stiller és Owen Wilson által fémjelzett humor komoly toleranciát feltételez a nézőtől, azonban engem annak idején valószínűleg érzékeny pontomon kapott el, mert csak arra emlékszem az egészből, hogy sírva-vinnyogva röhögtem végig. Célkeresztben a divatvilág.

RosszemberekSzomjas György utolsó kísérlete, hogy meghonosítsa hazánkban a keleti spagetti-western a korabeli kritika által easternnek elkeresztelt öszvérműfaját. Pedig, próbálkozhatott volna még, mert egyáltalán nem volt ez a film (és elődje, a Talpunk alatt fütyül a szél) olyan reménytelen eset. Betyárvilág, puszta, csikós, fokos, zsandárok, szilaj férfiak döntenek meg ihaj jókedvükben mejjes-faros menyecskéket a durván faragott konyhaasztalon… Képen egy másik jellemző jelenete a filmnek. (m2, 22.40)

A Camino című film ezúttal nem a közismert és manapság divatos El Camino zarándokúthoz kapcsolódik, illetve legfeljebb csak annak spirituális lényegéhez: a film egy betegség által lebénult fiatal lány belső vívódásának expresszív lenyomata. A témához való kellő affinitás esetén katartikus élmény vár e spanyol dráma nézőire. (Duna, 23.15)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Történelmi pillanat a magyar televíziózásban, ugyanis ma kerül először adásba Pintér Béláék Parasztopera című előadása, mely azon túl, hogy a társulathoz, illetve ehhez az előadáshoz személyes, sőt mi több, rokoni kötődéseim is vannak, méltán vívott ki magának zseniális, sőt mi több, kultikus státuszt a honi magyar színjátszásban. Hogy a Szkéné Színház intim terében atomi erővel ható előadás (kép egy korai előadásból) hogyan működik a tévé képernyőjén, azt nem tudom. Nyilván kevésbé, azonban abban bízhatunk, hogy a tévéváltozatot rendező Papp Gábor Zsigmond (Budapest Retró, Balaton Retró, stb.) minden elvárhatót megtett a legtökéletesebb illúzió érdekében. Mindenesetre, a Parasztopera KÖTELEZŐ! (Duna, 22.35)

Mást amúgy sem tudok nagyon ajánlani, esetleg a jazz-rajongóknak a Mezzot, ahol 20.30-tól majdnem éjfélig a híres Blue Note kiadót ünneplik, odatartozó, nagyszerű zenészekkel.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Ahogy ez lenni szokott, szerdánként: valamelyik House-évad valamelyik része, vagy.

Időbűnök – ez egy viszonylag friss spanyol thriller, relatíve ismeretlen nevekkel. A néhány mondatban elmesélhető cselekmény azonban igen jól meg van kavarva  és írva, minek eredményeképpen ez a négyszereplős kamaradráma mindvégig feszült és meglepetésekkel teli. Nyilván nem kifejezetten közönségfilm ez, nem láthatunk benne szemkápráztató látványelemeket, akciókat, az egész film két ultramodern házban, valamint a köztük elterülő erdőben játszódik, azonban ha minimális toleranciával viszonyulunk olyan fantasztikus dolgok, mint az időutazás iránt, igen érdekes filmet láthatunk. (Duna, 21.00) Vagy.

A Magnum ereje a Filmmúzeumon, ugyanekkor. Még mindig Clint Eastwood a Piszkos Harry. Aztán.

Trisztán és Izolda – nagyot bukott ez a film a mozikban, azonban valószínűleg azért, mert mindenki az akkoriban megjelenő Gyűrűk urához hasonlította. Hasonlóan misztikus téma, ám kisebb porfellegek, ködök, csinnadratta. Korrekt film pedig ez (is). (Story4, 22.10)

Hülye címe miatt mindig kihagyom az Egy kosaras naplója című filmet, mivel azt hiszem, valóban egy kosarasról szól. Sportoló-életrajz, uncsi. Így nem tudom azt sem, hogy Leonardo Di Caprio (kép) mekkorát játszik megint a drogos utcagyerekből hírneves költővé (és sok minden mássá) vált Jim Carroll szerepében – hiszen őróla, nem pedig egy kosarasról szól ez a film. (Filmmúzeum, 23.10)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Geronimo – Az amerikai legenda (Geronimo: An American Legend, 1993)

Messze nem példa nélküli, de azért érdekességképpen meg kell említeni, hogy 1993-ban két film is készült Hollywoodban Geronimóról, a híres apacs (cseroki/csirikava) gerilláról/szabadságharcosról. Az itt tárgyalt koránt sem biztos, hogy a jobbik. (Ez a másik.) Walter Hill nagyszabású, látványos csatajelenetekben, autentikus figurákban és nyelvekben bővelkedő tablójából éppen Geronimóról nem tudunk meg semmit, az olyan állandó eposzi jelzőkön kívül, mint lótolvaj, vadember, tömeggyilkos, stb., ezzel szemben hosszas ömlengéseket hallhatunk egy tapasztalt amerikai katonatiszt hősiességéről, bátorságáról és nagyszerűségéről, egy fiatal beosztottja szájából, mintegy Geronimo üldözése kapcsán, melynek alkalmával a tiszt, amolyan romantikus, tiszteletalapú, bár alapvetően kutya-macska barátságot kötött a renegát indiánnal.

Eleve utálom, de legalábbis komoly fenntartásokkal nézem az olyan filmeket, amelyek egyes szám első személyben mesélik el azt, amit amúgy bevált és ismert filmes eszközökkel, dramaturgiával is be lehet mutatni, s ha ez ráadásul szemellenzős, előítéletes szemlélettel is társul, akkor bizony abcúg van. Persze, John Milius, Hill és a többi alkotó mindent elkövet, hogy szakítson azon az amerikai sztereotípián, hogy csak a “halott indián a jó indián”, ez azonban csak abban nyilvánul meg, hogy megismerünk több, igen jó szándékú, és az indiánok iránt toleráns amerikai fehért, főleg olyanokat, akiknek a munkája éppen az amerikai őslakosok rezervátumba terelése, így kvázi alapvető szabadságjogaitól megfosztása lenne. Szerecsengyerek mosdatása, über alles. A film indiánábrázolása csak alig cizellálódik a hagyományos westernekben megszokott kocsmaajtóban ácsorgó, tüzesvíz-vedelő szerencsétlenek, illetve a démonizált, arctalan vérengző szörnyetegek kétbites sematizmusától – bár, meg kell vallani, az alkotók igen nagy figyelmet fordítottak az autentikus megjelenésükre, illetve megszólalásukra. Ezek azonban csak külsőségek. Geronimo és a többi indián e filmben is csupán szűkszavú, résre húzott szemű, kiismerhetetlen és veszélyes rejtély marad.

Ezzel szemben látunk-hallunk egy naiv, lelkes és hazafias fiatal hadnagyot (Matt Damon), egy idősebb, tapasztaltabb, bár azért még igen nyalkának tetsző másikat (Jason Patric), egy jóságos nagypapát mintázó tábornokot (Gene Hackman) és egy cinikus, ám korrekt és lojális, a végén pedig foga fehérjét is kivillantó fejvadászt (Robert Duvall – a legjobb arc a filmben), és még több más fehéret. Azonban mindennél többet elmond erről a Geronimo című filmről, hogy még az amerikai katonák szolgálatába állt indián nyomolvasóról is többet tudunk meg, mint a címben meghirdetett, amúgy valószínűleg igen érdekes személyiségről. Ja, látványos, de ezt mondtam már. Asanisimasa: 4/10

Film Kategória | Címkézve | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Dübörög a sanghaji vizes-VB, adja a királyi, meg az eurosport is, van valami focitorna is (U19 EB), nem tudom… Hidegen hagynak ezek.

Két kitűnő, de túlzás nélkül, megrendítő magyar filmet ajánlanék mára, egyet innen, egyet onnan. …hogy szaladnak a fák! Zolnay Pál 1966-os filmje, melyben az Iglódi István által alakított fiatal városi értelmiségi egy nyáron visszatér szülőfalujába, hogy megkeresse hajdani nevelőanyját. A találkozás, a szembesülés egy általa ismertnek hitt, mégis ismeretlen világgal sorsfordító erővel hat a fiatalemberre. Kiss Manyi döbbenetes alakítása Lina néni, a nevelőanya szerepében a magyar filmtörténet egyik kitörölhetetlen, örök pillanata. (Duna, 21.00)

Felhő a Gangesz felett Dettre Gábor filmje, melyben egy drogfüggő számítógép-programozó készül a halálra, amiben egy fiatal, kezdő színésznő próbálja megakadályozni. Kettejük közös pokoljárásának története ez a mély és szép film, melynek végkicsengése alapvetően reménnyel teli, optimista kicsengésű. A film valódi tragikumát az adja, hogy ez volt a tündöklő tehetségű Ternyák Zoltán utolsó alakítása, aki való életében is legalább annyit küzdött a démonokkal, mint a filmben alakított figura. (A képen a két főszereplő: Ternyák és Tóth Ildikó) (tv2, 0.35)

Alternatívának választhatjuk (szokás szerint) a Filmmúzeumot, Woody Allen Hannah és nővérei 21.00-től, majd utána, 22.50-től Sleepers – Pokoli lecke, ami a béna címével ellentétben egy kifejezetten komoly dráma, elég csak a tündökletes szereplőgárdára egy pillantást vetni. Nekem ugyan vannak fenntartásaim, de sokan nagyon szeretik ezt a filmet.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Új, ingyenesen letölthető rövidfilmes magazin a Daazo-tól

A “World of Shorts – The Sarajevo Edition” egy ingyenesen elérhető PDF magazin, amely bemutatja a Szarajevói Filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjának résztvevőit. Többek között a beválogatott két magyar rendező, Zomborácz Virág és Till Attila filmjeit is megismerhetjük, és láthatunk egy-egy külön erre az alkalomra készült rajzot is tőlük. A magazin továbbá interjúkat tartalmaz a fesztivál fő szervezőivel, cikkeket a jelenlegi rövidfilmes trendekről, valamint megszólalnak benne a programok résztvevői, és Ujj-Mészáros Károly sikertörténetéből az is kiderül, hogy filmkészítőként milyen az élet Szarajevó után. A magazin célja, hogy bepillantást nyújtson a Szarajevói Filmfesztivál kulisszái mögé, és felhívja a figyelmet a filmipar sajnos sokszor elhanyagolt rövidfilmes szegmensére.

A magazinba itt lapozhatsz bele: http://daazo.com/wosh_sarajevo

Hírek Kategória | Hozzászólás