Geronimo – Az amerikai legenda (Geronimo: An American Legend, 1993)

Messze nem példa nélküli, de azért érdekességképpen meg kell említeni, hogy 1993-ban két film is készült Hollywoodban Geronimóról, a híres apacs (cseroki/csirikava) gerilláról/szabadságharcosról. Az itt tárgyalt koránt sem biztos, hogy a jobbik. (Ez a másik.) Walter Hill nagyszabású, látványos csatajelenetekben, autentikus figurákban és nyelvekben bővelkedő tablójából éppen Geronimóról nem tudunk meg semmit, az olyan állandó eposzi jelzőkön kívül, mint lótolvaj, vadember, tömeggyilkos, stb., ezzel szemben hosszas ömlengéseket hallhatunk egy tapasztalt amerikai katonatiszt hősiességéről, bátorságáról és nagyszerűségéről, egy fiatal beosztottja szájából, mintegy Geronimo üldözése kapcsán, melynek alkalmával a tiszt, amolyan romantikus, tiszteletalapú, bár alapvetően kutya-macska barátságot kötött a renegát indiánnal.

Eleve utálom, de legalábbis komoly fenntartásokkal nézem az olyan filmeket, amelyek egyes szám első személyben mesélik el azt, amit amúgy bevált és ismert filmes eszközökkel, dramaturgiával is be lehet mutatni, s ha ez ráadásul szemellenzős, előítéletes szemlélettel is társul, akkor bizony abcúg van. Persze, John Milius, Hill és a többi alkotó mindent elkövet, hogy szakítson azon az amerikai sztereotípián, hogy csak a “halott indián a jó indián”, ez azonban csak abban nyilvánul meg, hogy megismerünk több, igen jó szándékú, és az indiánok iránt toleráns amerikai fehért, főleg olyanokat, akiknek a munkája éppen az amerikai őslakosok rezervátumba terelése, így kvázi alapvető szabadságjogaitól megfosztása lenne. Szerecsengyerek mosdatása, über alles. A film indiánábrázolása csak alig cizellálódik a hagyományos westernekben megszokott kocsmaajtóban ácsorgó, tüzesvíz-vedelő szerencsétlenek, illetve a démonizált, arctalan vérengző szörnyetegek kétbites sematizmusától – bár, meg kell vallani, az alkotók igen nagy figyelmet fordítottak az autentikus megjelenésükre, illetve megszólalásukra. Ezek azonban csak külsőségek. Geronimo és a többi indián e filmben is csupán szűkszavú, résre húzott szemű, kiismerhetetlen és veszélyes rejtély marad.

Ezzel szemben látunk-hallunk egy naiv, lelkes és hazafias fiatal hadnagyot (Matt Damon), egy idősebb, tapasztaltabb, bár azért még igen nyalkának tetsző másikat (Jason Patric), egy jóságos nagypapát mintázó tábornokot (Gene Hackman) és egy cinikus, ám korrekt és lojális, a végén pedig foga fehérjét is kivillantó fejvadászt (Robert Duvall – a legjobb arc a filmben), és még több más fehéret. Azonban mindennél többet elmond erről a Geronimo című filmről, hogy még az amerikai katonák szolgálatába állt indián nyomolvasóról is többet tudunk meg, mint a címben meghirdetett, amúgy valószínűleg igen érdekes személyiségről. Ja, látványos, de ezt mondtam már. Asanisimasa: 4/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Chrisdry szerint:

    húú, nem mai film, sajnos nagyon összedobták és szánalmasan kevés szól tényleg Geronomoról. Untam a filmet: 3/10

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.